Az egyházüldözés módszerei

Üldözöttek - vértanúk - hitvallók

Mindszenty bíboros "bűntársai"

A legtöbb egyházi koncepciós perben a kommunista párt nagy hatással akarta támadni az "egyházi reakciót", ezért összeesküvésről is beszélt. Ehhez több ember kellett. Így történt a Mindszenty-perben is. A bíborossal együtt letartóztatták három papi munkatársát és titkárát, Zakar Andrást el is ítélték hat évre. Ő volt - megfelelő kínzás és agymosás után - a tárgyalás egyik fő "tanúja".

Középen Melocco János

Esterházy Pál herceget teljességgel a koncepció hazug elképzelésének megfelelően fogták perbe. E katolikus főúrral a főpásztornak régóta nem volt különösebb kapcsolata. A vád szerint ő képviselte az arisztokráciát az államellenes összeesküvésben, valamint pénzbeli segítséget is nyújtott ahhoz - a bíróság tizenöt évre ítélte.

Nagy Miklós

Baranyai Jusztin szerzetes pap, egyetemi professzor. A perbe azért került, mert a jog szakembere volt. A vád koncepciója szerint a rendszer megdöntésének és a régi rendszer visszaállításának jogi szakembere volt. Ez mindenestül hazugság. A per előtt őt is megkínozták, mint a többieket, s vallomásra kényszerítették - majd tizenöt évre ítélték. A börtönben egészsége annyira megromlott, hogy bár ‘56 februárjában kegyelmet kapott, néhány hónap múlva meghalt.

Ispánki Béla

Tóth László újságíró, főszerkesztő, a húszas évek óta volt a katolikus újságírás kiemelkedő - s hitvalló - képviselője. Ezért is állt útjában a rendszernek. A vád szerint részt vett az összeesküvésben. Tóth a tárgyalás közben nem is értette, miről van szó, mert neki semmi köze nem volt a bíboros elleni vádakhoz sem. Mégis tízévi börtönre ítélték. A váci börtönben halt meg 1951-ben. Sírhelye ismeretlen.

Tóth László

Ispánki Béla egyetemi lelkész, a háború utáni segélyszállítmányok intézője, tehát "valutaüzérkedéssel" vádolható. Életfogytiglani börtönre ítélték, három évet magánzárkában töltött, majd ‘56-ban szabadult. Angliában telepedett le, s lett az ottani magyarok lelkigondozója. Ott halt meg.

Nagy Miklós, az Actio Catholica titkára három év börtönt kapott. Az Actio Catholica akkoriban a katolikus egyház országos lelkipásztori szervezetének központja, mozgatója volt. Az ÁVH az egyház egyik erőforrását látta benne.

1953-ban halt meg Meszlényi Zoltán püspök. A bíboros letartóztatása után az állam saját békepapjelöltjét akarta ráerőszakolni a káptalanra. Ők azonban nem engedtek, hanem - érthetően - Meszlényi Zoltánt, az egyházmegye segédpüspökét választották meg június 7-én. Két nap múlva az ÁVO elhurcolta, indoklás és ítélet nélkül, s a kistarcsai internálótáborba vitte. Magánzárkában raboskodott, gyakran télen is nyitott ablak mellett. Két és fél évig bírta a szenvedést, de megfázás, gyógyszerhiány és legyengülés miatt rabkórházba került. Ott halt meg 1953 januárjában. Az Új köztemető rabparcellájába ásták el. Később mégis sikerült azonosítani, így ma az esztergomi bazilika kriptájában nyugszik.

Az "átvezető" perek áldozatai

1949 februárjában tizenhárom vádlott ellen folytattak pert, mert részt vettek a bíboros valutaüzérkedési ügyeiben. P. Vid Józsefet, a magyar jezsuita rendtartomány gondnokát el is ítélték emiatt. A kistarcsai internálótáborban halt meg 1952-ben.

1949 szeptemberében az állam fakultatívvá tette a hitoktatást (az egyházi iskolákat már előző évben államosították). A folyamat logikájába jól belefér: 1949 decemberében letartóztatták a budapesti hitoktatási felügyelőt, Harza Lajosatyát. Kiváló hitoktató, hittankönyvíró, országos tekintély volt. Máig nem ismerjük a vád pontjait, sem az ítéletet. Csak annyit tudunk, hogy 1951 júliusában halt meg, valamelyik börtönben. Sírja ismeretlen.

1950 novemberében halálra ítéltek egy másik katolikus, világi újságírót, az Új Ember munkatársát, Melocco Jánost (Melocco Miklós szobrászművész édesapját). Jó írónak, derűs, keresztény lelkületű embernek ismerte mindenki. Szeptemberben tartóztatták le minden alapot nélkülöző vádakkal. Őt is többször összeverték. Zárkatársai úgy emlékeznek rá, mint aki a halál árnyékában is derűsen tartotta bennük a hitet. 1951. február 22-én felakasztották. Az Új köztemető 298-as rabparcellájában nyugszik teste.

1951 őszén felakasztották Papp Ervint és Romvári Istvánt, két elkötelezett világi katolikust. A vád ellenük az volt, hogy keresztény pártot akartak alapítani, hogy keresztény röplapokat terjesztettek, hogy Mindszenty és (megjelenik a következő kiszemelt vádlott) Grősz érsek csoportjával együttműködve, külföldi kapcsolatokat akartak kialakítani.

2003 szeptemberében véletlenül találkoztam egy eddig ismeretlen névvel, K. Ferencével, aki a napokban hunyt el. A családtagok, illetve a temetést végző atya által megtudtam, hogy autójával többször szállította a bíborost. Az ÁVO rá akarta venni, hogy valljon ellene, s mondja azt, államellenes összeesküvést bizonyító beszélgetéseket hallott a kocsiban. Mikor ezt - emberi és katolikus meggyőződéséből - nem vállalta, megkínozták, majd hosszú börtönre ítélték, amelyből csak ´56 szabadította ki. Még ma is a teljes név elhallgatására kértek. - Hányan lehetnek még ilyen személyek, akikről talán sosem derül ki, hogy börtönt viseltek, szenvedtek, a halál árnyékában is hűségesek maradtak hitükhöz, egyházukhoz? Hála az Úrnak hitükért, hitvallásukért!

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu