A béke az igazságosság gyümölcse

Negyvenöt éve halt meg XII. Piusz pápa

Béke és igazságosság - e két szóval lehetne tömören jellemezni XII. Piusz pápaságát. A XX. század egyik kiemelkedő pápája negyvenöt évvel ezelőtt fejezte be földi életét.

Eugenio Pacelli - a későbbi XII. Piusz pápa - 1876. március 2-án született a Szentszékkel szoros kapcsolatban álló római jogász családban. 1899. április 2-án szentelték pappá. Ezt követően a pápai udvarhoz került, ahol előbb fogalmazóként, majd helyettes titkárként, végül titkárként működött a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjánál. 1917. május 13-án XV. Benedek pápa püspökké szentelte. Jelmondata (Opus iustitiae - pax), melyetpápává választása után is megtartott,átszőtte egész életét. Még ugyanebben az évben a Codex Iuris Canonici kodifikációs munkálatai során kötött barátságot Serédi Jusztiniánnal, hazánk későbbi bíboros hercegprímásával. Fényes diplomáciai pályafutását szintén 1917-ben kezdte: pápai nunciusként szolgált Münchenben, majd Berlinben. 1929 decemberében tért vissza Rómába, ahol XI. Piusz pápa bíborossá kreálta, a következő évben pedig kinevezte államtitkárává. Pacelli bíboros államtitkárként majd egy évtizeden keresztül látta el szolgálatát XI. Piusz pápa mellett, aki gyakran küldte őt maga helyett, személyét képviselendő legátusként különböző rendezvényekre. Ilyen minőségben vett részt 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson. "Jól és gyorsan dolgozik! Azért küldöm mindenhová, hogy a világ megismerje őt, és hogy ő megismerje a világot. Nagyszerű pápa lesz"- mondta államtitkáráról XI. Piusz egy alkalommal Tardini bíborosnak.

XI. Piusz előérzete beigazolódott: 1939. március 2-án Pacelli bíborost pápává választotta a konklávé, és közel húsz éven át vezette az egyházat földi zarándokútján. Elődje iránti tiszteletből a Piusz nevet vette fel, és lett a hasonló nevű Péter-utódok sorában a tizenkettedik. Pápaságának első éveire a második világháború súlyos tragédiája nyomta rá bélyegét. A háború évei alatt kifejtett tevékenységét sokan vitatták, különösen halálát követően. Ebben nagy szerepet játszott Rolf Hochhuthnak A helytartó című, 1963-ban megjelent drámája, melyben a szerző a holokauszt bűnbakjaként állította be a pápa személyét. Az igazság helyreállítása érdekében VI. Pál megbízta Pierre Blet jezsuita atyát és néhány társát, hogy a Vatikáni Levéltár második világháborúra vonatkozó dokumentumainak kiadásával cáfolják meg a pápa ellen felhozott alaptalan vádakat. A rendelkezésünkre álló vatikáni dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy XII. Piusz minden tőle telhető diplomáciai erőfeszítést megtett a háború kitörésének megakadályozása érdekében, megpróbálta lebeszélni Németországot Lengyelország megtámadásáról, és meggyőzni Mussolini Olaszországát a Hitlerrel való szakításról. 1939. augusztus 24-én este - nyolc nappal azelőtt, hogy Németország megtámadta Lengyelországot - újabb felhívással fordult az egész világhoz. Ebben a rádióbeszédében hangzott el az azóta többször is idézett mondata: "Semmi sincs elveszve a békével. Minden elveszhet azonban a háborúval." Sajnos ez a felhívása sem talált meghallgatásra.

A Szentszék semlegességének fenntartása mellett a háború idején a vatikáni diplomácia középpontjában az érdekektől mentes humanitárius és szeretetszolgálat állt. Ennek keretében felállítottak egy hadifoglyokkal és eltűntekkel foglalkozó kereső és híradó szolgálatot, valamint egy segélybizottságot. A pápa folyamatosan és kitartóan elítélte a deportálásokat. Sokat tett diplomáciai, gazdasági és erkölcsi értelemben egyaránt a zsidóság érdekében. Ezt támasztják alá a Vatikánnak küldött köszönőlevelek és táviratok, melyekben elismerését fejezi ki a zsidóság mindazért, amit a pápa tett értük a holokauszt idején.

A háborút követően fellépett a kollektív német bűnösség elméletével szemben, fáradhatatlanul támogatta a béke megőrzését és az ENSZ megalakulását. Sajnálatos módon a kommunista rendszer uralma alá került országokban rettenetes zaklatásokkal és kegyetlen üldöztetésekkel kellett szembenéznie az egyháznak - XII. Piusz ezt éppúgy nem hagyta szó nélkül: minden alkalmat megragadott az igazságtalanságok elítélésére. Tizenkilenc éves pápasága alatt a bíborosi kollégiumnak egyre nemzetközibb jelleget adott azzal, hogy megszüntette a testületben az olaszok túlsúlyát, megreformálta a Zsoltároskönyvet, és a nevéhez fűződik Szűz Mária mennybevétele dogmájának a kihirdetése is az 1950-es Szentévben.

XII. Piusz pápa 1958. október 9-én halt meg. Temetésén ötvenhárom állam képviseltette magát. Golda Meir, Izrael állam külügyminisztere megható szavakkal búcsúzott tőle: "Korunk életét gazdagította az a hang, amely a hétköznapi konfliktusok zűrzavara fölött álló erkölcsi igazságokat hirdette. Személyében a béke igaz szolgáját gyászoljuk."

Petrás Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu