Afrika az afrikaiaké

A korszerű hitterjesztés előfutára

Két missziós rendalapítót avat szentté október 5-én II. János Pál pápa. Daniele Comboni (1831-1881) olasz püspököt és Arnold Janssent (1837-1909), az Isteni Ige Társasága (SVD) német alapítóját. Az elsősorban Ázsiában és Dél-Amerikában működő verbita rend nem ismeretlen olvasóink számára, hiszen immár nyolc évtizede jelen van Magyarországon is, és ismeretes, hogy a magyar provincia számos hithirdetőt küldött távoli kontinensek népeihez. Az Afrika misszionálására alakult komboniánusok azonban kevésbé ismertek, hiszen ez a rend nem telepedett meg Magyarországon.

Szudáni utcakép. A harmincmilliós népesség hat százaléka katolikus

Jómagam először 1988-ban találkoztam komboniánus szerzetessel, egy nemzetközi katolikus újságíró-rendezvényen Svájcban. A mexikói születésű Sergio atya Equadorból érkezett, ahol katolikus kulturális lapot szerkesztett. Összebarátkoztunk, sokáig leveleztünk. Későb Latin-Amerikából áthelyezték Zairéba, ahol rendi szemináriumuk elöljárója lett. Sokat mesélt rendjükről és rendalapítójukról, Daniele Comboniról, a korszerű missziós munka "feltalálójáról", a harmadik világ nagy hatású védelmezőjéről.

Daniele Comboni, 1862-ben

Ez a Garda-tó környékén született olasz pap Matteo Ricci és Xavéri Szent Ferenc mellett a katolikus misszió történetének kiemelkedő alakja. Afrika volt a mindene, kora fiatalságától missziósnak készült. Abban az időben, amikor az európai hatalmak mohó étvággyal vetették bele magukat Fekete-Afrika meghódításába, még "eretnekségszámba" ment, ha valaki azt vallotta, hogy a feketék nem "vadak", hanem a fehérekkel egyenrangú emberi lények. Comboni úttörője volt az afrikaiak "emberszámba vételének", és az "Afrika az afrikaiaké" gondolatnak.

A missziók kiváló iskolákat tartanak fenn

Az I. vatikáni zsinat hitterjesztési szakértőjeként a korszerű missziós gondolkodás előfutára volt. Csak száz évvel később, a II. vatikáni zsinat idején vált általánosan elfogadottá szemlélete, amelyet a korszerű missziológia inkulturációnak nevez. Ennek az a lényege, hogy a keresztény üzenetet mindig az adott helyi kultúrák értékeinek megőrzésével és azokra építve kell hirdetni. S a hithirdetés mellett a helybeli társadalom felemelkedésének előmozdítása is kötelessége a misszionáriusoknak. Comboni világosan felismerte, hogy a missziós munka nyomán kisarjadó helyi egyházaknak előbb-utóbb a saját lábukra kell állniuk, saját papsággal, hierarchiával és keresztény értelmiséggel. Ez ma már természetesnek tűnik, de Comboni idejében merész újítás volt az egyház életében. Jelentős mértékben Comboninak és rendjének köszönhető, hogy Afrika számos országában a katolikus egyház a XX. században rohamos növekedésnek indult, és hogy a katolikus egyház által kiépített oktatási intézményekből kerül ki még ma is a kontinens legfelkészültebb és Afrika felemelkedésének ügyét leginkább szem előtt tartó elitje.

Szentáldozás Kenyában

Az új szentnek nem volt könnyű élete. Európa és Afrika között ingázott, és mindenhol sok meg nem értésben volt része. Kiválóan ismerte az Afrikában már akkor rohamos gyorsasággal terjedő iszlámot. Olaszországban (Veronában) és Egyiptomban alapított misszionáriusképző intézeteket, és a Nílus völgyében fokozatosan délre haladva Szudánban, Ugandában és Kenyában hozott létre újabb és újabb missziós állomásokat. A Szentszék az I. vatikáni zsinat után Közép-Afrika hatalmas térségének provikáriusává, majd apostoli helynökévé nevezte ki. Afrika újjászületésére vonatkozó elképzeléseit könyvben is kiadta, amely nagy vihart kavart, de kiállta az idők próbáját, és a fekete kontinens missziós kézikönyvévé vált.

Férfi és női szerzetesrendet is alapított. A férfi ág a Szent Szív Fiai, a női ág A Négerség Jó Anyái, de többnyire alapítójuk után egyszerűen komboniánusoknak nevezik őket. A férfi ágnak 1823, a nőinek 2000 tagja van. Többségük ma is Afrikában tevékenykedik, de igen elterjedt a rend a nyugati világban, Európában és Észak-Amerikában, valamint Latin-Amerikában is.

Mindenütt a legszegényebbeket szolgálják, azok mellé állnak, akik még nem ismerik Krisztust, vállalva ezzel az ő keresztjét is, amint ezt a Szudánban és Kongóban nemrég történt események igazolják: néhány komboniánus szerzetesnő barbár gyilkosság áldozata lett.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu