Ott a külső, itt a belső nyomorúság a riasztó

Indiából érkezett nővérek Adonyban

Barackvirág színű száriban, az indiai nők jellegzetes ruházatában lép be Annie Manjaly két társával az egyik zöld kapus házba. Teri néni az ablaknál ül, már régóta vár a látogatóra. "Ugye, nem hagynak el engem?" - kérdezi, miután a három indiai szerzetesnő "dicsértessék"-kel nyitja ki a konyhaajtót. Annie nővér kabátjának zsebéből előkerül az oltáriszentség, együtt mondják el a hiszekegyet, majd az áldozás előtti imádságot, s Teri néni szentáldozáshoz járul. Adonyban évek óta megszokott látvány a Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai rendjéhez tartozó nővérek jelenléte. Nemcsak idős embereket keresnek föl, hanem reggelente a Napsugár Óvodában is, a legkisebbek között tűnnek föl.

A nővérek, Lendvay Zoltán plébánossal (középütt hátul)

- Magyarország ezerszáz éve keresztény, s mégis a hindu többségű Indiából érkeztek ide szerzetesek? - kérdem az elöljáró Annie nővért, aki elmondja, hogy az India délnyugati részén, Kerala államban alapította szerzetesközösségüket Joseph Kundukulam trichuri püspök 1971. november 23-án. A rend jelmondata: "Igen, jelen vagyok!" Közben cseng a telefon, s a bakonyszentlászlói - ugyancsak indiai - nővértársak keresik elöljárójukat.

Annie Manjaly nővér az óvodások körében

- Milyen nyelven beszéltek? - érdeklődöm.

- A Kerala államban élők anyanyelve a malayalam. Indiában minden tartománynak saját nyelve van, a nemzeti a hindi, a nemzetközi kapcsolatokban pedig az angol. Így valamennyi gyerek három nyelvet tanul az iskolában.

- Keralában hány keresztény él?

- Az összlakosság huszonnyolcmillió, s ennek huszonkét százaléka Krisztus-hívő. Ez a legmagasabb arány egész Indiában. S hogy korábbi kérdésére válaszoljak: Magyarországon talán különös, hogy egy ilyen régi keresztény országba a hindu többségű, jelentős számban muzulmán országból érkeztek katolikus nővérek, de tudni kell, hogy India Szent Tamás apostol révén a kereszténységgel már igen korán, Krisztus után 52-ben megismerkedett. Tehát Keralában majdnem kétezer éves hagyománya van a Krisztus-hitnek, amely azonban nem tudott annyira elterjedni, mint később Európában, a több mint ötezer éves hindu vallásnak ugyanis nagyobb befolyása van. Annyi azonban bizonyos, hogy a hindu és a muzulmán vallásban élők egyaránt istenfélő emberek. Indiában a lakosság nyolcvan százaléka hindu vallású, tizenegy százalékuk muzulmán, a keresztények száma mindössze két százalékot tesz ki.

Annie nővér katolikus családban nőtt föl, s mint mondja, amikor négyévente hazalátogat, mindig meglepődik, milyen szép és eleven hitélet folyik az otthoni keresztény családokban.

- Este a gyerekek tizenöt perces imát mondanak el, majd valamennyi fölnőttől csókot kérnek. Lelkesen sorba járnak, előbb a nagyszülőknek, majd a szülőknek, s a jelen lévő többi felnőttnek nyújtják összekulcsolt kezüket, s csókot kérnek, miközben "dicsértessék a Jézus Krisztus"-t mondanak. Ezután kapják meg a vacsorát, s lefekszenek. Ilyenkor már nem néznek televíziót, igaz, a készülék nem is terjedt el annyira, mint például Magyarországon.

- És a templomi élet?

- Itt, Magyarországon azt látom, hogy a templomok üresek, vagy gyéren látogatják az emberek. Indiához képest mindenképpen így van. Ott ugyanis zsúfolásig megtelnek a szentmisék és más liturgikus események alkalmával, amelyeken a gyerekek és a fiatalok szinte kivétel nélkül részt vesznek. A keresztény gyökerek Magyarországon is megmaradtak, nem lehetett oly hosszú idő alatt - évtizedek során - sem kiirtani a vallásosságot, hiszen meg kell érteni: az ember nemcsak testtel él. A test és a lélek kettős egysége nem mese, ezt mindenkinek komolyan kell vennie. A vallásosságot semmi nem irthatja ki az emberekből...

- Még a ma oly erővel jelen lévő liberális és baloldali ideológia sem...?

- A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy nem. Az említett nézetek egyébként Indiában is jelen vannak...

- Pedig azt gondolhatnánk, oda nem jutottak el a nyugati liberalizmus ártó hatásai.

- Ilyen erővel, mint ide, talán nem, de ott is jelen vannak.

Indiában - sokszor hallani a hírekben - gyakran véres merényletekig, fegyveres összetűzésekig menően jelentkeznek a vallási - elsősorban a hinduk és a muzulmánok közötti - ellentétek, amelyek hátterében azonban főként gazdasági, illetve politikai-hatalmi indítékok húzódnak meg.

Dr. Glashütter Csaba háziorvos a nővérek monostorának építésébe ily módon is besegített

- Éppen tegnap találkoztam Spányi Antal püspök atyával, akinek az egyházmegyéjében szolgálunk, és sokat beszélgettünk Gandhiról, az erőszakmentességről, amit azonban oly nehezen vagy alig képesek követni az emberek. Keralában kevésbé jelentkezik a vallási ellentét, más indiai államokkal - például Kasmirral - összehasonlítva. Iskoláinkba befogadjuk a különböző valláshoz tartozó gyerekeket, így a keresztények mellett hindukat, muzulmánokat, buddhistákat, zsidókat egyaránt. Ez az ökumenikus szellem egyezik rendalapítónk szándékával. Közösségünk eredeti szándéka szerint leányanyákkal és árva gyerekekkel foglalkozik, ezért jelen vagyunk az óvodákban, illetve az iskolában hittant tanítunk.

A Napsugár Óvodában a kicsinyek hamar megszokták a "furcsa ruhájú nénik"-et. A nővérek óvónőként foglalkoznak a kicsinyekkel, nem tanítanak hittant, hanem játszanak velük, felügyelnek rájuk.

- A gyerekek majd később, ha nagyobbak lesznek, nyilván elgondolkodnak azon: miért voltunk mi köztük? Ez nem jelenti azt, hogy most is ne kérdeznének: mi ez a nyakunkban - s a fából készült keresztre mutatnak. Ilyenkor megkérdezem tőlük: meséljek?

Előkerülnek a történetek a "nagy mesé"-ről, s amikor - merthogy képi világban élünk - a gyerekek látni is szeretnék a nővérek által elmondottakat, forgathatják a Képes Bibliát.

- Nekünk is lelki töltődést és örömet okoznak ezek a foglalkozások - mondja nyugodt, szelíd-széles mosolyával Annie nővér.

A Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai szerzetesrend, amely egyházjogi szempontból egyházmegyei jogú apostoli élet társasága, 1994-ben telepedett le Magyarországon.

- Hogyan kerültünk ide? A Gondviselés akaratából.

Kis György plébánosról portréfilmet készített a német televízió, s ezt látta ott egy Keralából származó, Németországban szolgáló pap. Az elhangzottak annyira hatottak rá, hogy írt Kis György atyának: miben tudna az ő, illetve a magyar egyház segítségére lenni? Mire azt a választ kapta: ha lennének fiatal apácák, akik vállalják az itteni szolgálatot, ez nagy segítséget jelentene az országnak.

Az egyik imaközösségben

A rendalapító püspök véletlenül - véletlenül? - éppen ekkoriban, 1993 táján meglátogatta a Keralából származó plébánost Németországban. Erről Kis György atya értesítést kapott, mire odautazott. A püspök megígérte neki, hogy odahaza megbeszéli a tanácstagokkal és az általános főnökkel, illetve a közösség lelkivezetőjével a kérést, s azután döntenek. Hívták ugyanis a nővéreket Németországba, Olaszországba és az Egyesült Államokba is. Végül az ismeretlen Magyarország mellett döntöttek.

Így érkeztek 1994-ben Bakonyszentlászlóra, ahol a máltaiak idősek otthonában szolgálnak, s járják a település időseit, mint ahogyan 1996-os adonyi letelepedésük óta a Duna partján.

Az adonyi háziorvosi rendelők várójában a falakon szentírási idézetek, vallásos tárgyú képek, keresztény gondolkodóktól vett szentenciák. Dr. Kőbányai János és Dr. Glashütter Csaba háziorvosok segítették a nővérek letelepedését, s ma is szorosan együttműködnek, hiszen a nővérek a lélek gyógyítását végzik, s ha kell, részt vesznek az idősek testi gondozásában is.

A három nővér több mint háromszáz családdal tart kapcsolatot, s több mint hatvan idős, beteg emberhez viszik el az oltáriszentséget. A meglátogatott családok tagjaiból utcák szerint imacsoportokat alakítottak, s minden délután összejönnek valamely házban, s más-más szándékért imádkoznak: a fiatalokért, a betegekért, az országért, a békéért, s hogy az ő szívükben erős legyen a hit, "mert ha nem erős, akkor nincs, ami szétáradjon".

Új zárdájukat, amelyhez tízszemélyes idősek otthona is tartozik - szeretnék idővel huszonöt fősre bővíteni - október 24-én szenteli föl Spányi püspök. A kápolna a Jézus Szíve nevet viseli, mert a nővérek telkén állt az 1945 után lebontott, hasonló titulust viselő kápolna.

- Szeretnék-e növelni a nővérek számát?

- Igen, ez ügyben írtam is az általános főnöknőnknek, aki azt válaszolta, hogy Indiában hat új helyet nyitottak, ezért pillanatnyilag nem tud szerzeteseket küldeni, de később remény van rá.

India több államában, illetve Kenyában és nálunk összesen több mint kétszázötven nővér szolgál negyven helyen.

- Mennyire fogadták el Önöket az itteniek?

- Az említett két orvos igen sokat segített ebben. Egészségügyi szakmai irányításunkat is ők látják el, s vállalták, bármilyen problémánk akad, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk. Mindketten hívő katolikusok, büszke lehet az ország, hogy az orvosok között is vannak ilyen gondolkodású emberek.

A templomba járók száma ugyan csökken, de ez nem jelenti, hogy a hit ne lenne jelen. Az erő és hit ott él az emberek szívében, ezt semmilyen politika nem irthatja ki. Annak idején - 1948 előtt - szatmári irgalmas nővérek éltek itt, s akiket akkor az óvodában, iskolában neveltek, azokat mi ma - megöregedvén - gondozzuk.

Havonta legalább egyszer mindenkit fölkeresnek. Az idősek várják a találkozást, a beszélgetést.

- S fontos a hallgatás. Türelemmel hallgatjuk meg őket, ha esetleg már többször elmondták is ugyanazt.

- Magyar fiatalok jelentkeznek-e rendjükbe?

- Nagy örömmel fogadnánk őket... eddig csak érdeklődők voltak.

- Az indiai gondolkodás, filozófia, életszemlélet különbözik az európaitól. Miben nyilvánul ez meg leginkább?

- A mély elmélkedésben, a természettel való együttlétben. S a nyugalomban. Itt az emberek sietnek, hajtják magukat az anyagi javakért. S ez a hajszoltság idegileg legyöngíti a szervezetet. Mintha nem tudnának határt szabni, hogy mi életük valódi szükséglete. Óriási ellentmondás: rendkívüli erőfeszítést tesznek a kényelem - a vélt kényelem - eléréséért. Azt hiszik, minél nagyobb arányban szerzik meg az anyagi javakat, attól válnak boldoggá. Mire pedig hozzájutnak, tönkremennek.

A harangláb állítása helybéliek segítségével a monostor udvarán

- Az indiai emberek életének a külső kerete lassabban változik. Ugyanakkor gazdagabb a belső világuk?

- A léttel, a természettel való együttélés tudata erős, ám a külső szegénység látványa sokszor igen borzasztó. Ott a külső, látható nyomorúság, itt a belső, láthatatlan nyomorúság a riasztó. S az ilyen emberekhez nehéz közeledni, nehéz megértetni velük, hogy hiába a külső fényesség, a belső nyomorúságból kellene kilépni. Mindig azt szoktam mondani: a kegyelem közelebb legyen az emberhez a kényelemnél.

Elmer István

Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu