Mélyen hívő tudós nő...

Huszonöt éve halt meg Dienes Valéria

A lexikonok néhány tömör mondatot közölnek Dienes Valériáról, aki a neve elé írt doktori címet akkor szerezte, amikor a nők számára ez még korántsem volt egyszerű. Története a XX. század első éveiben kezdődik, az Erzsébet-nőiskolában tanítónői oklevelet szerez, majd különbözeti vizsgával érettségizik, és így kerül a néhány lány közé, akik már egyetemen folytathatják tanulmányaikat. 1905. június 24-én doktorátust tett filozófia főtárgyból, matematika és esztétika melléktárgyakból. Doktori értekezésének címe: Valóság - Elméletek.

1905 novemberében házasságot kötött Dienes Pál matematikussal, házasságukból két fiú születik, Gedeon és Zoltán.

Első dolgozata francia nyelven jelent meg - és matematika tárgyú. Feltűnést keltett annak idején a matematikusnő munkája, hiszen tudományos tárgykörének jellege is érdekes és úttörő. Filozófus és matematikus. A számok világa nyugtalan szellemét csak rövid időre kötötte le. 1908 és 1912 között Párizsban Bergson előadásait hallgatta, akivel meghitt barátságba került. Dienes Valériának köszönhető, hogy Bergson legfontosabb művei (Idő és szabadság, Teremtő fejlődés, Metafizikai értekezések) magyarul is hozzáférhetőek.

Egyetemi tanulmányaiból hozott materialisztikus szemlélete Bergson hatása alatt teljesen megváltozott. Prohászka Ottokár püspökkel való szellemi kapcsolata pedig ezt azzá a filozófiává mélyítette, melyről minden későbbi (lélektani, metafizikai és művészeti) műve tanúságot tesz.

Ugyancsak Párizsban született meg benne a gondolat, hogy az emberi testet mint geometriai lényt szemlélje. Így alkotta meg mozgásművészeti rendszerét, melyet az ógörög szóval "Orkesztikának" nevezett el. Közben írt, fordított, kiváló munkatársa volt matematikus férjének. Budapestre visszaköltözve harminc esztendeig elsősorban a mozgásművészet tudománya és iskolája kötötte le figyelmét. Misztériumjátékai kulturális eseménynek számítottak. A magyarországi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával, közel kilencszáz szereplővel előadott Szent Imre-misztérium külföldön is osztatlan sikert aratott.

1943-ban a magyar filozófiai nyelv fejlesztése terén elért eredményeiért Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1944-ben megszűnt orkesztikai iskolája, két évet Angliában töltött, majd visszatért Budapestre. Életének utolsó húsz esztendeje csendes munkával telt - mint mondta: "Többek között nagymama voltam." A nyilvánosság egyre kevesebbet hallott Dienes Valériáról, de szelleme nem fáradt, tevékenysége nem lassult. Túl volt nyolcvanadik esztendején, amikor a Tudományos Akadémia megbízásából hozzálátott John Locke hatalmas műve, az Értekezés az emberi értelemről, majd Teilhard de Chardin francia jezsuita antropológus műveinek fordításához. Fordításában látott napvilágot magyarul először Teilhard válogatott tanulmányainak gyűjteménye Hit az emberben címmel a Szent István Társulat kiadásában (1968).

A filozófus, matematikus, a mozdulattudomány megalkotója, az Aquinói Szent Tamás Társaság tagja, Baumgarten-díjas tudós nő mélyen hívő ember volt. 25 évvel ezelőtt, 1978. június 8-án, életének századik esztendejében hunyt el.

(Az Új Ember-archívum anyagából összeállította: Pottyondy Zsófia)

Istenben élt...

Valéria Istenben élt. Az ő kedvenc gondolata volt az időreform, amelyikben a pillanatot elemezve mindig visszanyúlt a pillanat elé, és mindig idézte a pillanat után a jövőt. És arra jött rá, hogy az időreformban megújuló szemléletnek totális szemléletnek kell lennie, a kezdetet és a véget, a két végtelenséget kell átfogni, mely szüli a pillanatot. Így írja ő maga is kis versében: Jön az Isten, útja titkos út, végtelenből végtelenbe fut.

Valériánk tudta, hogy az ember az Istenből forrásozik. Sorozatos pillanatoknak a műve az ember, de az első pillanat, az első gondolat, akinek szívében él ez a világ, az az Isten. És az Isten gondolatai vannak az ember nyomában, a pillanatunkban, a jelenünkben. És a másik nagy végtelen, az Isten vár és húz bennünket. És ő a pillanatot, a pillanatok végtelen sorát a fejlődésnek a rendjében szemlélte, amellyel különböző sugarakon indulnak el a létezők és tartanak az Omega pont felé állandóan előre, visszafordíthatatlanul és megismerhetetlenül. Ez volt az ő nagy filozófiai sikere és gondolata. Hogy ez evolutio, a fejlődés törvényei ezek.

(Dienes Valéria, századunk nagy keresztény tanújának síremlékét Belon Gellért pécsi segédpüspök szentelte meg. Az 1982. május 27-én elhangzott avatóbeszédből valók a fenti gondolatok.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu