|
|
Rólunk van szó Vegyük komolyan, mert megéri. Rólunk van szó, a jövőnkről, amelynek alakításához az egyház ily módon járulhat hozzá. Érdektelenség esetén azonban kihasználatlan lehetőség marad csupán. Kár lenne. Felmérést végeztem környezetemben, vajon miről szóltak a szentbeszédek és a közös könyörgések június elsején, vasárnap. Történt ugyanis, hogy e napon a szentmisére tartva - jólértesültségemet fitogtatva - mondtam feleségemnek, hogy ma a prédikáció helyett körlevelet olvasnak fel, mégpedig nem megszokott körlevelet, mint például minden évben a karitász fontosságáról, Erzsébet napjához közelegve, hanem egy olyan körlevelet, amelyet ma a szomszédos országokban is minden templomban felolvasnak. A Közép-európai Katolikus Találkozó ma kezdődik, és célja, hogy nyolc ország helyi katolikus egyházai között növekedjék az egymás iránti megértés, és a közös európai értékek, a keresztény gyökerek összefogásunkkal erősödjenek Európa-szerte. Körlevélről, Európáról azonban szó sem esett, s a könyörgésekben sem történt utalás az összefogás, a közös kezdeményezés fontosságára. Nem baj, mondtam feleségemnek, az Új Emberben elolvashatja mindenki a körlevelet... Nem hagyott azonban nyugodni az eset. Másnap körbekérdeztem kollégáimat, akik katolikus szerkesztőség lévén templomba járó emberek, hogy náluk mi történt. Tíz különböző templomból, vidékről is "vett minta" alapján lehangoló összkép rajzolódott ki. Egy kivételével sehol sem hívták fel a hívek figyelmét a körlevél felolvasásával vagy saját szavakkal történő összefoglalással és a kapcsolódó közös könyörgésekkel a nyolc ország püspöki karának közös kezdeményezésére. Optimista alkat vagyok. Remélem, hogy a véletlenszerűen kiválasztott adatok nem tükrözik az országos helyzetet... Ha mégis, akkor sem történt jóvátehetetlen mulasztás. Mostantól egy éven át tart a Közép-európai Katolikus Találkozó. S ezen belül többek között lesznek majd úgynevezett nemzeti vasárnapok, amikor valamennyi ország valamenynyi templomában az adott országért, népért imádkoznak. Jó lenne, ha minél többen imádkoznának értünk az augusztusi vasárnapon, s jó lenne, ha mi is kifejeznénk szolidaritásunkat ugyanígy a többi nép és a többi helyi egyház hívei iránt. Ne valamiféle kommunista-szombatos hozzáállással, hanem érdemi cselekedetekkel vegyük ki részünket jövőnk alakításának e fontos mozzanataiból is. Csak akkor van ugyanis értelme az egésznek. Akkor azonban igenis van értelme. Szerdahelyi Csongor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||