|
|
LITURGIA Élet a Lélek által Pünkösd vasárnapja a húsvéti idő lezárása a liturgiában. A befejező ünnep jelentőségét kiemeli, hogy vigília miséje is van. Az ünnep gazdagságát fejezik ki a könyörgések és a választható, számos szentírási szakasz. Az ünnepi szentmise pedig még a szekvenciával is bővül.
Általános gyakorlat, hogy ezen a napon a főpásztorok székesegyházukban szolgáltatják ki a bérmálás szentségét, ezzel is hangsúlyozva a nap kiemelkedő voltát. A liturgia története tanúsítja, hogy húsvét éjszakája mellett pünkösd volt az év másik keresztelési éjszakája, illetve megkeresztelték azokat, akik beavatása elmaradt húsvétkor. A pünkösdi eseményt a vigília mise könyörgése szembeállítja a bábeli toronynál történt nyelvzavarral és szétszóródással. Így imádkozik az egyház: "Add, hogy a világon szétszóródott sokféle nemzet mennyei segítségeddel közös nyelvre találjon." Ez a könyörgés megvallja, hogy a Lélek összeköt és öszszekapcsol, amire minden szentmise epiklézise, a Szentlelket hívó imája utal. Az ünnepi mise könyörgése még azért is folyamodik, hogy az egyház és a világ nemzetei megszentelődjenek. A vigília mise felajánló könyörgésében a megszentelés sajátos ajándékáért fordul az Úrhoz, hogy ebből az áldozatból "fakadjon a szeretet, amely az egész világ előtt bizonyítja, hogy megváltott bennünket". A Szentlélek másik ajándékáért az ünnepi misében így könyörög: "tanítson meg minden igazságra", amint ezt Urunk előre megmondta a Lélekről. A szentmise prefációja továbbviszi a Szentlélek megszentelő tevékenységének sokféleségét. Azt állítja, hogy az istenismeret fényét kiárasztotta minden nemzetre, így egyesítette a közös hit megvallásában a sok különböző nyelvű embert. A közösség megszentelésén túllépve az egyes hívekért is könyörög az egyház, hogy töltse el kegyelmével szívüket. Az eucharisztiáról, Urunkról, akit magunkhoz vettünk, úgy emlékezik meg, mint aki táplálja bennünk a Szentlélek tüzét. Az apostolokat átformálta, hogy hitvalló módon, az adott helyzetben teljesítsék feladatukat és küldetésüket. Ezt a szentírási szakaszok bőségesen elbeszélik. A ma keresztény embere is részesül ezekben az adományokban. "Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet" - imádkozzuk buzgón a szekvenciában. Az első keresztények elkötelezettségével kell nekünk is megvalósítanunk elhivatottságunkat. A Lélek megszentel és erőt ad, a cselekvés és tevékenység a mi feladatunk. Verbényi István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||