Fiam, ha a Jóisten hív, akkor menj...

Katona István püspök ötven papi évéről

"Ötven év alatt nagyon sok ajándékot kaptam. (...) Ha valaki most is gondolna ajándékra, kérem, hogy az erre szánt öszszeget az aranymise alkalmával tegye a perselybe, vagy juttassa el hozzám. Az adományokat továbbítom a Hitterjesztési Kongregációhoz, az Afrikában éhező gyermekek megsegítésére és az elrabolt gyermekek kiváltására, akiket a legkegyetlenebb módon katonákká képeznek, és mindenféle embertelenségre kényszerítenek."

Az ötven év állomáshelyei - amelyeken Katona István, brescellói tituláris püspök, egri segédpüspök oly sok ajándékot kapott, hogy fontosnak tartotta aranymiséjére szóló meghívóban is megemlíteni -: Újszeged, Kiszombor, Ferencszállás-Klárafalva, Apátfalva, Szeged-Rókus, majd püspökként a Váci Egyházmegye és az Egri Főegyházmegye. 1992-től 1996-ig a Katolikus Iskolák Főhatóságának püspök elnöke volt. Nem véletlen, hogy meghívójában a szenvedő gyerekekről szól, ismerősei, tisztelői ugyanis tudják, hogy ő is a gyermekek barátja, mint maga az Úr... Püspöki jelmondata pedig a tanítványi-gyermeki vágy kifejeződése: "Maradj velünk, Jézusunk."

Lelkipásztorként harminchat éven keresztül foglalkozott gyerekekkel a Szeged- csanádi Egyházmegyében. Nagy családból származik, tízen voltak testvérek, kettő közülük meghalt már. Hárman választottak egyházi hivatást: a testvérek között volt diakónus, pap és püspök.

Katona István úgy látja, hogy a mai világból sajnos hiányzik a családiasság, a közvetlenség, ami az ő gyerekkorában még megvolt. Sokkal többet kellene beszélgetni a gyerekekkel, mesélni nekik - véli -, a mesék világa, akárcsak a szentek életének története, gazdagítja az ember lelkét, szellemét. Egerben, a Katolikus Rádióban rendszeresen olvas mesét, s mindennap beszél a szentek életéről. Fésűs Éva meséit régóta kedveli, gyakran olvassa. Az írónő A palacsintás király című könyvében szerepel Kukutyini Kökényszemű Katica, akinek a nevében szereplőKukutyinról még a szerző sem tudta, hogy az egy valódi falu. Katona István tizenkét évig volt ott lelkipásztor, ezért tudja, hogy aki Ferencszállásról Klárafalvára megy, a mai napig csak így mondja: megyek Kukutyinba. A "zabhegyezés" meg akkor történt, ezt egy idős asszony elbeszéléséből tudja a püspök, amikor egyszer annyira kiöntött a Maros, hogy a zabnak csak a kalásza látszott ki a vízből. Akkor csónakból aratták az abraknak valót, egyenként csipegetve le a kalászokat.

A Váci Egyházmegye területén Tápiósülyben voltam gyerek. Édesapánk a tizedik gyermek születése előtt nem sokkal, 1937-ben meghalt. Nagyon hívő, mélyen vallásos ember volt.

Szüleim tudatosan vállalták a gyermekeket. Édesapám a harmincas években - a jezsuita atyákkal együttműködve - a Jézus Szíve-tisztelet nagy apostola volt Tápiósülyben. Jézus Szíve ünnepén halt meg, harminchét éves korában. Édesanyám Mária- tisztelete közismert volt a faluban. Ő a Szent Szűz lourdes-i megjelenésének ünnepén halt meg, nyolcvanhat éves korában.

A papi hivatás velem nőtt, már elemista koromban tudtam, hogy pap szeretnék lenni. Soha nem voltak ezzel kapcsolatban kétségeim. Legfeljebb az okozott gondot, hogy - mivel szegények voltunk - otthon is szükség lett volna a munkámra. De édesanyám azt mondta: Fiam, ha a Jóisten hív, akkor menj!

Az Egri Főegyházmegyében elsődleges feladata a hitoktatás szervezése. Antalóczi Lajos atya halála után ő az Isteni Irgalmasság Üzenetének, Szent Fausztina Kowalska nővér naplójának a terjesztője. Szervezi a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilikában kialakítandó lengyel és magyar szentek kápolnájának építését, adományokat gyűjt ehhez. Hála Istennek, úgy látszik, hogy jövőre fölszentelik a kápolnát.

A papi hivatással kapcsolatban elsősorban azt tartja fontosnak, hogy a pap legyen bensőséges, személyes kapcsolatban Jézussal. Hozzáteszi: nem azért mondja, mintha neki ez mindig sikerülne... De törekszik rá. A másik: a pap teljesen Jézusnak adott szívvel, önzetlenül, kedvességgel, szeretettel, áldozatkészen szolgálja a híveket. Szalézi Szent Ferencet idézi: "Egy kanál mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel." A harmadik: el kell fogadni a szenvedést. Ezzel kapcsolatban Bosco Szent János mondására emlékeztet: "A papi élet nem egy könnyű séta a rózsalugasban!" Ötven papi évére visszatekintve így emlékezik: Mindig szerettem volna Jézussal személyes kapcsolatban lenni. Szerettem volna jobban szolgálni az embereket, és szerettem volna türelmesebb lenni a kereszthordozásban. Nem minden és nem mindig sikerült, de továbbra is ugyanezek a vágyaim.

Barátai, tisztelői szerint azonban egy s más mégiscsak sikerült Katona Istvánnak. Nemcsak a gyerekek hallgatják szívesen a meséit, a szentekről szóló történeteit, de a hitoktatók, papok, az egyházi szolgálatban dolgozók is megkereshetik a hivatalában, s ő is rendszeresen látogatja az egyházmegye hívő közösségeit. Rengeteg ügyet a "szárnya alá vesz" - mondják róla - minden bánatot, panaszt szeretettel meghallgat. Tiszta, őszinte, mélyen gondolkodó embernek tartják. E sorok írója csak megerősítheti mindezt, hozzátéve, hogy elég telefonon beszélni vele, akár csak egy hivatalos ügyről, hogy az ember aznap egy kicsit jobban érezze magát...

A jövőre, a magyarság jövőjére vonatkozó kérdésre így válaszol: Sokat kell imádkoznunk papi, szerzetesi hivatásokért és szent családokért! Így lehet remélni, hogy csakugyan lesz valami a magyar társadalomból, ha a vallási élet nem hanyatlik tovább - most meglehetősen alacsony fokon vagyunk e téren -, hanem erősödik.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu