Az angyalok hangján

Emlékezés Dsida Jenőre

A hatvanöt éve elhunyt Dsida Jenő írói pályája és egész élete híven tükrözi azt a titkosnak tűnő inspirációt, amely egy harmincegy esztendőt megélt költőt határozottan a krisztusi út és eszmeiség felé vezet. Ebben a rövidre szabott életben számos külső és belső esemény zajlott. Dsida egyrészt aktívan bekapcsolódott az erdélyi magyar irodalom áramkörébe - mint hagyományőrző, szenvedélyes lelkületű hazafi - másrészt számos elemében a Nyugat lírai nemzedékének modern látásmódját és stiláris irányát követte. Már fiatalon jelentős költőnek tartották pályatársai is. A legerősebben a neokatolicizmus hatott rá, 1933-ban megjelent Nagycsütörtök című verseskötetében mindez világosan nyomon követhető. E kötet több darabja mély együttérzéssel fordult a szenvedő emberek, a kisemmizettek felé, s ezeket az élményeit árnyaltan, evangéliumi szelídséggel közvetítette.

Egyik legszebb verse, a Húsvéti énekaz üres sziklasírmellett gyakran előforduló alkotása a keresztény szellemű antológiáknak és irodalmi előadásoknak, s itt a XX. századi költő egy középkori vallásos előd, Jacopo da Todi egykori dallamát követte.

Fiatalon bekövetkezett betegsége, majd halála következtében már csak az Angyalok citeráján (1938) című posztumusz kötetében jelenhettek meg vitathatatlanul katolikus szellemű konfessziói. Pomogáts Béla találó megfogalmazása szerint igazi "poeta angelicus"-ként talált rá új költői hangjára, s a szentek és angyalok között lelte meg az áhított vigasztalást.

Nemeskürty István ezt a sajátos lírát hitelesen helyezte el újkori irodalmunk világában. Megfigyelő- és jellemzőkészségét, valamint vonzó impresszionizmusát Kosztolányiéval rokonította, míg őszinte áhítatát és leplezetlen vallásos meggyőződését Babits egyetemessége mellé sorolta.

Ezen a helyen kell szóvá tennünk, hogy az elmúlt ötven esztendő keresztényellenes tendenciái Dsidát sem kímélték. A Kádár-korszak világát "reprezentáló" Kis magyar irodalomtörténet (1961) Dsida záró korszakáról csak annyit jegyzett föl, hogy "egyre jobban a halállal, istennel való komázás jelenik meg nála". (Az Isten kisbetűvel történő írásán túl a "komázás" kitétele híven jellemzi ebben az összefüggésben a marxista-ateista szemléletnek a nyelvi kifejezésmódban is megnyilvánuló alpáriságát.)

A Trianon által okozott, mélyen élő fájdalmat semmibe vevő internacionalista kultúrpolitika agyonhallgatta a költő mozgósító erejű, nemzeti érzést sugalló versét, a Psalmus hungaricust. Pomogáts megállapítása évtizedek múltán ezen a téren is igazságot szolgáltatott a költőnek. Kifejtette, hogy a lírikus közösségi hűség és a történelmi felelősség szigorú erkölcsiségét fogalmazta meg közérthetően, sokaknak szólóan. Ez a vers - mint Dsida több költeménye is - hitvallás a szétszóródott magyarság ügye mellett, és valódi nemzeti egységre szólította föl az elcsüggedt honfitársakat.

A már-már feledésbe merülő költő végre ilyen megítélések alapján kerülhet méltó helyére: a XX. századi magyar líra élvonalába, és nyújthat nemes példát a keresztény szellemű íróknak és olvasóknak egyaránt.

Szeghalmi Elemér

Dsida Jenő

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering utjain,

S csak egyet tud és egyet érez...

...Most váratlanul vágyón megvonaglik

és felzug Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!...

És ismételik mindig erősebben

A felviharzott étheren keresztül

És felharsan az egek harsonája

s a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Ur - kimondja!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu