AZ EGYHÁZ A DIKTATÚRA ÉVEIBEN (IX.)

Ifjúsági hittanos vértanúk és hitvallók

Magyarországnak vannak ifjúsági hittanos vértanúi. Megdöbbentő, hogy erről esetenként mi - fiatal vagy egykori fiatal keresztények, ifjúsággal foglalkozó lelkipásztorok - sem tudtunk, nem tudhattunk! Legalább mostantól véssük őket szívünkbe! A Szentatya is hívta az egyházat az ezredfordulón, hogy emlékezzék vértanúira.

Fiatalok és papjuk kivégzése

Május 23-án volt ötven éve, hogy halálra ítéltek négy ifjúsági hittanost és kelkivezetőjüket. További hét fiatalt 8- 15 év börtönre, s velük három szalézi atyát is 10-15 évre ítéltek. Egy kispapot, ugyanezen per folyamán vallatás közben agyonvertek. Az alig ismert perről Zsédely Gyula szalézi szerzetes írt újabban egy könyvecskét (Sándor István vértanú - Don Bosco, 2002). Idézi a Budapesti Hadbíróság "szigorúan titkos" jelzéssel ellátott jegyzőkönyvét, amelyben tizenhat személyt a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolnak; majd idézi az 1953. május 23-án hozott ítéleteket:

Zana Albert I. r. (rendű vádlott) - 21 éves, kötél

Ari László II. r. - 22 éves, kötél (később életfogytiglanra változtatták)

Farkas Ferenc III. r. - 27 éves, kötél

Sándor István szalézi szerzetes, IV. r. - 39 éves, kötél

Hegedűs Hajnalka V. r. - 16 éves, gimn. tanuló, 8 év

Pál Sándor VI. r. - 15 év

Hosszú Béla VII.r. - 15 év

Guzi Imre VIII. r. - 15 év

Bodocs Pál IX. r. - 12 év

Horváth István X. r. - 8 év

Ruzsinyszky József XI. r. - 8 év

Pokorni János XII. r. - 12 év

Ádám János kat. lelkész, szalézi tartományfőnök, XIII. r. - 15 év

Varga György Aladár kat. lelkész, XIV. r. - 10 év

Szitkei Károly kat. lelkész, XV. r. - 10 év

Dániel Tibor kispap, XVI. r. - 21 éves, 5 év (börtönben agyonverték)

A halálos ítéleteket 1953. június 8-án végrehajtották.

Mi is történt? A szalézi atyák újpesti, Clarisseumnak nevezett intézetét, amely árva gyermekeket nevelt, a többi katolikus intézetekhez hasonlóan feloszlatta a kommunista rendszer. Ebben az intézetben dolgozott Sándor István szalézi testvér: elsősorban iparos fiatalokkal foglalkozott. Amikor az ÁVH - az ávó, a kommunista titkosrendőrség - állományát 1949-ben 30 000 főre duzzasztották, az árva gyermekek és a munkásgyerekek látszottak a "legmegbízhatóbb kádernek", akikből jó kommunistát és ávóst lehet nevelni. Így soroztak be az államosított szalézi nevelőotthonból is fiatal fiúkat ávósnak. Ezek a fiatalok azonban az árvaház államosítása és a szerzetesek elűzése után is kapcsolatot tartottak lelkivezetőjükkel. Rendszeresen összejártak volt diákjaival és azok néhány barátjával "ifjúsági hittanra" a Clarisseum (ma is működő újpesti kápolna) sekrestyéjében vagy magánlakásokon. A fiatal ávós tisztek több barátjukat is megnyerték a hithű életre.

Egy "véletlenen" buktak le. Újpest főutcáján, az Árpád úton egy új kocsmát nyitottak: Pokol Csárda névvel. A bejárat elé ez volt írva: Lépjen be a Pokolba! Ők úgy vélték, ez a hit kigúnyolása akar lenni, és fekete szurokkal lekenték a táblát. A kocsma vezetői az ávót hívták ki, s azokat a nyomozó kutyák a Clarisseumhoz vezették. Itt fogták el Hegedűs Hajnalkát, az akkor 15 éves gimnazistát, aki éppen odaérkezett. Borzalmasan megkínozták az ÁVH-n. A kínzás közben kiszedték belőle a csoport több tagjának és a csoportot vezető szerzetesnek a nevét.

Sándor István értesült a várható letartóztatásról, külföldre menekülhetett volna - de nem tette: úgy vélte, nem menekülhet, amikor tanítványai ugyanolyan életveszélyben vannak. Ismerősök lakásán, álnéven bujdosott (így Dániel Tibor kispapnál, akit a per során agyonvertek), s igyekezett erőt adni övéinek. A házmesternőnek feltűntek a Dániel Tiborhoz érkező levelek: ávós férjével felbontották, s így hamarosan letartóztatták Sándor Istvánt, Dániel Tibort és több szalézi szerzetest. Rövidesen utolértek több fiatalt is.

Az előre megfogalmazott vád: Sándor István fegyveres csoportot szervezett az állam megdöntésére, "be akart épülni az állambiztonsági rendszerbe". Akiket nem végeztek ki, azok ‘56-ban szabadultak. - Sándor István mindvégig a krisztusi hit tanúja maradt. Sokszor összeverték a börtönben. Rabtársai tanúsítják, hogy a halálos ítélet tudomásulvétele után is a békét sugározta, s ő tartotta a hitet a többiekben.

A gyöngyösi per

Az egyházak tervbe vett felszámolásának egyik első lépése az egyházi szervezetek-egyesületek és az egyházi iskolák megszüntetése volt. A katolikus egyesületek államellenes tevékenységét, illetve megsemmisítésük jogosságát kívánták "igazolni" a gyöngyösi perrel. Kiss Szaléz ferences szerzetes sok fiatalt vonzó lelkigyakorlatokat, prédikációkat, találkozókat tartott. Az ellene irányuló támadás első lépéseként három 16-17 éves fiúból akartak terhelő vallomást kicsikarni. Amikor ez nem sikerült, harminc, nagyrészt középiskolás diákot tartóztattak le. Addig kínozták őket, amíg be nem ismerték, hogy az atya vezetése mellett "összeesküvést" szerveztek. Szaléz atyát és három diákját - a 17 éves Krizmán Ottót és Bodnár Lászlót, valamint a 16 éves Kiss Sándort - Budapesten halálra ítélték. Harminc további személyt, köztük sok fiatalkorút fegyházba, illetve kényszermunkára vittek.

További perek

A nagy és halálos ítéletekkel záruló perek sorozata mellett kicsinek számítottak azok, amelyekben a diákokat, tanárokat "csupán" néhány éves börtönnel vagy minden középiskolából való kizárással büntettek.

Ortutay Gyula kultuszminiszter 1948 májusában jelezte, hogy az iskolákat államosítani fogják. Természetesen Mindszenty bíboros visszautasította ezt, az egyházi iskolák, ifjúsági szervezetek és szülők tiltakozásokat szerveztek. A diktatúra sehol nem tűrt ellenvéleményt.

Sopronban, néhány nappal Ortutay nyilatkozata után egy katolikus középiskola IV. osztályos diákja - diáktársai nevében is - hűségnyilatkozatot olvasott fel a katolikus iskolák mellett, és társaival tüntetést szerveztek, melyre mintegy kétezer ember jött össze. - A rendőrség szétzavarta a tömeget, többeket letartóztattak. A következő napokban újabb diákokat, szülőket, tanárokat idéztek be a rendőrségre, nyolc személyt (három katolikus pedagógust, két szülőt és három diákot) - bírói ítélet nélkül - internáltak. Végezetül egy szerzetesnőt egyévi börtönre ítéltek, egy IV. osztályos diáklányt egy hónapi fogházra. Mind a nyolc internáltat szabadulása után is rendőri felügyelet alatt tartották, s évtizedekig megbélyegzettként kellett élniük.

Az országgyűlés 1948. június 16-án kimondta az iskolák államosítását.

A zalaegerszegi tanítónőképzőben a tanév elején elkezdődött a diákok vallás és egyház elleni átnevelése. Két diák vitába szállt az ateizmus mellett érvelő tanárral: másnap minden további indoklás nélkül kizárták őket az iskolából. Az iskola sok diákja az igazgatói iroda elé vonult tiltakozni. Aznap délutánra az iskola vezetősége beidézte a hitoktató papot és nyolc-tíz diáklányt. Rájuk akarták bizonyítani, hogy államellenes összeesküvésre készültek. - Néhány nap múlva három tanulót kizártak az ország összes tanítóképzőjéből, hármat "csak" a zalaegerszegi tanítónőképzőből. Négy tanuló ügyét felterjesztették a minisztériumba, amely ugyancsak az ország összes középiskolájából kizárta őket. Egy tanárt végleg eltiltottak az iskolai tanítástól.

E látványosan üldözött diákok mellett sok tízezren voltak, akik vállalták a diktatúra idején, hogy a tiltott csoportokban, kisebb közösségekben összejöjjenek, hogy lelkigyakorlatokon, ifjúsági találkozókon, hittanokon részt vegyenek, vagy a legsúlyosabban tiltott szerzetesi noviciátusokba lépjenek. Voltak, akiket ilyen vagy egyéb okokból bebörtönöztek, másokat nem vettek fel egyetemre, vagy kizárták, illetve kibuktatták őket onnan.

Mi, akik e korban lelkigyakorlatokat tartottunk, minden alkalommal tudatosítottuk a fiatalokban, hogy aki eljön, az vállalja, hogy esetleg elküldik az egyetemről, gimnáziumból, s talán hosszabb üldözésnek is ki lesz téve. Ezek a diákok tehát jól tudták, milyen kockázatot vállalnak, amikor összejövetelekre járnak! Öntudattal vállalták hitük megvallását. Legyenek ők példáink a hűségre. Egyházunk nem kismértékben az ő áldozataikra épül. És sok mai felelős keresztény ilyen felkészüléssel lett alkalmassá, hogy ma az egyházat szolgálja.

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu