Utcaképes

- filmajánló -

A városi ember számára - sajnos - nem meglepő a nyomorban tengődő, szenvedő ember látványa. Sokszor már fel sem kavar minket egy lépcső alján kolduló, kapualjban, fal tövében fekvő, kartondobozokból rakott lakhelyén élő ember képe. Látva őket egyszerűen azt gondoljuk: hozzátartoznak a nagyvárosi utca képéhez. Szegények. Mindig lesznek. A nyomort nem lehet megszüntetni. Igaz, nagyvárosban, de különösen Budapesten egy-egy rövid séta közben is szinte bizonyos, hogy találkozunk fedél nélküli emberekkel. De e találkozások sokszor csak a bensőnk felszínén zajlanak. Olyankor nézünk, de nem látunk. Látunk, de a látvány valahogy elpárolog tudatunk küszöbén.

Ahhoz, hogy ne csak a visszataszító külsőt vegyük észre, ne csak a kellemetlen szagot érezzük, emberi, személyes közelség szükséges. Bátorság. Elszántság. Ajándékba adott idő. Ezt a lépést tették meg a nemrégiben bemutatott Utcaképes című dokumentumfilm forgatói: Elbert Márta rendező, Rostás Mária operatőr, Révész Márta vágó és Tallér Zsófia zeneszerző. Közel mentek számos hajléktalan emberhez, és kamerájukkal másfél éven át kísérték őket időről időre, hétköznapokon, ünnepeken keresztül, szomorúságban, gyászban és a nyomorban is felcsillanó emberi ragyogásban egyaránt. Hallgatták őket, beszélgettek velük.

Egy dokumentumfilm eszközeinek lehetőségeit mélységesen felhasználva visznek magukkal sajátos zarándoklatukra az alkotók. Láthatunk - nem, inkább megismerhetünk a híd alatt, hajléktalanszállón, elhagyott házban lakó beteg, öreg és fiatal embereket, sok gyermeküket, unokájukat együtt nevelő és a szegénység miatt szétszakított családokat, szemlélő részesei lehetünk játszó és síró gyerekek mindennapjainak, szerelemnek, lakodalomnak, elválásnak, kilátástalanságnak, halálnak, temetésnek, kukából gyűjtögetésnek, fájdalomnak, megaláztatásnak, remény nélküli kitartásnak, emberhez méltatlan emberi életeknek.

Minden percében felkavaró film az Utcaképes című alkotás. Nem hatásvadász, de magával sodró. Köztünk élő ismeretlen emberek sorsának ajtaját nyitja résre, hogy engedélyükkel bepillanthassunk életükbe. Hogy a filmet látva azután minden utcán heverő, fal mellett kuporgó ember megállásra késztessen. Akármilyen értelemben. Hogy e film emléke nélkül talán ki se lépjünk az utcára. Mert csak így lehetünk "utcaképesek".

szigeti

(Egyelőre csak remélhető, hogy a filmet valamelyik tévécsatorna műsorára tűzi.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu