|
|
Az Olvasó írja "Forrassz eggyé békességben..." Nagy örömömre szolgált, hogy a szentesi műszaki dandártól tíz katonatársammal együtt részt vehettem a 45. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton Lourdes-ban. Nem az út leírásával kívánok foglalkozni, ami egyébként egy katonaközösséget is formáló, hitünket demonstráló út volt, helyette társaim nevében is köszönetet mondok Kovács István ezredes úrnak, az alakulat parancsnokának, hogy tábori lelkészünk, Német László őrnagy úr javaslatára az alakulatunktól - a főtiszttől a sorállományú honvédig - minden állománykategória képviseltethette magát a hazánknak, benne a Magyar Honvédségnek is megbecsülést hozó rendezvényen. Mint Szabó Tamás dandártábornok, tábori püspök úr útnak indulásunk alkalmával felhívta a figyelmünket: nemcsak a hívő, hanem a vallását nem gyakorló ember is olyan értékekkel és szellemiséggel fog találkozni a zarándoklat során, melyek kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk, és amelyre bármikor lehet akár katonaként is támaszkodni. Valóban - és ebben már a hazautazás során több katonatársam is megerősített - a fáradságos, de szép útról sok új barátra lelve, az élet és a hit dolgairól talán egy kicsit másként gondolkodó, lelkiekben megerősödött katonaként tértünk haza. Fekete Imre törzszászlós Zarándokház Jeruzsálemben A jeruzsálemi osztrák- magyar zarándokházzal kapcsolatban érdekes írás jelent meg az Új Ember húsvéti számában, Rosdy Pál tollából. A szerző írásában felveti a magyar egyház jogát, illetve e jog elévülésének kérdését a zarándokházzal kapcsolatban. A kérdéskör megközelítését segítheti Rott Nándor veszprémi püspöknek Serédi Jusztinián hercegprímáshoz írt, 1931. február 19-én kelt levele (hiteles másolatát dr. Bartmann Miklós (később Beresztóczyra magyarosított) esztergomi érseki levéltáros készítette 1931-ben; lelőhelye az Országos Levéltár külügyminisztériumi levéltára - az eredeti nagy valószínűséggel a Prímási Levéltárban található). Rott püspök levelében beszámol az 1931. január 28-án Bécsben Piffl Frigyes hercegérsek elnöklete alatt megtartott ülésről. A jeruzsálemi zarándokház kuratóriumában a veszprémi püspök a magyar egyházat képviselte. Levelében - többek között - arról van szó, hogy az első világháború befejezésekor az osztrák-magyar zarándokház elnevezés Szent Családra változott. A névváltoztatást a csehek fellépése indokolta, akik osztozni kívántak a vagyonban. Az osztrák kormány azonban kijelentette, hogy neki a zarándokházhoz semmi köze, mert az tisztán egyházi intézmény. A bécsi érsek is ezt a jogi elvet hangoztatta, és azt felelte, hogy a zarándokház tisztán egyházi intézet, azt a Monarchia egyházmegyéialapították és tartották fenn. A régi Monarchiából éppúgy jöhetnek a zarándokok, mint eddig, de a jogi helyzet nem változott. Megítélésem szerint tehát a magyar egyház joga nem évült el. Nagy Ferenc Az Országos Levéltár munkatársa Eucharisztikus kongresszus Nagy örömet okozott számomra, hogy az Új Ember (május 25-ei számában) megemlékezett a 65 évvel ezelőtt, 1938-ban Budapesten rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról. Ezen az országos ünnepségen 18 éves ifjúként én is részt vettem. Most, 83 évesen ez az újságcikk felébresztette bennem akkori emlékeimet. Hetekkel előtte kis könyvecskéket, mondhatni névre szóló igazolványt kapott minden résztvevő. (Nekem még a mai napig is megvan.) Az én igazolványom száma: 154754. Benne utalványok vannak, 50 százalékos MÁV vasúti kedvezmény és 22 utalvány: különböző múzeumi belépésre és rendezvényekre. Falumban, Uraj községben előzőleg tanultuk az erre az alkalomra írt egyházi énekeket: a Kongreszszusi Himnuszt, amelynek egy mondata újságjuk címlapján is jelen van: "Forrassz eggyé... minden népet, nemzetet". Aminek éneklése most is igen aktuálisan hangzik az európai uniós csatlakozás idején. A kongresszus legfőbb eseményei a Hősök terén voltak, óriási számú nép részvételével. Magasra épített emelvényen állt az oltár, amelynél Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa mondta a szentmisét. A misét követően minden résztvevő szentáldozásban részesült. Istennek legyen hála! Cs. Csák A. 83 éves kohászati nyugdíjas Nem Vadász, hanem Vezér Mint a lap régi (1952 óta) olvasója, örömmel olvasom Tomka Ferenc sorozatát Az egyház a diktatúra éveiben címmel. Felhívnám azonban figyelmüket egy tévedésre. A sorozat 3. része (a húsvéti számban) a koncepciós perek áldozatairól szólva tévesen Vadász Ferenc néven említ egy halálbüntetéssel sújtott pálos szerzetest. A helyes név ezzel szemben Vezér (Vizer) Ferenc, aki a partiumi (ma Romániához tartozó) Szaniszló községben született. Az ügy részletei ma is megtalálhatók AGrősz-per iratai című - a peranyagot ismertető, természetesen koncepciós kiadványban. Helyeslem az ilyen tárgyú cikkek, cikksorozatok közlését. Dr. Pesti László
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||