Szentírás-magyarázat

A Feltámadott húsvéti ajándéka

(Pünkösd - Jn 2,19-23 vagy Jn 15,26-27; 16,12-15)

Pünkösd ünnepén a szentmisében két evangéliumi szakasz között választhatunk. Mind a kettő Jánostól való, az egyik a Feltámadott első, húsvét esti megjelenéséről számol be.

A zsidók húsvétja hét hétig tartott, záróünnepe volt az ötvenednap, az ezt jelölő görög szóból ered a mi pünkösd szavunk. Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy Jézus, amikor feltámadása után negyven napon át meg-megjelent tanítványai közt, "meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére", mert "néhány nap múlva Szentlélekkel fognak megkereszteltetni" (1,4-5). Ez az ígérete teljesedik aztán pünkösdkor, amikor szélzúgás közben tüzes nyelvek alakjában valóban leszáll a Lélek a tizenkettőre, akik között ott van Mátyás, az újonnan kiválasztott apostol is.

A János-evangélium szerint már a legelső húsvéti estén megkapták a tanítványok a Lelket, amikor Jézus először megjelent nekik. Nem nagyon érdemes azt firtatnunk, hogy e két beállítás közül melyik felel meg pontosan a történeti tényeknek. (Valószínűleg Jánosé. Lukács beállítását már a kialakult keresztény ünneplési rend motiválhatta. Úgy látszik, már az apostoli egyház különválasztotta, s az ötvennapos ünnepi idő külön-külön napjaira tette a keresztény húsvét gazdag tartalmainak három elkülöníthető mozzanatát: Jézus feltámadását, mennybemenetelét és a Szentlélek kiáradását.) Inkább arra figyeljünk, ami mégiscsak közös a két beszámolóban: hogy az egyházra kiáradó Lélek a feltámadott Jézus húsvéti ajándéka. Akkor is az, ha mindjárt húsvét este lehelte a tanítványokra, akkor is, ha ötven nap múlva, a húsvéti ünneplés végnapján "küldte el" nekik az Atyától.

János szerint Jézus rálehelt a tanítványokra, amikor a Lelket kiárasztotta rájuk. Azt az igét, amelyet ebben a mondatban olvasunk, a Hetvenes fordítás (Septuaginta - a Szentírás legrégibb görög fordítása) akkor használja, amikor Ádám teremtéséről számol be. "Megalkotta az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett" (Ter 2,7). A negyedik evangélium írója bizonyára emlékezett erre a bibliai mondatra, és olvasóit is emlékeztetni akarta rá. Jézus teremtő szándékkal lehel a tanítványokra, éltető Lelket lehel rájuk. Eddig csak tanította, példájával, személyes közelségével nevelgette őket. Érdemes volt meghalnia és föltámadnia azért, hogy most Lelkét is megoszthassa velük.

Ezt a csodálatos ajándékot megkaptuk mi is. Szent Páltól tudjuk: "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy féljünk, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: "Abba! Atyánk!" (Róm 8, 14-15). Páltól való a gyönyörű figyelmeztetés is: "Ne szomorítsátok meg Isten Szent Lelkét!" (Ef 4, 30)

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu