Horvátország várja a pápát

A Szentatya eszéki látogatása elé

Ismét meglátogat minket a pápa. Igen, nem tévedés, minket - minket is. Ugyanis harmadik horvátországi útja során május 7-én Eszéket és Djakovót - ősi magyar nevén Deákvárt - is felkeresi. A mai Horvátországnak ez a területe ezer szállal kapcsolódik a magyarsághoz, a magyar történelemhez és jelenhez.

Az óriásplakát üzenete: velünk a pápa

Miért? Egyrészt mert a trianoni diktátumkor elcsatolt Dél-Baranyában, valamint a Száva és a Dráva közötti Szlavóniában ma is él vagy harmincezer magyar, többségük katolikus. Másrészt mert a legutóbbi háború idején - amely a kilencvenes években a szerb agresszor és a függetlenségét épp hogy visszaszerzett horvátok között, a pápa által most meglátogatandó területekért folyt - menekültek tízezrei találtak ideiglenes otthonra a magyar határ túloldalán, Somogyban, Zalában és Baranyában. Egész iskolák tanári karral és diáksággal működtek évekig Magyarországon.

A katolikus nőegylet vezetősége Pélmonostoron, Varga Géza kanonokkal. Lent: A felújított új beznai templomban ma már miséznek, de a toronysisak helyén még gólya fészkel

S ekkor megmutatkozott, hogy a horvát és a magyar nép, amely Szent László király korától nyolc évszázadon át békében és államközösségben élt, ma is egymásra van utalva értékeinek, családjainak védelmében, jövője biztosításában.

Erre a területre jön tehát a pápa, s eszéki szentmiséjén nemcsak Erdő Péter prímás érsek és Mayer Mihály pécsi püspök lesz jelen, hanem számos dél-magyarországi település horvát és magyar ajkú hívei kerekednek fel papjaik vezetésével a nagy eseményre, ahogy 1991-ben a pápa pécsi látogatásakor is több ezer zarándok érkezett Horvátországból.

Ismét a mi vidékünkre jön tehát a pápa. És - a djakovói püspök szavaival - nem azért, hogy keseregjen közelmúltunk tragikus eseményei felett, ahogy - mint mondotta - oly sokan teszik közülünk. A pápa azért jön, hogy vigaszt hozzon, erőt és hitbeli megerősítést nyújtson horvátoknak és magyaroknak egyaránt.

Srakic Molin püspököt djakovói palotájában kerestem fel, Varga Géza kanonok kíséretében, aki az itteni magyarok lelkipásztori ügyeivel megbízott helynök.

Varga Géza kanonok egy évvel idősebb a Szentatyánál, vagyis 84 esztendős, de hála Istennek makkegészséges. Ma is vezeti kis autóját, és fáradhatatlanul látogatja a Baranyában és Szlavóniában élő magyar híveket. Szükség van életerejére, mert bizony kevés a magyarul tudó, illetve a magyar lelkipásztor, így mindig és mindenhol nagy örömmel várják. Bácskai születésű, de a djakovói egyházmegye papja lett, mert már a negyvenes években is kevés volt errefelé a magyar papi hivatás. Két évtizeden át volt plébános Csepinben, egy Eszék és Djakovo közötti településen, majd két évtizeden át szemináriumi elöljáró és professzor a püspöki székhelyen. Így szinte mindenkinek tanára volt, több mai horvát és boszniai püspöknek is, köztük a szarajevói érseknek, Vinko Puljic bíborosnak.

A szemináriumi munka mellett azonban mindig megmaradt lelkipásztornak, és a magyarok pártfogójának a püspökségen belül. S mióta nyugdíjba ment, minden erejét a magyarság szolgálatába állíthatta.

Két nap alatt bejártam vele a magyar lakta települések jelentős részét. Kezdtük Kórogyon, ahol éppen búcsú volt, Mennybemenetel ünnepe. Református falu, a katolikusoknak csak kis kápolnájuk van, de az zsúfolásig megtelt. Magyarul és horvátul folyt a szentmise, és mindkét nyelven zengett a hívek éneke: az alleluja horvátul és magyarul egyaránt alleluja... A szentélyben a mennybemenetelt ábrázoló oltárkép a kanonok alkotása. Két másik festmény is ékesíti a korogyi templomot, melyek Kolbe atyát, illetve a koronát felajánló Szent István királyunkat ábrázolják.

A szlavóniai, valamint baranyai magyarok által is lakott települések templomai szinte egytől egyig súlyosan megrongálódtak, vagy teljesen megsemmisültek az 1991 és 1998 közötti szerb invázió során. Nemcsak a lakosságot gyilkolták vagy üldözték el ezekről a településekről, hanem a templomoknak is hadat üzentek. A kommunista-nacionalista szerb csetnikek és reguláris alakulatok szinte sportot űztek a templomgyalázásból.

Egy magyar határ menti településen, Újbeznán, amely színmagyar lakosságú volt még másfél évtizeddel ezelőtt, a harmincas években a hívek fillérjeiből épült szép templomot például úgy gyújtották fel, hogy a padokból gúlát raktak, szőnyegekkel leborították, majd gázolajjal lelocsolták... egy héten át égett-füstölt Szent Mihály temploma... Tornyát pedig a szomszédos - magyar - iskola udvaráról lőtték, amíg a sisak le nem hullott... Ma már a magyar püspöki kar anyagi támogatásával a templom tetőt kapott, berendezését pótolták, új oltárképét, amely Szent Mihályt ábrázolja Varga kanonok úr festette. A torony azonban még csonka, rajta gólya fészkel, hogy enyhítse a látvány szomorúságát.

Az emberek nagy része visszatért a háború után, de néhányan a mindennapi életveszélyt is vállalva el se mentek. Többek között Szalai Pál és hitvese, Teréz. Mentették, ami menthető volt, amikor már elmerészkedhettek elpusztult templomukhoz. Egy nagy lavórt hoz elő az asszony, s féltve őrzött "kincseket" mutat. Megcsonkult, üszkös monstranciát, gyertyatartó csonkokat, szobormaradványokat - ez Antalka, ez az Úrjézus karja volt... - mutatják a szinte felismerhetetlen darabkákat. Ez maradt meg a gyújtogatás után.

Mikor már nyilvánvaló volt, hogy a templom veszélyben van, a miseruhákat, a kegytárgyak egy részét és a templomban őrzött oltári szentséget kimentették a templomból, egyik unokájuk akváriumát kitisztogatva belehelyezték, és az istállóban elásták. Közel két évig rejtegették, míg újra elő merték venni. Templom híján egy parasztház tisztaszobájában alakítottak ki később kis kápolnát, és a KFor alakulattal érkező belga pap misézett itt nekik vasárnaponként másfél éven át. "Magyarul is megtanítottuk" - mesélik büszkén.

S ami a legfontosabb, hogy harmadik dédunokájuk is megszületett a minap, s hogy a fiatalok itt élnek a faluban, vagyis a magyarságban van élni akarás, és a falu, a szinte teljesen elnéptelenedett, kifosztott falu lassan újra benépesül. Ismét működik az iskola. S valamennyien, akik tehetik, jövő szombaton ott lesznek az eszéki repülőtéren a pápai szentmisén, hálát adnak a borzalmak elmúltáért és a megmaradás kegyelméért.

S még egy szép élmény. A baranyai háromszög egyik legnépesebb településén, Pélmonostorban néhány évvel ezelőtt megalakult, és azóta nagyszerű munkát végez a magyarság hitben és nemzeti önazonosságban való megmaradásáért az immár száz tagot számláló Katolikus Nőegylet. Imádkoznak, szőnek, fonnak, zarándokolnak, templomot díszítenek, közösen művelődnek. Bíznak a jövőben, a magyarság megőrzésében, de tudják, hogy ezért tenni is kell, meg kell szerveződni, hiszen közösség nélkül felmorzsolódás vár a magyarságra.

Egy asszony az átélt borzalmakról mondta: "A szerb megszállás alatt halálosan féltünk. Azt kívántuk, hogy sose legyen éjszaka. Reggelente pedig hálát adtunk, hogy ezt az éjszakát is túléltük..."

Ma már béke van. De a békét el kell nyerni. Ebben az anyaországi magyarság segítségére is számítanak.

Eszéken a Szentatya magyarul is köszönti majd a híveket, s lesz magyarul felhangzó könyörgés, amely a most kezdődő Közép-európai Katolikus Találkozóhoz kapcsolódik: "Krisztus, Európa reménye - elszakíthatatlan gyökerekkel köss össze bennünket, hogy együttérzésünk által megvalósuljon minden nép gazdasági és társadalmi előrehaladása..."

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu