Soproni Bálint

A magyarok

Mikor Anyámat néha megkérdem:

Mi is volt Pesten, ötvenhatban,

Mert itt is, ott is hallok róla

S mindenki szinte áhítatban

Említi október huszonhármat...

Anyám szeme csupa csodálat

És akár csak az imát mondja.

Órákig elmesélget róla...

Hogy akkor... minden magyar ember

Egy volt, testvér, egy test - egy lélek,

Az ördöggel is szembeszálltak

S az orosz ágyúktól nem féltek...

Hogy akkor... minden magyar szíve

Egyformán, egy ütemre dobbant

S hiába kaszált a gépfegyver

S hiába özönlött a sok tank...

Hogy akkor... egymást segítette

Paraszt és polgár és diák

S a hazájáért minden magyar

Habozás nélkül mind kiállt...

Igen, Anyám, a szép meséket

Szívesen hallgatom, de... nézzed,

A meséd igaz nem lehet...

Akiket én itt ismerek,

A köztünk élő magyarok...

...Nem olyanok!

S amikor ezt Anyámnak mondom,

Csak fejét rázza s mosolyog:

Te kicsiny vagy még, gyermek vagy még,

Ezt megítélni nem tudod.

Ötvenhat igaz volt s valóság,

Hidd el, ha anyád mondja azt,

Tán amit itt látsz s itt tapasztalsz,

Az a mese, az nem igaz.

Mert a magyar, ha jó a dolga,

Olyan, mint bárki más, de hogyha

Csattan a Sorsnak ostora,

A magyar akkor, mind egy szálig

Mesébe illő hőssé válik

...S ezért nem győzik le soha!

1970. aug. 1.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu