|
Furcsa gyülekezet Nehéz dolog a katonaélet. Mindenféle veszélynek vannak kitéve, akik ezt a szép hivatást választják. És nemcsak a tüzérek, a repülősök, hanem még a katonazenészek élete sem mentes a leselkedő stresszhelyzetektől. S ne gondoljuk, hogy csak háborús időkben igaz ez. Békében is. Mert most, ugye, béke van - de nem a szívekben. Ott háború zajlik, a katonaságon belül is. Szerencsére azonban a jogállamiság lehetőségeivel a katonák is élhetnek, és így talán orvosolható az őket ért sérelmek némelyike. Például az, amelyiktől a veszprémi légvédelem négy hivatásos zenésze január óta szenved. Mert borzasztó dolog történt velük. Egy esetben - parancsra - úgy kellett viselkedniük, mint a hívőknek... És ők, úgy tűnik, nem azok, vagy másféle hívők. Rettenetes. Képzeljük bele magunkat a helyzetükbe! A doni áldozatok emlékére a honvédség ünnepi megemlékezést tartott január 13-án Sitkén. A történelmi egyházak is képviseltették magukat, s az ünnepség részben a katolikus templomban zajlott. A történelmi zászlók kíséretében, díszmenetben vonultak be a résztvevők a templomba. A kirendelt húszfős katonazenekar tagjai az oltár közelében már korábban elfoglalták székeiket. A zászlók és az ünnepségre érkező személyiségek köszöntésére a templomot megtöltő helybeliek mind felálltak, a zenészek azonban tovább üldögéltek. A plébános - a panaszukkal bírósághoz forduló négy zenész szerint - lelki terrort gyakorolt rájuk azzal, hogy intett nekik, álljanak fel ők is. Ez emberi méltóságukban mélyen sértette őket. Máig nem tudtak napirendre térni a "megalázó helyzet" felett. Hogy úgy kelljen csinálniuk, mintha hívők lennének... Nem a papot vádolják a történtekért, hanem katonai elöljáróikat, akik ilyen helyzetbe hozták őket, és fejenként félmillió forintos kártérítést követelnek a honvédségtől. A minap tárgyalta az esetet a veszprémi munkaügyi bíróság, amely tanúként megidézte a helybeli plébánost is. Ítélet még nem született, mivel további tényfeltárásra van szükség az igazság kiderítésére. A felperesek ügyvédje indítványozta, hogy a következő tárgyaláson nézzék meg a megemlékezésről készült videofelvételt. A honvédség képviselője meg azt firtatta, milyen elszenvedett gyötrelmekről van is szó. Talán arról - gondolom -, hogy a tisztesség mindenkitől megköveteli az elemi alkalmazkodást és udvariasságot. Hogy ha valahová elmegyek, ott a "háziak" szokásaihoz igazodom, és nem akarok botránkozást kelteni. - A magam részéről mindenesetre sajnálom szegény katonazenészeket. Furcsa egy gyülekezet lehetnek... Szerdahelyi Csongor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|