Ne kössünk bele...

Évközi 29. vasárnap

"A farizeusok félrevonultak, és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba."

A magyar szó - "belekötni" - remekül kifejezi azt, ami Jézus ellenségeinek szándékában áll. (A nagymama otthagyta a karosszéken a kötést. Kesztyűt köt unokájának. Valaki titokban "beleköt". Ha nagymama gyanútlanul folytatja a kötést, akkor abból valami torzszülemény lesz...)

Ne engedjük, hogy keresztény hitünk összefüggő, egységes és isteni módon következetes kötésébe "belekössenek" idegen részeket, amelyeket továbbfejlesztve már csak valami hasznavehetetlen, Krisztustól és az Evangéliumtól idegen, megalkuvó és zavaros utánzatot produkálhatunk.

A hit tisztaságára ügyelni igenis alapvető kötelességünk. Ez nem a más felfogásúakkal való párbeszéd elutasítása. Természetesen elsősorban nekünk kell vigyáznunk, hogy hitünk szövetébe ne "kössünk bele" idegen részeket.

A kísértés óriási, mert a divatos vallási irányzatok a nagy tömegekhez közelebb állnak, mint a tiszta evangéliumi hit.

Ám egyszer végig kell gondolnunk, hogy a Krisztusba vetett hittől idegen, de divatos beleszövések a kétszeres árulás bűnét takarják, mert a nem hívő és a nem keresztény embernek emberi joga, hogy megtudhassa, mit hisznek a keresztények. Ne csapjuk be őket. Önmagunk becsapása viszont beteges pszichére vallana.

A farizeusok Jézusnak az Isten országáról szóló radikális beszédébe akartak beleszőni aktuális politikai jelentést, azt gondolván, hogy Urunk gyanútlanul tovább köti, tovább szövi az ő betétjüket, mint saját tanítását, és így csapdába kerül.

"A farizeusok odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat."

Nem maguk mentek Jézushoz a Heródes-pártiakkal együtt, mert azokat ők szívből utálták. Tanítványaikat azonban nem átallották összekötni a Heródes-pártiakkal. Ha valaki Istenbe vetett mélységes hitét belebocsátja a napi politikába, akkor majd így jár: gyerekei és tanítványai hitét ő maga helyezi egy szintre politikai ellenfeleivel. Ez nem azt jelenti, hogy a Krisztusban hívő ember ne politizáljon. Igenis politizáljon, de ne feledje, hogy a szentély az szentély, és Istennek ő önmagával tartozik. Ne feledje, hogy azért a hit és a Krisztusban való élet mélyebben zajlik; hogy elsősorban meg kell térnie. Természetesen van az életnek felületesebb szintje, sőt, felszíne. Ez nem baj, sőt, nagyon jó. A baj ott kezdődik, ha a felszín elszakad a mélységtől, illetve ha a mélységet felszínként kezeljük.

Istent és a császárt nem lehet egy szintre hozni. Ez bálványimádás lenne. Következésképpen azt sem lehet egy szintre hozni, amivel Istennek tartozunk azzal, amivel a császárnak tartozunk.

Az ember Isten képmása, a pénzen viszont a császár képmása van.

Te, ember - mondja Krisztus - magaddal az élő Istennek tartozol. Átadtad-e neki magadat? Ha átadtad volna, tudnád, hogy mi a dolgod a politikai síkon. Ezek nem ütköző kötelességek, mert nem egy szinten vannak. De egészen nyilvánvaló, hogy a mély döntés tükröződni fog az élet felszínén. Tudnod kell, hogy a lelkiismereted felette áll a parlament döntésének, még az európai parlament döntésének is, de csak akkor lesz jogod lelkiismereti szabadságodhoz, ha a lelkiismeret kötelességeit teljesíted.

Jézus deszakralizálja a császári (politikai) hatalmat; a császár nem Isten, csak császár. Semmiféle jámborságnak sincs joga újra szakralizálni a politikai hatalmat, illetve egyes irányzatokat. Maga az ember szakrális lény - kivétel nélkül mindenki, mert Isten képmása.

Barsi Balázs

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu