Új templom Fatima Csillagának

Soroksár-Újtelep ünnepe

Máriának, Fatima Csillagának emléktemplomát október 12-én szentelte fel Paskai László bíboros érsek, Magyarország prímása Soroksár-Újtelepen. A templom Marosi Gábor építész tervei szerint épült fel: az 1917-ben portugál gyerekeknek megjelent áldott Szűz tiszteletére, ugyanakkor a Teremtő dicsőségét hirdeti, és Szent István királyunk pártfogását élvezi.

Marosi Gábor immár ötödik "nagy templomát" tervezte, és ezúttal szoros pátriája: Soroksár lakómezejére. Él e "nagymező", tele fiatallal; jönnek e "tájékra" sokan, hajlékot vesznek, építkeznek. Erről is beszámolt a fiatal plébános, Király Attila; még a régi paplakban, amelyre öt esztendeje került a Szent István-plébánia felirat. Addig lelkészség volt. Most ötezer körüli a lakosság, a lelkipásztor a családközpontú közösséget akarja fölépíteni, s ezért fáradozik naponta hittanórákon, egyházközségi ünnepeken, egyéb alkalmakkor - a gyermekek, az ifjúság ügyéért, hiszen a jövő egyházát mindenben az "élet mozdulata": a cselekvés és az imádság határozza meg. Az új templom színültig megtelt: távolabbi tájak hívei, s a helyiek máris mintha zarándokhelyre jöttek volna. Szentelést megelőzően a fatimai szentolvasó elmélkedéseit Gyulay Oszkár plébános tartotta, a keresztutat László Gábor atya. Az imádkozók közt térdelt a főpásztor, aki több mint harminc pap részvételével mutatta be a koncelebrációs szentmisét. Homíliájában a jóság és a gonoszság ellentétét emelte ki; a jóság mindig győzedelmes, s korunkban mert elárad a rossz, a templom az égi Szűz oltalmában különös erő és menedék. Köszönetet mondott az építőknek, támogatóknak, s hangsúlyozta: legyen ez a szentély a békesség, a megnyugvás háza. Az új templom közösségének öröméhez csatlakozott üdvözlő szavaival a testvérváros: Nürtingen polgármestere is. Többen érkeztek Németországból.

Az építész szobájában már csak folytatódik a beszélgetés, amely szavak nélkül a vadonatúj templomnál kezdődött, a 123-as autóbusz végállomásával szemben. Utak a megállókig, vizek a végső kikötőkig, ösvények. Most maradok a tengernél. Fiatal épületek közül a kitekintő-széttekintő torony: árboc. A fiatal plébános fárosznak, azaz világítótoronynak nevezi. Hüppolitosz a III. században írta: "A tenger a világ. Az egyház hajóként hánykódik a hullámokon, de el nem süllyed. Tapasztalt kapitánya van, Krisztus. Vannak jobb- és baloldalt is hajósai, mint a kísérő angyalok, szentek, magasba vivő létrája Krisztus szenvedésének képe;" árbockosarában esténként lenyugszik a Nap, reggel fölkel, hogy világoljék... Ami a görög-római jelképekből kinőtt egyházhajó szimbólum, az életünk úti-tartalmában a biztos lakhely, szent és révbe juttató. "Hullámzik" ez a szép ház, a templom is, minden porcikájával, mint Portugáliában a tenger, amely fölött nyolcvanöt esztendeje a különös Csillag virraszt - a világ védelméért. Mint kék palást fodrozik a tető, játéka a magasságnak, palástja a Szent Szülőnek. Egy pillanatra meg kell állni a külső templomlátványnál: "Mint köntösöd szegélye száll utánad / imám: a félénk, bujdosó, szelíd, / s mint halkan úszó esti szél a nádat, / csókkal füröszti hulló fürtjeid. / Mellettem állsz (...) Szentszűz, el ne hagyj örökre, / segíts az égi, tündöklő körökbe." Dantei a hang, a csarnok, a hajó, a szentély egyház márványa fölött áldott, mély tekintet sugárzik: a kő, a megmunkált fa üdvözült fénye. Szent hely, a közösség széke, "kisegyházi" fogadó, ahol ég az örökmécs, a körkarzaton, centrumból induló kórusokon a lélek énekel, s ha máris növekszik az itteni hívők "templomos kedve", karácsonyra zengő hajó lesz a Védasszony október 12-én útra kelt, szentelt olajjal "fölkent hajója". Naponta itt köt ki, s naponta innen indul a benső időben, amelynek tartama az imádságos emlékezés, a szüntelen könyörgés, engesztelés: "Fatima Csillaga, könyörögj érettünk."

Élmény látni e hajlékot, tudni, hogy még nem fejeződött be minden a megszépítésben. De a lényege már változatlan; a hajókabinra emlékeztető térségek kerek ablakain bepillant a felhős őszi ég, éjszaka pedig a csillagok tábora; szanaszét hever ezernyi csillag - sepretlenül Mária lábánál...

Honnan indult el az építész a gondolataiban? - kérdeztük Marosi Gábort.

- 1917-ből, a fatimai jelenéstől. Az üzenetek Asszonya különleges érzékkel olvassa korunk jeleit. Mária országa vagyunk, miután Szent István neki ajánlotta nemzetünket. Innen indultam a tervezéssel: legyen e templom a Fatimai Szent Szűz oltalmazó szeretetének, gondviselő Istenünk elmélyültebb imádásának helye, országunk újra kereszténnyé válásának mérföldköve.

Az Úrhajlék csupa jelkép. Keresztény ezredek öröksége így lehet jelen, hogy az igazi tartalom meg ne szürküljön. Azt mondják, manapság különösen nehéz feladat templomot tervezni.

- A nem hívőnek. Szakrális művészet és építészet (a templom "az építészet királynője"!) csak megimádkozott évek, percek, pillanatok által nyerhet létjogot, önigazolást. Persze olyan időt élünk, amikor a korábbi korszakoktól eltérően egységes, irányadó stílusról nem beszélhetünk. Engem ez a vezéreszme irányított, nyugtalanított minden rajzvonalnál: az épületnek mindenképpen Máriát kell megjelenítenie - jelkép-valósággá lennie. Láttatni kell a jelekkel a legfontosabbat. A jelek a liturgiában nem járulékok, hanem a lényeg közléséhez tartoznak. Mivel szakrális épületről van szó, csak szakrális valóságból sarjadhat a tervezése. Minden idők templomépítészetének esszenciája maga az élő egyház, amelynek struktúrája a láthatóság. Engem a szimbolizmus vezetett a tervezésben, szemben a funkcionalizmussal.

Elgondolása - álma egyedülálló a mai építészetben: Mária alakját jeleníti meg - három dimenzióban, ahogyan a tervrajzok tükrözik...

- A nyolcszög alaprajzú épület kibővített perifériális területét is figyelembe vettem: a fókuszban obeliszkszerű torony épült. Magassága 40 méter. Tetején a Világ Királynőjét jelképező korona ölelésében lesz látható a még készülő, hat méter magas Fatimai Szűz aranyos szobra, melyet éjszaka lámpák világítanak meg. Leomló palástja beborítja a tornyot, a templom épületét. Mint a köpenyes Mária a korábbi századok művészetében, az Istenanya maga köré gyűjti - palástja redői alá - a hozzá menekülőket, de az egész egyház vándorait...

Számomra a templom az organikus építészet jegyeit mutatja...

- Talán mert arra gondolhat bárki: egy ilyen épületnek azt is szolgálnia kell, hogy külsejével hívogató, figyelemkeltő legyen, különbözzék a környezetétől. Bevallom, nem figyeltem arra, hogy struktúrájában az organikus építészetet kövessem. Bizonnyal az eszmei-esztétikai "ösztönöm" vezetett, az evangéliumi üzenet élő jelenléte. Lehet, hogy egy kicsit hivalkodó a megjelenítés?

Inkább meggyőző. Ahogyan a szobrászművész: Meszlényi János már elkészült szobrai közül a Corpus vagy a hat méter magas, rézdomborítású Mária-szobor makettje - a templom Szent István-kápolnájában. Korunk egyik legkiválóbb - valóban szakrális indíttatású művészéről van szó.

- Ő készíti el a külső fülkében elhelyezendő Szent István király szoboralakot is. Amikor erre gondoltam, a történelmi összefüggések újra elémrajzolódtak, a fatimai üzenet valóságtartalmából azok a titokzatos részletek, amelyek a bűnbánat, a megtérés, a felelősségvállalás "fejezetei" . Emlékezzék csak, mit tartalmaz az iméntiekkel kapcsolatos üzenet: ha vállaljátok, megmenekülhettek a XX. század borzalmaitól. Csak Portugália hajtott fejet Védasszonya előtt, és megmenekült a II. világháborútól. Európa kis híján elveszett. Mi megcsonkultunk - de valamennyire mégis megmenekültünk. Mondhatnánk: elkéstünk a történelmi fogadalommal, amely Szent Istvánunk felajánlása volt. De Mária szeretete sohasem lanyhul. Bízom benne, hogy ez a templom az isteni védelem otthona lesz, amikor mintha újra vesztébe indulna István öröksége....

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu