Rónay György

Napló

(részlet)

1956. október 29.

Hétfő. Pesten, úgy látszik, kezd helyreállni a rend. Olyasféle híreket mond a rádió, amelyekből gyanítani lehet, hogy holnap már sok helyen elkezdik a munkát. Lászlóról semmi hír. Ha egy rádióüzenetet kapnék, nyugodtan tudnék itt várni, amíg valamilyen módon hazajutunk. De így... Ma reggelre leesett a hó, de akkora a köd, hogy alig látni ki a házból. Tegnap este nagy tüzek látszottak az Alföld felől. Menynyi kár, szegénységünkben! [...] De a rádió (ezt délután folytatom) biztató híreket ad: az oroszok állítólag vonulnak ki Pestről, a harcok a városban megszűntek, indul az élet. [...]

Délelőtt azon tűnődtem, talán megpróbálnám elkezdeni itt, hiszen egyelőre alig van remény a hamaros elindulásra, a "Júdás"-t, a drámát, melyet hajdan terveztem. Sajnos, meglehetősen elhalványodott bennem, alig-alig emlékszem már arra, hogyan, milyennek gondoltam el, pedig öt-hat évvel ezelőtt még egyes jelenetei is tisztán éltek bennem. Formailag a claudeli drámával egyeznék: szabad, széles dikció - nem próza, hanem költészet. A cselekmény változatlanul a régi: Rorarius Bálint egyetemi diák épp akkor jön meg Bolognából, amikor a város a húsvéti játékokra készül. Hajdan már játszotta Jézust; ezt a szerepet az ő távollétében arra osztották ki, aki általában Júdást szokta adni - most elveszik tőle és Júdás megint Júdás lesz, Bálint ismét Jézus. Bálint amellett szíve választottja, gyermekkori szerelme a tanácsbíró lányának (Magdolna? Veronika?), akibe Júdás is szerelmes: féltékenysége így kettős. A passiójáték során a Getsemáni jelenetben megöli Bálintot, s elmenekül a hegyek közé. Ezt látom körülbelül az első két felvonás anyagának.

A harmadik élt annak idején legkidolgozottabban bennem, de most csak nagyon homályosan látom: Magdolnát hajnalban a kereszt alatt; Júdást, aki a templomba akar menekülni, a paphoz megy, aztán a pap megérteti vele, hogy bűnéért, ha megbánta, vállalnia kell a vezeklést; a darab azzal végződnék, hogy a pap megkondíttatja húsvét hajnalán a harangot, s hírül adja a városnak, hogy Krisztus föltámadt - a bűnös szívében is. Változatlanul a régi novella volna: hát a dráma magja - de képes lennék-e fogyatékos színi ismereteimmel épkézláb dologra? Gondolkodom rajta, igyekszem magamban formálgatni, kialakítani. Hátha...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu