Missziós lelkülettel

A ferences nővérek mindenhol otthon vannak

A Városligetben sok ember megfordul. Köztük olykor szentek is. Egyet név szerint is ismerünk. Éppen száz esztendővel ezelőtt, 1902 őszén szállt le az Orient expresszről. Franciaországból, Nancy városából jött, mégpedig azért, hogy szétnézzen Budapesten, és kiválaszsza, hol épüljön fel a hazánkban akkor már néhány éve jelen lévő rendjének központi háza.

Az alapítónő a még kissé elhagyatott Hermina út egyik telkét szemelte ki, ahol hamarosan állt a templom és a rendház, amelyet ma is a Ferences Mária Missziós Nővérek (FMM) laknak. Marie de la Passiont október 20-án, vagyis most vasárnap avatja boldoggá II. János Pál pápa. Miért épp ezen a napon? Mert a világegyház ekkor tartja a világmisszió ünnepét, és a francia hölgy az egyház egyik legeredményesebb és legnépesebb missziós szerzetesi közösségét álmodta és valósította meg. Hetvennyolc nemzet leányai, összesen több mint hétezren a világ szinte minden pontján jelen vannak, különösen a hagyományos missziós területen.

Szép számmal adtak szenteket az egyháznak, különösen vértanúkat. Városligeti templomuk mennyezetének freskóján látható egy jelenet, amint egy kínai "hazafi" az úgynevezett Boxer-lázadás idején egymás után fejezi le a missziós munkát végző, árva és nincstelen gyerekeket tanító-istápoló nővéreket, szám szerint hetet. Az ő szentté avatásuk néhány éve történt.

Vannak azonban más vértanúik is, és nem csak a távoli kontinenseken. A városligeti rendház folyosóján szerény emléktábla őrzi nevüket. 1945 elején, az ostrom alatt egy orosz katona szemet vetett az egyik fiatal nővérre. Magával akarta vinni... A többiek azonban útját állták, a halálos fenyegetés sem ijesztette meg őket. Az orosz tehetetlen mérgében gyilkos gránátot dobott közéjük, amely öt nővér életét oltotta ki.

Az első nővérek - franciák és osztrákok - 1899-ben érkeztek Magyarországra. Missziójuk viharos gyorsasággal fejlődött. Gondozták a szegényeket, óvodákban, ipariskolákban működtek, árva vagy szegény lányokat tanítottak szabás-varrásra, hímzésre, és a rászoruló idősekre is volt gondjuk. Marie de la Passion rendje termékeny talajra talált hazánkban. A szerzetesi közösségek feloszlatásakor, 1950-ben már 157 magyar hivatásuk volt, akik közül 62-en külföldi missziót teljesítettek, a többiek Budapesten és Füzesabonyban szolgálták rendi karizmájuk szerint a rászorulókat, és élték szerzetesi életüket.

Mi vonzott sokakat éppen ebbe a rendbe? A Hermina úti rendház egyik mai lakója például a következőképpen talált rá erre az útra: A Notre Dame-nővéreknél végezte a középiskolát. Vonzotta a szerzetesi élet, de nem tudta, melyik a neki való. Egyik osztálytársától kölcsönkapott egy kis könyvet, amely egyenként bemutatta a különböző rendeket. Elejétől végig elolvasta, de egyre sűrűbben visszalapozott az egyik fejezethez: ahhoz, amelyik nevében tartalmazta a ferences jelzőt, mert nagyon szerette Szent Ferencet, ferences templomba járt misére. De nemcsak ez ragadta meg, hanem az is, hogy "missziós", ugyanis vonzódott a hitterjesztés izgalmas, ismeretlen világához. Ami azonban végleg megerősítette választásában, az az oltáriszentség imádására helyezett fokozott hangsúly volt. E három együtt... Nem volt más hátra, jelentkezett a rendbe. Élete azonban úgy alakult, hogy idő előtt el kellett hagynia hazáját. A rendek feloszlatásának előszelét jelentette Mindszenty bíboros 1948 karácsonyán történt letartóztatása. Elöljáróinak tanácsára a novícia másnap már vonaton ült, úton Róma felé. Az Örök Város közelében, a Grottaferratában lévő központi rendházban fejezte be újonc időszakát, igazán nemzetközi közegben, századmagával...

A Hermina úti rendházban ma egy lengyel, egy indiai és egy szlovén nővér jelenti a fiatalságot. A többiek - tizenegyen -, a magyarok mind idősek. De csak kor szerint. Tekintetük, mosolyuk, ragyogó hitük a fiatalság megőrzésének leghatásosabb módja. A budapesti rendház pezsgő lelkipásztori központ. Imacsoportok tucatjának rendszeres heti otthona. Templomuk pedig a hét minden napján délután háromtól nyitva a hívek számára is, a nővérekkel közös szentségimádásra. Örvendetesen sokan élnek az alkalommal.

Az 1950 előtti időkkel ellentétben ma sajnos kevés a magyar hivatás, nem úgy, mint a házfőnöknő, a lengyel Janina nővér hazájában. Nálunk a fiatalok vonakodnak a rend karizmájához szervesen hozzátartozó missziós elkötelezettségtől. Biztosan szeretnék tudni, hol és mi vár rájuk szerzetesi életük során, ami más rendeknél nagyjából lehetséges is. A missziós rend jellegéből adódóan azonban az újonc egy "fehér lapot" ír alá. Elöljárói döntenek, mikor és hol kell az Úr egész világot betöltő szőlőjében helytállniuk. Jelenlegi hazai helyzetüket azonban nem kudarcként élik meg. Különösen nem, mivel a világ számos pontján "dúskálnak" a hivatásokban. Épp azokban az országokban, ahol az elmúlt száz év missziós erőfeszítései és véráldozata a legnagyobb volt. Ázsiában és Afrikában.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu