Uj Ember

2002.07.28
LVIII. évf. 30. (2817.)

A Szentatyát
július 25-ére
várják Torontóba

Főoldal
Címlap
A hit világítsa meg életünket!
Ifjúsági Világtalálkozó Torontóban
Átvilágítás vagy elsötétítés?
Vallás - család - közélet
Kárpát-medencei kispapok találkozója Pannonhalmán
Lelkiség
Isten országának erőterében
Évközi 17. vasárnap
Az utolsó "jegyzet a liturgiáról"
A Jeruzsálemi Monasztikus Testvéri Közösség
Harmincöt éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
Nagymamák hite
Jegyzetlap
Nehéz körülmények között világraszóló sikerek
Önbecsülés
(ezerötszáz gyors)
Lapszél
Térerő és élettér
Élő egyház
Személyi változások
az Esztergom-budapesti Főegyházmegyében
"Megfogyva bár, de törve nem"
Magyar papok a Kárpát-medencén kívül
Magyar Bibliodráma Egyesület alakult
Hűséggel és szeretettel
Déli harangszó
Hálaének a bácskai Kishegyesen
Bővülő vételkörzet
Az imaapostolság szándékai:
Élő egyház
Vallásszabadság a világban
A kommunista térség
Röviden
Fórum
Mi az ember élete?
Keresztények az ezredfordulón
Az Olvasó írja
Önátalakító program
Biztonsági telefonvonal Lengyelországba
Fórum
Pápai krémes - Wadowicében
Fórum
Mindenkinek a saját nyelvén
Loyolai Szent Ignác és a jezsuiták
Fórum
Engesztelésül Anglia megtéréséért...
A nemzeti kegyhely és egy bátor hölgy története
Ifjúság
Az első élmények
A számok tükrében
Emberhalászok a Szigeten
Találkozzunk a Közös Ponton!
Legyetek szentek!
Kanada szentje
Boldog Kateri Tekakwitha
A bizalom zarándokútján
Pályázat!
Kultúra
Az ötödik bukta
A XX. század - embernyi távlatból
"Isten nem halt meg"
Tűzkígyók
Három könyörgő kérdés
Fórum
"Olyan ecsettel festették, mely nem e világból való"
A guadalupei kegykép és Amerika evangelizációja
Mozaik
Werner Alajos "hazatért"
Premontrei apát aranymiséje
Erdei közjáték
Derű és szeretet
Katolikus napközi
Tekerj az életért!

 

Derű és szeretet


"Meg kell ennek a pesszimista világnak üzenni, hogy az élet nem ér véget, örök távlatokra kell készülni! Az isteni rész előbb-utóbb úgyis felkiált az emberben" - mondta Egerszalókon Kerényi Lajos atya, a lelkigyakorlat motorja. Július 17. és 21. között mintegy ezer határon inneni és túli fiatal (és lélekben fiatal) arra vállalkozott, hogy az emberi létet legmélyebben érintő kérdésekről elmélkedjék. Hatalmas, szakadó eső után érkezem meg Egerszalókra, a plébániaudvarra. Az órákig tartó esőnek csak a mindenhol száradó ruhákban van nyoma, az arcokon nincs. Mindenhol sátrak, ebédidő lévén csajkákkal, poharakkal bóklászó, vagy éppen a földön ülő, gondtalanul falatozó fiatalok. Pedig a témák akár rémisztőnek is tűnhetnének, főleg így, nyár közepén. A több száz résztvevő arra vállalkozott, hogy strandolás, nyaralás helyett egy olyan lelkigyakorlatra utazzék el, ahol négy napig élet és halál kérdéseiről, ítéletről, feltámadásról kell gondolkodnia. "Eljött az óra, amikor a halottak meghallják az Emberfia szavát, és feltámadnak" - szólt János evangéliumából a lelkigyakorlat mottója. A jövőt, a végtelent fürkészni nem kis feladat, nem kis elszánódás szükséges hozzá, de - amint Simone Weil gondolataival Lajos atya megfogalmazza - ki kell üresedni, el kell hagyni mindazt, ami e világban kedves. Ehhez a keretet az előadások (Polcz Alaine pszichológus, a Hospice Egyesület vezetője, Csókay András idegsebész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, és természetesen Lajos atya), kiscsoportos beszélgetések, keresztút, egri zarándoklat és szentmise biztosították, és mindenekelőtt ez együttlét, az együtt megélt derű, öröm és szeretet.

Egy lelkigyakorlatba belecsöppenve csak annyi ízelítőt kap a látogató, mint a szőlőművelés és a borászkodás folyamatából a borospincében a kóstoló. Illatokat, zamatokat, színeket. A növekedés öröme és kudarca, a verejtékes munka kimarad. Hazafelé vezetve azon gondolkodom, mit írhatnék le mindebből, ha csak két szó férne az újságba. Azt hiszem ennyit: derű és szeretet.

Kép és szöveg: Bugnyár Zoltán

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu