Jegyzetlap

A középszer és az erkölcs hiánya között szoros összefüggés van. A középszer alig viseli el a neki mindig kínos, az erkölcsiségen alapuló emberi nagyságot. S mivel gyönge, dölyfös. Elvárja: ami s amilyen ő nem lehet, ne legyen más sem. A középszert sérti a nagyság. Ezért ha teheti, kirekeszti mindenhonnan, azaz - hite szerint - pusztulásra ítéli, mert másképpen nem bír vele, legyen az személy, eszme vagy mű. A középszer nem érzi az erkölcs hiányát, minthogy nem tudja, mi az. Ez a "na és?" tipikus esete. Nem érti, miért ne manipuláljon, vagyis hazudjon, ha a hazugság érdekeinek támogatásával biztat. Az erkölcs azonban csak alapfokon jelenti azt, hogy az ember jó, becsületes, békés életet él. Az erkölcsiség magaslatait a szentek tartják megszállva, akik végletesnek látszó, olykor igen nyers, sőt megbotránkoztató tetteikkel s szellemükkel még az átlagosan erkölcsös emberek haragját s értetlenségét is kiváltják.

A szent, hangozzék bár furcsának, nem erkölcsösségre, hanem az istenivel való azonosságra törekszik. Aazzá lesz, istenivé Jézus Krisztusban, és még csak azt sem tudja, hogyan, s hogy ez történik-e vele? Nem ő dönt maga felől, hanem a kegyelem dönt felőle. Nemcsak megérteni nehéz egy szentet, elfogadni valóságos megpróbáltatás. Menekülünk is tőle rendesen a mi kis vallásos kuckónkba, ahol talán békét hagy. Pilinszky verseit olvasgatva gondolom ezeket, ahogy fölbukkannak a könyvlap szélére kapkodott jegyzeteim: "Váratlan vakmerőséget hoztak az elkövetkező pillanatai. De ő nem lepődött meg tőlük. Ez mutatta, hogy voltaképpen azért nem várta őket, mert egy volt velük. Nem jó ember volt, hanem nagy. Ez annyit tesz, hogy végtelenül jó ember szeretett volna lenni. E tudattalan vágyának azonban csak nagyon ritka pillanatai lehettek. A többi, nos... látó ember volt. Látása minden egyéb cselekedetét irányította vagy fölemésztette. Vagyis szükségképpen volt kiszolgáltatottja a történéseinek. Föllobbanásait teljes, depressziós közönye követte... A szent sem jó ember. Bizonyos értelemben elvakult. Hol attól a sötétségtől, amelyben mindig ott tudja a Keresztrefeszítettet, hol attól a világosságtól, amely a Keresztrefeszített sebeiből alácsorgó Isten Országából árad. A szentnek nincs ideje arra, hogy ťjóŤ legyen." Ami nem jelenti azt, hogy rossz. Illetve ezt semmiképpen sem jelentheti.

Ha nem így van, hogyan is írhatta volna le a jezsuita teológus, Henri de Lubac: "Isten is imádkozik az emberhez." Elborzaszt e kijelentés megrázó igazsága. A szent "egyre boldogabb és boldogtalanabb" (P. J.: Örökkön örökké). Az evangéliumok után rögtön ők következnek, szünetek és üres lapok nélkül. Pilinszky ott van Simone Weil közvetlen szomszédságában, alig hogy kiléptek a Jelenések könyvéből. Egyikük sem foglya a "szakmának". Ahogyan Bach, Mozart, Tarkovszkij sem maradhatott a szakmában. Nemcsak túlnőtték, hanem a Túl-ban fogantattak, mert az egzisztencia fönntartás nélkül hajol meg az isteniből érkező originalitás, a szellem előtt. Ők, akik a végleteken tartják magukat, mutatják, mivé kell lennünk. Ezért kiálthat föl Assisi Szent Ferenc a rendtársa előtt: Én vagyok a te breviáriumod!

G. Thibon, Weil nagy öreg barátja írja, hogy Isten "hozzánk alacsonyodott". Az ő süllyedésének azonban semmi köze a mi lealacsonyodásunkhoz, mert Istennek volt kihez alacsonyodnia, ahhoz az emberhez, akit extatikusan szeret, nekünk azonban nincs, csak a saját közönségességünkhöz, olcsó és rideg trükkjeinkhez, s magunk alá, ahol a piszkunk van. Mégsem Isten jár rajtunk, hanem "mi taposunk" rajta, a szó szoros s elvont értelmében is, bár szorongva, mert elrettentő mélységnek érzékeljük őt. A végtelen Szeretetnek meg kellett tennie ezt az utat lefelé, hogy mi megtehessük fölfelé. Itt, a szörnyű távolságok metszéspontjában ültette el Jézus Krisztus a Megváltás reményét, s itt élnek a szentek is, ahol tűzvihart kavarhat minden szó. Virrasztás és mozdulat, elhamvasztva a középszerűséget. Itt mondta Pascalnak Krisztus: "Én jobban szeretlek annál, mint ahogy te szereted a bűneidet." Jézus szívében már nincs helye az erkölcsiségnek, mert benne már nincs szándék, tett, nincs mérlegelés, csak örök élet.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu