Engesztelésül Anglia megtéréséért...

A nemzeti kegyhely és egy bátor hölgy története

Charlotte Boyd (1837-1906) sírján, a londoni Kensal Green városrész katolikus temetőjében egy kőtábla található a következő felirattal: Ő szerezte vissza a walsinghami Papucsos Kápolna katolikus tulajdonjogát. Anglia római katolikus nemzeti kegyhelyének helyreállítója a legnagyobb tiszteletet érdemli meg.

Charlotte 1837. március 21-én született Kínában. Szülei brit hajótulajdonosok voltak. Charlotte-ot az anglikán egyház tagjaként keresztelték meg. Jómódban nőtt fel. Tizenhárom évesen belső hangot hallott, amely arra ösztönözte, hogy minél több romos kolostort állítson helyre. Ezt a munkát csak negyedszázad múlva tudta megkezdeni. Az első romos apátságot, amelyet megvásárolt, egy anglikán nővérközösségnek ajándékozta, akik később visszatértek a katolikus egyházba.

A szász Szent Hitvalló Edward király uralkodása alatt, 1061-ben, az Istenanya megjelent a Walsingham nevű norfolki falucskában élő özvegyasszonynak. Richeldis asszony lélekben elragadtatott, és három látomásban Názáretbe, a Szentföldre vitetett, ahol meglátta azt a házat, amelyben az angyal közölte Máriával, ő lesz a Megváltó édesanyja. A Miasszonyunk kérte az özvegyet, hogy építtessen neki egy hasonló házat Walsinghamban, és megígérte: "Menedéket nyújtok mindazoknak, akik bármilyen ínséget vagy szükséget szenvednek és felkeresnek engem abban a kis házban, amit Walsinghamban épít. És abban a kis walsinghami házban ünnepeljük meg meghívásom nagy örömét, amikor Gábriel angyal elmondta, hogy alázatom jutalmaként én leszek Isten Fiának Anyja."

A szent házat felépítették, amely ötszáz éven át szolgált a zarándokok áhítatának színteréül, mígnem a protestánsok 1538-ban meggyalázták és lerombolták.

Bár Európában számtalan helyi vagy országos Mária-kegyhely van Walsingham előttről is, ezek általában a Szűzanya egy-egy festményének vagy szobrának a tisztelete köré épülnek. A Szűzanya felszólításának köszönhetően azonban Walsinghamet Európa első nemzetközi Mária-kegyhelyének, mintegy a középkor Lourdes-jának tekinthetjük. Jeruzsálem, Róma és a spanyolországi Santiago de Compostela mellett szerepelt a kor négy legnagyobb zarándokhelye sorában.

A királyok állandó pártfogása és az a tény, hogy négy évszázadon át Anglia majd´ minden királya és királynője gyakran ellátogatott e helyre, nagyban befolyásolta, hogy Walsingham először országos, majd nemzetközi kegyhellyé váljon.

Valahányszor II. János Pál pápa egy országba látogat, az illető ország legfontosabb kegyhelyének meglátogatása rendszerint szerepel úti céljai között. Amikor 1982 májusában Nagy-Britanniába érkezett, valamilyen okból kifolyólag nem tudott Walsinghamba jönni. Helyette a walsinghami Miasszonyunk szobrát vitték a Wembley Stadionba, és tették annak az oltárnak a közelébe, ahol szentmisét mondott.

XIII. Leó pápa hasonló érzéseket fogalmazott meg 1897-ben, amikor az újonnan épített norfolki King´s Lynn-templomban egy kápolnát szenteltek a walsinghami Mária tiszteletére: "Ha Anglia visszatér Walsinghamba, Miasszonyunk visszatér Angliába".

Charlotte Boyd meg akarta venni az eredeti kegyhely teljes területét, de a tulajdonosok nem adták el. Sikerült viszont megvásárolnia Szent Katalinnak, a zarándokok védőszentjének szentelt tizennegyedik századi kápolnát. Közkeletű neve Papucsos Kápolna volt, mert a régi időkben a zarándokok bűneik megvallása után ott vetették le lábbelijüket, és az utolsó mérföldet mezítláb tették meg a kegyhelyig. Eredetileg a kápolnát egy anglikán bencés közösségnek akarta adni, de történt valami, ami életét teljesen megváltoztatta.

1894-ben Charlotte Boyd elzarándokolt Belgium valamennyi Mária-kegyhelyére, és Brügge-ben részt vett egy jezsuita páter lelkigyakorlatán, amelynek hatására elhagyta az anglikán egyházat, és katolizált.

A Papucsos Kápolna korábban hosszú éveken át tehénistállóként és csűrként szolgált. Charlotte Boyd egy híres építészt bízott meg a kápolna helyreállításával és egy jól rejtett házikó felépítésével a területen. A kápolnát régi barátaira, a downside-i bencésekre bízta egy tekintélyes összegű alapítvánnyal egyetemben azzal, hogy a Papucsos Kápolnában naponta mutassanak be szentmisét engesztelésül és Anglia megtéréséért. Bár a bencések hajlandónak mutatkoztak a walsinghami kegyhely gondozására, a northamptoni püspök, akinek fennhatósága alá Walsingham tartozott, nem adta hozzájárulását. Végül a bencések a Papucsos Kápolnát a Northamptoni Egyházmegyének adták át, és Charlotte Boyd vágya csak mintegy negyven évvel később teljesült. 1934-ben volt az első országos katolikus zarándoklat Walsinghambe. Ettől kezdve a Papucsos Kápolna országos kegyhely lett.

Míg a northamptoni püspök és a downside-i bencések e hosszú idő alatt (1897-től 1934-ig) sem tudtak megegyezni a kápolna sorsát illetően, Walsingham falujában Alfred Hope Patten anglikán lelkész arra érzett ösztönzést, hogy helyreállítsa templomában a walsinghami Miasszonyunk tiszteletét, s ezt követően felépíttette az anglikán kegyhelyet és vendégházat, amely anglikán zarándokok ezreit vonzotta. A katolikusok iránti jóindulata jeleként a szent ház falába valamennyi VIII. Henrik által feloszlatott fontosabb rendházból származó köveket építették be.

Az angol katolikus egyház tehát Charlotte Boydnak, e bátor hölgynek köszönheti, hogy sok évszázad után az anglikán egyház ismét otthon lehet Walsinghamben.

Tüttő György, angliai magyar főlelkész

E sorok írója, Tüttő György innsbrucki tanulmányainak befejezése után, 1953-ban került Angliába, a Nottinghami Egyházmegye szolgálatába, először mint káplán, majd több mint húsz évig plébános, mielőtt 1986-ban Ispánki Béla halála után átvette az angliai római katolikus magyarok lelkipásztori szolgálatát London székhellyel.

Az első mély élményem az angol katolikusok nemzeti zarándokhelyével, Walsinghammal kapcsolatban 1954. augusztus 15-én történt, amikor a Mária-év keretében (a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának századik évfordulója alkalmából) a pápai nuncius ünnepség keretében megkoronázta a walsinghami Mária-kegyszobrot.

Walsingham volt az egységes angliai kereszténység központja és sugalmazója is ötszáz éven keresztül, míg 1538-ban VIII. Henrik király a monostorokkal és a többi szent hellyel együtt le nem rombolta. Közel négyszáz évre feledésbe merült, 1894-ben került újra az érdeklődés középpontjába. Végül ez a kis kápolna lett az angliai katolikusok nemzeti kegyhelye. Charlotte Boyd az eredeti kegyhely visszaállításában látta az angliai kereszténység egységét és megújhodását.

Az angliai katolikus magyarok lelkipásztoraként látnom kellett: nem lesz könnyű feladat az egyre inkább elvilágiasodó angol világban a katolikus magyarok lelkiségének ápolása. Ezért is tartom egyre fontosabbnak Charlotte Boyd ügyének támogatását, mert emléke és a keresztény megújhodás eszménye a hatvanas évek óta ismét mintha feledésbe menne.

Most szerveződik egy kis angol laikus hívekből alakult közösség, amely magáévá tette az én reményemet. Ki tudja, Isten kegyelmével és a Szűzanya közbenjárásával hová fejlődhet ez a kis mozgalom. Első feladatunk Charlotte Boyd földi maradványainak Walsinghamba való átvitele, és boldoggá avatásának szorgalmazása. Ezek után remélhető az angliai kereszténység megújhodása, és vele együtt a magyar katolikus megújhodás is Angliában. Ehhez kérem a kedves Olvasók imáit is.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu