Az utolsó "jegyzet a liturgiáról"

Mint a figyelmes olvasó észrevehette, rovatom januártól kezdve - néhány maradék cikktől eltekintve - nem jelentkezett e hasábokon. Köszönöm azok figyelmét, akik szeretettel fogadták, rendszeresen olvasták vagy gyűjtötték e naplójegyzeteket, s akik oly sokszor jelentkeztek egyetértő vagy kiegészítő leveleikkel. Külön is köszönöm azokat a szép írásokat, melyben más egyházak hívei vagy lelkészei számoltak be arról, mi az, ami az ő hitéletüket is gazdagította. Köszönöm azok figyelmét is, akik vitatkoztak e jegyzetekkel. Én mindig nyitottsággal fogadtam az ellenérveket, és elgondolkoztam rajtuk. Tudom, egyikünk sem birtokosa a teljes igazságnak, s közös erőfeszítéssel kell feléje kapaszkodnunk. Mindig érezhettem, hogy a liturgia szeretete ösztönözte őket vitára, s úgy reméltem, ezt ők is feltételezték rólam.

Voltak olyanok is, akik ellenségesen fogadták e cikkeket. Voltak, akik öncélú és szeretetlen kritikával vádoltak. Arra kérem őket, egy idő elteltével vegyék újra kézbe egyik-másik írást (könyv alakban is megjelentek), s próbálják meglátni bennük a liturgia féltő szeretetét. "Zelus domus tuae comedit me", a te házadért való buzgóság emészt engem, mondja a zsoltár. Második olvasásra látni fogják, hogy mindig valami jó kedvéért mondtam, amit mondtam, s ha betegséget véltem diagnosztizálni, mindig orvosságot is ajánlottam.

Vagyok bátor azt gondolni, hogy azt adtam tovább cikkeimben, amire szent és a liturgiát értő tanítók, rajtuk keresztül végső soron egyház-anyánk oktatott. Elmondhatom, amit a liturgia nagy apostola, Szunyogh Xavér mondott nekem egyszer: "Mindent mástól tanultam. Egy ujjam körmére elférne, amit én adtam hozzá."

Megeshet, hogy élve a főszerkesztő úr által felajánlott lehetőséggel, időről időre megjelenek egy-egy írással. De szeretném - bár más keretek között - sorozatszerűen is folytatni a jegyzeteket. Ahhoz a korhoz értem, amikor úgy érezhetem, bizonyos dolgokat még ki kell mondanom. Keresem (s egyfajta egyszemélyes, ingyenes folyóiratban talán meg is találtam) azt a másoktól független fórumot, melyben majd még beszélhetek arról, ami bennem évtizedek során kiérlelődött. (Aki érdeklődik e folyóirat iránt, jelezheti e-mailen: laszlod@ zti.hu, vagy postán: Egyházzenei Intézet, 1062 Vörösmarty utca 35.).

Úgy érzem, egyházunkban generációváltás felé haladunk. Egy ősi lelki értékekre fogékony vagy legalábbis arra vágyó papi és laikus nemzedék van születőben. Abban a reményben, hogy bár csekély mértékben, segítek nekik az útkeresésben, visszamenőleg nekik is ajánlom írásaimat: "Populo qui nascetur, quem fecit Dominus - a népnek, mely egykor megszületik, melyet majdan az Úr teremt."

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu