|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Várkonyi István Mezők Krisztusa Akácfából ácsolt kereszt magasodik a domb felett. A keresztről rézfeszület tekint szelíden előre, mint a mezők örök csősze. Őrzi a bús mezők táját, földek csendjét, kunyhók álmát. S ha mozdulatlan áll is ott: ha vérzik is öt sebhelyen, szeme minden dűlőn jelen. Lábánál vadvirágcsokor. Arcán csókká szépül a por. S az előtte elhaladó hívők egy-egy pillantása hódolattal vetül rája. S ha estcsillag tüze fénylik némely szemek látni vélik: a keresztről előrelép, átvert karjait kitárja és áldást ad a határra.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|