ÉLET ÉS LITURGIA

Továbblépés a hit útján

Szent Ágoston Hippo városának püspökeként ezekkel a szavakkal fordult húsvétvasárnap estéjén az újonnan megkereszteltekhez: "Az elmúlt kimerítő éjszaka után nem szabad ugyan titeket a beszéddel sokáig tartóztatnom, ám nektek a beszéddel mégis tartozom." Ez a mondata, de beszédének többi része is utal arra, hogy a velük való foglalkozásokat még nem fejezték be.

Ezt az oktatást misztagógikus katekézisnek nevezték, és a IV-V. század sajátos hitoktatási formája volt. A szó a "müszterion" pogány szóból ered, és a pogány rítusokra és mítoszokra utal, amelyet csak a beavatottak ismerhettek meg. Erről többek között caesareai Euszebiosz (+339) Egyháztörténet című művében is említést tesz.

A megkereszteltek oktatása tovább folytatódott

A keresztény gyakorlat lényege az volt, hogy a neofiták (az újonnan megkereszteltek) oktatása tovább folytatódott. Így, húsvét hetében elmondták nekik még mindazokat a "titkokat", amelyeket a keresztségre való előkészületük alkalmával nem, vagy nem kellőképpen ismerhettek meg.

Kezdetben ezt a katekézist maga a püspök végezte, mintegy meghosszabbította húsvét éjszakáját és ünnepét. Ennek az oktatásnak a kiemelt jelentőséggel bírt az eucharisztiáról szóló tanítás bővebb kifejtése. Számos püspök "misztagógikus katekézisét" ismerjük. Ilyen például Jeruzsálemi Szent Kürillosz (magyar szóhasználatban inkább Cirill, +387), Szent Ambrus (+397), Aranyszájú Szent János (+407) püspök, Mopszvesztiai Theodorosz (+428) püspöknek vagy Szent Ágoston (430) katekézisei.

Jeruzsálem eléggé viharos korszakában választották Kürilloszt püspökké. Súlyos hitvitákat kellett vívnia, elüldözték püspöki székvárosából, majd később visszatért oda. Vitairatai nem voltak, de megmaradt az a 24 katekézise, amelyeket gyorsírók jegyeztek föl. Ezeket 348-ban vagy 350-ben tartotta. Beszédei többségében a keresztségre készítette fel a katekumeneket, míg az utolsó öt húsvét hetében hangzott el az újonnan megkeresztelteknek. Ezek rövidek, de liturgiatörténeti szempontból jelentősek.

Az elsőben "az egyház igaz és kívánatos gyermekeinek" nevezi a megkeresztelteket, akiknek még meg kell tanítani mindazt, ami keresztségük alkalmával történt. Ezért részletesen kifejti a Sátánnak való ellentmondás lényegét és értelmét. Mindez a templom előcsarnokában történt. Nyugat felé kellett fordulni - mert az a látható sötétség országa - ezekkel a szavakkal: "Ellentmondok neked, Sátán!"

A második katekézisben kifejti, hogy a ruhák levetése után mezítelen volt a katekumen, amint Krisztus is az volt a kereszten. Következett az olajjal való megkenés, a hitvallás, majd az alámerítés értelmezése és jelentősége: eltemetkezés Krisztusban és őbenne az új életre való feltámadás és a vele való "egybenövés" (más kifejezést használ Szent Pálra utalva). Ez a keresztény élet kezdete.

A keresztény névre azért lettek méltók, mert részesültek a Szentlélek kenetében. A harmadik oktatásban magyarázza meg, hogy a szent és éltető Lélekkel szentelődik meg a lélek. Így méltatja a bérmálás jelentőségét.

Az utolsó két katekézisben az eucharisztiáról tanít. Emlékeztet Jézus csodáira, majd a szentmise liturgiájának egyes eseményeit állítja még egyszer hallgatói elé. Érdekes, hogy ő is, amint Szent Ambrus is teszi, hosszan elmagyarázza az Úr imádságának tanítását. A szentáldozás végeztével pedig így buzdít: "A bűn szennye miatt meg ne fosszátok magatokat ezektől a szent és szellemi misztériumoktól".

Röviden összefoglalva ilyen az ókeresztény minta, amelynek gyakorlatát az egyház a mai élet körülményeire alkalmazva visszaállította.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu