|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Ahol ég és föld összeér A Kármel a liturgia helye. Liturgikus térben és időben élnek itt a szerzetesnők, akiknek cellái a kápolna köré rendeződnek. Kétkezi munkájuk a liturgiát szolgálja, idejüket a liturgikus cselekmények osztják be. Még étkezésük is paraliturgikus esemény, hiszen az utolsó vacsorára emlékezteti őket. Van ebben a csupaszságban valami ünnepélyes, mert az Istennel való találkozás alkalmává lesz imádság, munka, étkezés, pihenés, együttlét egyaránt. A szentmise és a zsolozsma a mennyei liturgiába való bekapcsolódás, ahol az Úr trónja előtt állva szüntelenül zengik az örök Sanctust. Mint ahogy húsvét éjszakáján az Exultetben énekli a pap: "Boldog éjszaka, melyben egyesül a földivel a mennyei, s az emberivel az, ami isteni." Itt összeér ég és föld, megvalósul Jákob álma, ez a megelőlegezett mennyei Jeruzsálem. A liturgia tehát boldog szolgálat, "officium", amely sose válhat rutinná, unalmas kényszerré. Az ének, a csend és a lélegzet nyugodt, békés hullámverése. Monotónia, amely az isteni életet hordozza, s amelyről Lisieux-i Szent Teréz azt mondta: "Az elragadtatásnál jobban szeretem az áldozat monotóniáját." Az itt hangzó szavak többsége a liturgia és a Szentírás szavai. A karmeliták nemrég megújult zsolozsmája a középkori rendi zsolozsma örökségét a II. vatikáni zsinat reformjainak elveihez és közösségünk adottságaihoz alkalmazza. A görög eredetű "liturgia" szó a nép szolgálatát jelenti. Ebben az értelemben a szerzetesek imádsága horizontális irányban is kitágul: belekapcsolódik az egész emberiség, amelynek üdvösségét szívükben és imáikban hordozzák nap mint nap. Így lesz istentiszteletük a felebaráti szeretet legszebb megnyilvánulása is.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|