Maori nyelven...

Térképre, lexikonra van szükségem: kik is a maorik, és hol a hazájuk? II. János Pál pápa húsvéti áldását küldte nekik is, anyanyelvükön. A népnév egzotikus hangzású és távoli tájat idéz. Valamelyik nagy nép lehet, talán Ausztráliában vagy inkább Óceániában? A Vatikánban számon tartják őket, és megtisztelik azzal, hogy maori nyelven részesülhetnek az Urbi et Orbi áldásban, egy időben magával Rómával és az egész katolikus világgal.

Kissé lankadtan olvasom a tömör, lényegre törő ismertetést. Valóban nagyon távol élnek tőlünk, messzire Európától. A maoriak Új-Zéland őslakói, nyelvük az ausztronéz nyelvcsaládon belül, az óceániai nyelvek keleti csoportjába tartozik, a polinéz nyelvek közé. A nyelvtani viszonyokat elöljárószókkal, partikulákkal fejezi ki, fonémakészlete szegényes. De anyanyelv, mint a világ bármely nagy vagy kis népének anyanyelve, legdrágább azoknak, akik beszélik, akiknek az alkotása. Kevesen beszélik már, vagy hetvenezren. A maori nép töredéke, mivel lélekszámuk összesen majdnem félmillió. Tehát nagyon sokan elpártoltak őseik nyelvétől. Talán nem találták eléggé gazdagnak, talán a társadalmi-gazdasági viszonyok hatására váltottak nyelvet...

Magamban a moldvai csángókhoz hasonlítanám őket: köztük is a nagy többség már nem ősei magyar anyanyelvét beszéli. De az a hetven-nyolcvanezer csángó, a hűségesek éppen úgy szeretik apáik, nagyapáik nyelvét, amelyen Istent imádják, amelyen csodálatos balladáikat megalkották, mint a távoli maoriak a maguk szavait, nyelvük zenéjét, varázslatát.

Róma püspöke pedig nem feledkezik meg erről a hetvenezer maori katolikusról sem, mert Krisztus előtt éppen olyan kedvesek, mint a százmilliós nemzetek, és ha egyebekben nem is egyenlőek, de a hit és a nyelv világában nincs alá- és fölérendeltség. Megszoktuk, hogy II. János Pál a meglátogatott országokban mindenütt a nemzet nyelvén szól a fogadó ország népéhez. Új vonás ez a pápaság történetében, akárcsak az egyházfő világjárásai. Tekinthetnők ezt egy nyelvzseni udvariassági gesztusának. De ennél sokkal több és fontosabb, felemelőbb. A világegyház felismerte az anyanyelvűség erejét a lelkek fölött. A gondolkodó hívek így juthatnak el biztosan az Evangéliumhoz. Katolikusok és protestánsok végre egyképpen, anyanyelvükön szólnak Istenhez, így érzik igazán közel magukhoz a Teremtés Urát. Nem Bábel ez, nem hangzavar, hanem egybecsengő szimfónia. A nyelvek egyenlőségének legszebb tanúsága. A kereszténység ajándéka önmagának. Isteni örökségünk felfedezése az anyanyelvekben, amelyek éppen különbözésük folytán nem elválasztanak, hanem egybefognak.

Húsvét vasárnapján szívesen lettem volna katolikus a maoriak földjén!

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu