|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Tíz éve halt meg Tűz Tamás Az ötvenes évek során, a havonta rendezett Vigilia-találkozókon Jékely Zoltán mellett a másik beérkezett lírikus, Tűz Tamás volt az a személy, aki több alkalommal is fölkarolta az itt megjelent fiatal, kezdő írókat és hírlapírókat, beszélgetésbe elegyedett velük, és ha kellett, konkrét segítséget nyújtott bizonyos kérdésekben. Tudtuk róla, hogy ismert pap költő, aki méltó folytatója a Sík Sándor és Harsányi Lajos által a század elején megújított katolikus szellemű lírának. Pályája és életsorsa külső eseményekben is igen gazdag: a negyvenes évek elején már megbecsült képviselője generációjának, publikációi föllelhetők a színvonalas hazai lapokban és folyóiratokban. A második világháború alatt hadifogságba kerül, egyébként sem "köt barátságot" az egyházat üldöző, magyarellenes, kommunista rendszerrel - így szükségszerűen leszűkül munkássága. Az 1945 nyarán meginduló Új Ember és az 1946-ban újra napvilágot látott Vigilia folyamatosan közli verseit; lírája mély forrásokból tör föl, magán hordja a történelmi korszak valamennyi gondját, szenvedését. Lírájában többen fölismerik Babits Mihály enyhe hatását, ez elsősorban keresztény magyar inspirációt, nyílt konfessziót jelent és nem puszta utánzást. Könnyed és játékos is, mint Babits, ám a mély filozofikus mondanivaló, tartalom sohasem hiányzik magvas, elgondolkodtató verseiből. A külföldi emigráció alatti, az 1956-ot követő korszak lírája kevésbé ismerős a hazai irodalomkedvelők számára. Egykori katolikus olvasói is régen halottak már. A távolság annak ellenére jelentős, hogy a költő jószerivel megőrzi identitását, magyar érzelmét - mások esetében: az a szakadék, mely az új és a régi haza között fennáll, lesz végzete két, nála idősebb, jelentős és emigrációban élő írónak, Márai Sándornak és Wass Albertnek is, de Tűz Tamásnak sikerül átküzdenie magát a súlyos nehézségeken. Tűz Tamás mint a katolikus hit hirdetője, jobban bírja erővel élete utolsó szakaszában az említett nagy íróknál. Szívós, önépítő munkája a kódát jelentő költői korszakban is világosan fölismerhető. A világról, a Teremtőről, hazájáról és saját papi, lírikusi hivatásáról mindig az igazat, az érvényeset és az értékeset vallja utolsó leírt mondatával is. Sz.E.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|