Tűz Tamás

Szelid szonett a Szűzhöz

Mint köntösöd szegélye száll utánad

imám: a félénk, bújdosó, szelíd

s mint halkan úszó esti szél a nádat,

csókkal füröszti hulló fürtjeid.

Mellettem állsz. A lombok ránkborulnak.

Lehelletem oly csendben száll ma el

a fák közé, mint hangja fáradt húrnak

s a szíved mégis halk imámra lel.

A gesztenyék fölött az ég kigyullad.

A csillagok a fákra rásimulnak.

Őrködj fölöttem és ha jó az óra,

mely harsány hangon hív a búcsuzóra,

ne hagyj el, Szentszűz, el ne hagyj örökre,

segíts az égi tündöklő körökbe.

Ahogy a kenyeret

Ahogy a kenyeret eszem, úgy nézlek,

jó étvággyal és telhetetlenül.

Ha láthatatlan is vagy, mégis élsz te

szememben, számban ízes étkemül.

Mint görög váza, hasztalan ragyognék,

ha nem te volnál bennem, Istenem,

és mint a hárfa, hangtalan dalolnék,

ha nem dalolnál bennem szüntelen.

Ahogy a kenyeret eszem, úgy várlak,

friss nótaszóval s türelmetlenül,

sápadt vagyok és harapdálom a számat,

ha föltűnsz, mint az égő hold felül.

Ahogy a kenyeret eszem, úgy hívlak.

Meghalnék nélküled, te drága Csillag.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu