Gondolatok a házasság szentségéről

Nyilvános élete első csodáját Jézus a kánai menyegzőn cselekedte. Az egyház ebben a házasság jóságának megerősítését látja, valamint annak meghirdetését, hogy egy nő és egy férfi életre szóló szeretetszövetsége ezentúl Krisztus jelenlétének jele lesz.

A házasság szentségének kiszolgáltatása két ember életének egyik legjelentősebb eseménye - de mégis csak egy esemény, amelyet önmagában nem szemlélhetünk, hiszen egy folyamat fordulópontjának ünnepélyes kinyilvánításáról van szó, amely egy minőségileg más kapcsolat, szövetség kezdetét jelzi. Tehát mind előzménye, mind pedig az, ami követi, különös figyelemre érdemes.

Esküvők táján sokszor lehet hallani a kérdést: "Ki adta össze a fiatalokat?" Ez a kérdés önmagában is szörnyen hangzik, mert olyasmit sugall, mintha az ifjú pár csak "elszenvedné" mindazt, ami velük történik. Ezzel szemben a latin szertartású egyház felfogása szerint a leendő házastársak kölcsönösen szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét. Az eskető pap és a tanúk "csak" jelen vannak az egyház nevében, ezzel is jelezve, hogy a megkötött szeretetszövetség nem magánügy, hanem része az egyház mint látható és misztikus közösség életének.

"A házassági beleegyezésnek mindkét fél részéről minden kényszertől vagy kívülről előidézett félelemtől mentes, szabad, akarati cselekedetnek kell lennie. A házassági beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja. Ha ez a szabadság hiányzik, a házasság érvénytelen" (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1628).

Az egyház határozott és egyértelmű állásfoglalása is jól mutatja, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy a házasságra lépő fiatalok ennek megfelelően tudjanak az oltár elé lépni. Vagyis minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével segíteni kell őket abban, hogy valóban szabadon hozott és érett emberi döntést tudjanak hozni kettejük közös jövőjéről.

Napjainkban lényegesen ritkább, hogy mások döntsenek arról, hogy egy fiatal kit válasszon élete társául. Ez a nagyobb személyesség lehetősége mellett természetesen nagyobb felelősséget is jelent, és nagyobb érettséget követel meg.

A fiatalok házasságra való felkészülésének legjobb módja természetesen az a példa lehet, amelyet szüleiktől láthatnak (és elsősorban természetesen nem azok a tanácsok és mégoly bölcs mondások, amelyeket mondanak nekik!), de ismerve a hazai házasságok és családok veszélyeztetett helyzetét, nemkülönben azt, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik, joggal mondhatjuk, hogy nem lehet csupán az otthoni jó példa erejében bíznunk. Ez fokozott felelősséget ró az egyházra: rendkívül fontos, hogy a jegyesek felkészülését, kapcsolatuk mélyítését minden eszközzel segítsék. E munkában különösen hasznos és jó eszközt nyújtanak a társadalomtudományok, jelesül a lélektan eredményei. Ezt azért is kell hangsúlyoznunk, mert a II. vatikáni zsinat határozott állásfoglalásával szemben a pszichológia valóban gyümölcsöző felismeréseivel kapcsolatban is idegenkedés tapasztalható olykor keresztény hívek, illetve lelkipásztorok körében.

Az igazabb önismeret segít a párválasztás során, illetve a párkapcsolatban is, hogy őszintébb, a kommunikációban jártas és gyakorlott emberekként alakítsák életüket a fiatalok. A jegyesek felkészítésében nagyon fontos szerep jut az egyházközségek, lelkiségi mozgalmak közösségeinek, amelyek tagjai - köztük számos házas-, illetve családos ember - saját életükkel vonzó példát jelenthetnek azon fiatalok számára, akik életszövetséget kötnek.

A felkészülés során nagyon fontos, hogy megfelelő írások segítsék a fiatalokat a keresztény szemléletű antropológia megismerésében, vagyis annak tudatosításában, hogy mit tanít ma az egyház az emberről. Számos művet lehet olvasni, amelyek erről a témáról szólnak, és amelyek közül nem egy meglehetősen elavult emberképet és így régi, sok tekintetben érvénytelen teológiai megállapításokat tükröz. A teológia mindig egy adott kor (természet)tudományos szintjén állva, azt figyelembe véve fejti ki tanítását a kinyilatkoztatás fényében az Istenre nyíló emberi életről. Ha valaki könyvet ajánl házasulandó fiataloknak, nélkülözhetetlen meggyőződnie arról, hogy az összhangban áll-e a II. vatikáni zsinat tanításával, vagy esetleg zsinat előtti szemléletet tükröz. Példa erre egyes művek akár csak a háttérben meghúzódó látásmódja, amely a házasságot szerződésnek tekinti (szemben a zsinat állásfoglalásával, amely szeretetszövetségként határozza meg a házasságot); vagy a testiségnek, a szexualitásnak az evangéliumtól merőben idegen, pogány gyökerű elutasítása.

A házasságkötések előtti (legtöbbször három hónapos) jegyesoktatás önmagában igazából kevés, és csak egy már közösséghez tartozó, abban folyamatosan fejlődő pár számára elegendő. Egyedül ennyi idő alatt ugyanis nincs lehetőség az alapos felkészülésre, ennek nem egy tanfolyam a módja. Ezért sürgető feladat, hogy mind több helyen legyenek olyan közösségek, amelyek segítenek a pároknak önmaguk építésében. Ez a munka természetesen szintén nem ér véget a házasságkötéssel, ezért számos olyan kezdeményezés létezik, amelyek "házaskíséréssel" foglalkoznak: az ő hivatásuk az egymással való párbeszéd, a hétköznapok és ünnepek kommunikációjának segítése. (Például ilyen a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom.)

A közvetlen felkészüléshez tartozhat az is, ha a fiatalok közös lelkigyakorlaton vesznek részt házasságkötésük előtt. Az elcsendesedés ideje hozzájárulhat egy egész életre szóló jó döntés megszületéséhez. A házasságra készülők, illetve házasságban élők lelki életének ilyesféle összetevői egy bontakozóban lévő "házas lelkiség" elemei, hiszen az egyház története során a spiritualitásnak ez a típusa nem igazán kapott szerepet. E lelkiség egyik dokumentuma a Házas Hétvége mozgalomhoz fűződő kötet, amely a Megszentelő szerelem címet viseli. Ez a cím híven fejezi ki az egyház tanításának lényeges elemét a házasság szentségével kapcsolatban.

Szilás

Húsvéti számunkban, a keresztségről szóló írásunkkal kezdtük az egyház szentségeit bemutató sorozatunkat. Ebben nem elsősorban teológiai, hanem lelkipásztori szempontok alapján ejtünk szót az egyház kegyelemközvetítő eszközeiről.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu