Papi jelmondatok

Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok

Süle András atya papságának hatvanadik évfordulóját idén gyémántmisével ünnepelte meg. Nagycsaládban született, és már kisgyermek korában tudta, pap szeretne lenni. Vácon szentelte föl 1941-ben Hanauer István püspök. Azóta fogadalmához hűen azért él, hogy "utolsó leheletéig az Úr dolgait hirdesse". Még nyolcvanhat évesen is ellátja papi feladatait, sőt az utóbbi években Gondolatmorzsák sorozatcímen tíz lelkiségi füzet, illetve könyvecske is kikerült keze alól.

- Mindig is egyszerű, tisztességes pap akartam lenni. Szabótelepi káplánként az ötvenes években egyedül voltam a környéken hitoktató. A biciklire pattanva három kerületbe jártam tanítani: Kispestre, Pesterzsébetre és Lőrincre.

Soroksár-újtelepi szolgálatomat követően, huszonöt évig Pesterzsébeten, a Pacsirta-telepi Magyarok Nagyasszonya-templom plébánosaként működtem. Tíz éve mentem nyugdíjba, de most is kisegítek a nyolcadik kerületi Kálvária téren, a Jó Pásztor lelkészségen.

Nem lettem, mint Jeremiás nagy próféta, nem lettem főpap, teológiai tanár, de megkaptam a legnagyobb rangot, a legszebb hivatást. Áldozópap lettem, áldozatot bemutató pap, a kenyeret és bort konszekráló pap. Krisztus keresztáldozatát megújító pap.

Rendkívüli, hősies dolgokat nem vittem végbe, igyekeztem ellátni a lelkipásztori élet mindennapi ügyeit, munkáit. Szerettem volna megtenni a kötelességeimet, helyt állni képességeim szerint. Örülök, hogy sikerült elnyernem a hívek megbecsülését, szeretetét anélkül, hogy bármikor népszerűségre törekedtem volna. Jóindulat és szeretet vett körül, amikor eljöttem. A velük való jó kapcsolatom eredményének tartom, hogy gyémántmisémen sokan ott voltak.

Különös érdekesség az életemben, hogy háromszor voltam életveszélyben, amikor a Gondviselés óvott meg. Először háromévesen kerültem bajba, amikor a kert végében folyó Tapolca vizébe estem. Vagy kétszáz métert sodródtam, de a parton észrevett egy asszony és kimentett.

Kisiskolás koromban aztán egy olyan fertőző betegséget kaptam, amit akkor még nem tudtak gyógyítani. Az orvos miután megvizsgált, "tapintatosan" figyelmeztette édesanyámat: "ennek a gyereknek megveheti a koporsót". Mégis életben maradtam...

A második világháború végén katonapapként amerikai hadifogságba estem. Kórházakban teljesítettem tábori lelkészi feladatokat. Ausztriából az amerikaiak vonatokon szállították haza az olasz betegeket és sebesülteket. Az egyik, sebesülteket szállító kórházvonat - melyen én is utaztam - útban Olaszország felé, a Brenner-hágónál kisiklott és felborult. Sokan meghaltak. Én kisebb sebesülésekkel megúsztam. Kórházba, majd a livornói fogolytáborba kerültem. Szabadulásom után eljuthattam Rómába, ahol Luttor Ferenc vatikáni ügyvivő vett oltalmába. Azon kevés papok közé tartozom, akik ott lehettek Mindszenty bíborossá avatásán, valamint XII. Piusz egyik pápai audienciáján is.

Lejegyezte: Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu