Indirekt bizonyítás

Fáradtan ért haza. Pedig a mögötte álló lelkigyakorlatos hétvége - mind fizikai, mind lelki értelemben - igazán pihentető volt. A "laza" programnak köszönhetően az "előadások" között volt bőven alkalom akár csoportos beszélgetésre, akár csendes elvonulásra, sőt frissítő, léleképítő hosszabb sétákra is, hiszen a késő őszi Balaton, különösen az apátság mellől, sokkal szebbnek és jóval békésebbnek mutatkozott, mint a főszezonban. Üzletek, éttermek, pénzváltóhelyek egytől egyig zárva, turistabusz is alig, következésképp Tihany kincsei most mutatkoztak meg igazán: a fehér falú, nádfedeles parasztházak, a leszüretelt, katonás rendben sorakozó szőlőtövek, a téli álmára készülő kálvária sárguló lombok közt fehérlő stáció-sora (nála volt fényképezőgépe, meg is örökítette, hogy ne csak az emlékezetében maradjon meg) ..., nos mindez együtt ugyanazt a harmóniát jelentette számára, mint a kolostor bejárata fölött a PAX felirat: békesség!

Időben indult haza, hiszen hétfőn már dolgoznia kellett. Mindjárt az első füredi benzinkútnál tankolt, s ahogy kell, bement a shopba, hogy fizessen. Észre sem vette, hiszen megszokta, hogy cigarettával, konyakkal meg színes magazinokkal roskadásig megrakott pultok közt visz az útja a pénztárhoz. Visszaült kocsijába, és mikor ráadta a gyújtást, már arra sem emlékezett, hogy be kellett-e ütnie a pin kódot, miután bankkártyáját fizetésre átadta. Az autópálya viszont nagyon idegesítette, alig várta, hogy felérjen Pestre. Nem siethetett - amúgy sem szokott - hiszen a felújítás miatt több helyütt is leszűkült a sáv, s a korai szürkületben a szembejövő autók fényei is jobban zavarták. Mire hazaért, elfáradt. Okát nem értette, hiszen máskor Kassától, sőt néhány éve még Münchentől is vezetett egyhuzamban, mégsem volt olyan bódult, mint most. Mielőtt lefeküdt volna, elővette a Szentírást, hogy elolvassa azt a mondatot, mely a lelkigyakorlat vezérfonalát adta: Isten országa ... igazság, béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14,17), de újragondolni már nem volt ereje: mint a tuskó, ágyba esett, s rögtön elaludt.

Frissen, kialudtan ébredt. Reménykedett, hogy most, tiszta fejjel meg tudja már fogalmazni, mit is hozott számára az elmúlt néhány nap. De nem, most sem ment. Irigyelte azt a néhány társát, akik a kurzus végeztével a lelkigyakorlatot vezető szerzetes fenti váratlan kérdésére keresetlen szavakkal azonnal meg tudták fogalmazni legbensőbb érzéseiket, s meg tudták határozni lelki gazdagodásuk mibenlétét. Ő a "dadogó" többséghez tartozott, azokhoz, akik jobb híján beérték a szokásos sztereotip válaszokkal: megnyugvást, néhány napos lelki békét kaptak, elvonulhattak a világ zajától, stb. - No de fel kell kelni, ideje készülődni: irány a fürdőszoba. A borotválkozáshoz, mint mindig, bekapcsolta a rádiót: a szokásos könynyűzene, közben a megszokott időpontokban hírek, kommentárok - no meg a reklámok. De ezek most, hogy három napig még zsebrádiót sem hallgatott, oly üresnek, oly fölöslegesnek, oly semmitmondónak tűntek számára, a reklámokat hallgatva meg szinte görcsbe szorult a gyomra. Elszégyellte magát: nem is vette eddig észre, hogy a rádióban évek-évtizedek óta milyen silány zenével indítják a napot. A fürdőszobába is kéne venni egy kisrádiót, melyen fogható a Bartók, gondolta. A hírek is hidegen hagyták: hogy bekerítették a talibokat, hogy a közgazdászok arról tanácskoznak, jó-e nekünk a többletbevétel vagy sem, de még az időjárás sem érdekelte. S ekkor, egy pillanatig maga sem tudta miért, eszébe jutottak Kovács tanár úr egykori matematikaórái, amikor az úgynevezett indirekt bizonyítást alkalmazva úgy igazolták az adott tétel helyességét, hogy az ellenkező állítás helytelenségét mutatták ki. Agyába villant a felismerés, hogy most is erről lehet szó: e lelkigyakorlat után már nemcsak hogy jobban érzi, de talán magabiztosabban, talán a meggyőződés erejével tudja is, hogy a külvilág dolgai és eseményei közül mi az, ami lényegtelen, mi az, ami üres, mi az, ami (már) nem fontos számára, s mi az, ami fölösleges életében és környezetében. Hogy mi az, ami hazug, s mi az, ami értéktelen. Hogy mi az, ami a rend ellenében hat.

Miután befejezte a borotválkozást, s az arcát is letörölte, ismét a tükörbe nézett, ahogy 40 éve csaknem minden reggel. Mivel ugyanaz az arc nézett vissza rá, mint három nappal ezelőtt, megkérdezte: mondd, most, hogy tudod, hogy mi az, ami nem, tudod azt is, hogy mi az, ami igen? Vagy még mindig újabb és újabb direkt bizonyítékokra vársz?

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu