Harsány kor szelíd dalnoka

Az ember választásaival határozza meg önmaga helyét a világban. Pontosabbá teszi személyisége kötődéseit. Boldogabb nemzetek esetében önmagától értetődő magatartás ez, a folytonosság és folyamatosság aranyszála, amely biztonságot ad az élethez. Egyetlen ország, egyetlen nép sem nélkülözheti ezt. Nekünk, magyaroknak, mégis - úgy tűnik - újra és újra ki kell mondanunk efféle általános igazságokat, mert a szellemi jobb (nemesebb) oldal önbuzdítására oly nagy szükség mutatkozik. Nagyapák és dédapák koráig nemzedéknyi időkön belül nyúzták-trancsírozták szét külerők, vagy velük szövetkezve belső ember- és ideológiaártalmak rontóan az országot. A folytonosság aranyszála szemétre vetett szakadt lom, amelyet a fényességre érzékeny ember mohón fedez föl a magyar por-valóságban.

A most hetvenöt esztendős Dékány Endre szellemi érzékenységgel emeli föl az idei esztendőben a Szent István Kiadó gondozásában megjelent Tükörírás című kötetében a szellemi nemzet értékdarabjait. Esszék - a szó eredeti jelentése szerint: gondolati kísérletek -, könyvekről, művekről alkotott pontos elemzések sorakoznak a gyűjteményes munka lapjain. Mintha kihallana belőlük Móra Ferenc csontos tisztasága és Tömörkény föld-szikársága: az örök Szeged, Dékány Endre szülővárosának szellemisége, amelyben összetalálkozik a paraszti bölcsesség a polgári létforma nemzetfönntartó erő-egyszerűségével.

A tanár, kutató, közügyekért iparkodó ember a nyolcadik évtized közepén is megőrzött gyermekszem-csillogásával és hitével szelíd dalnok módjára "kísérletezik". Nem mond semmi megrendítően újat, amitől szédült fejjel gondolkodhatnánk a világ és sorsunk újraértelmezésén. Dékány Endre fölismerte, hogy az egymás nyomában sorjázó szellemi nemzedékeknek nem a folytonos újraértelmezés a föladatuk - különösen, ha ez az újraértelmezés a modern, posztmodern és poszt-posztmodern trapézmagassága, amelyben nem lendül a kapaszkodó hinta.

Ami a megmaradáshoz és a továbbéléshez segít: az a követendő filozófia - s a művészetben mindez lehet régi mestermunka és új dallam. Az alkotások belső, eszmei zenéje a lényeghordozó, s válik - válhat - ezáltal esztétikai zsinórmérték-rangra valamely mű.

"A keresztény realizmus, amelyet most át kell gondolnunk és élnünk, meg kell valósítanunk minden nap, nem a ‘diadalmas világnézet´ múltbeli érzéseit tartogatja számunkra, hanem arra az áldozatra épül, amely egyedül hatékony világot alakító, újjáélesztő erő. Élni akarunk és megmaradni kereszténynek és magyarnak." Ez az a pontosság, amely Dékány Endre művekre, áramlatokra figyelő szemléletét jellemzi. Ha végigolvassuk a könyv tartalomjegyzékét, ezt erősítik az általa választott alkotások és alkotók. A Szent Istvánig visszanyúló magyar szelleméletben biztos határolópontok szerint tájékozódik, s egyszerűek, ám nem egyszerűsítőek korrajzai. Hogy azután kimondhassa: "Ma mindanynyian igényeljük - sokan pedig követelik - a jobb, a nyugalmasabb, szebb életet, az ‘európaiságot´, s ez érthető, méltánylandó természetes emberi vágy. Ám, hogy jogos is lehessen, ahhoz magunk elé kell állítanunk és követnünk a példákat, élő voltukban, előzményeikkel és következményeikkel együtt, és magunkkal számot vetve napról napra vállalni mindazt, ami a ma kitűzött cél eléréséhez nélkülözhetetlen s így kötelező: az átmeneti nélkülözést, igényeink megszorítását, a több és igényesebb munkát, a szolidaritást egymás gondjai, szükségletei iránt..."

Tükörírás - tanuljunk meg korok, szellemek és jellemek világában olvasni. Az igazság ugyanis egyszerű - felismerni nehéz.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu