Ultraliberális törekvéseknek nem lehet áldozata egy gyermek

A másság önmagában nem érték

Harrach Péter szociális és családügyi miniszterrel folytatott beszélgetésünknek egy nagy vihart kavart örökbefogadás, a sajtóban "Terry Black-ügy"-ként elhíresült eset adja az időszerűségét. A minisztert az eset összefüggéseiről kérdeztük.

- Az említett ügyben az örökbefogadó személyénél sokkal fontosabb a gyermek érdeke. Éppen emiatt azonban kénytelenek vagyunk foglalkozni az örökbefogadóval is. Az egyedi eset mögött - ha megnézzük, kik sorakoztak föl az érintett személy védelmében -, nyilvánvalóvá válik, hogy értékrendek közötti küzdelemről van szó.

Harrach Péter: Értékrendek közötti küzdelemről van szó

Puccsszerű kísérlet történt egy gyermek örökbefogadására. Budapesten a tizennegyedik kerületi gyámhivatal vezetője szabadságon volt, amikor megszületett a szakértői vélemény. A gyámhivatal vezetője, amikor tudomást szerzett erről, azonnal értesítette a Fővárosi Gyámhatóságot, illetve a Fővárosi Főügyészség is óvást emelt, s leállította az örökbefogadási eljárást.

A keresztény ember a házasságra épülő családban gondolkodik

A szakértők többsége egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy szexuális identitászavara miatt az érintett személy nem alkalmas gyermeknevelésre. De nem csupán ez a probléma. Kevesen tudnak arról - a médiából nem vált egyértelművé a nyilvánosság számára -, hogy homoszexuális pornófilmek főszereplőjéről van szó. Nem megítélni vagy elítélni akarom őt ezzel, hiszen elsősorban a gyermek érdekeit képviselem.

A gyermekek egészséges, teljes családban nőjenek fel

Világnézeti küzdelem, értékrendbeli különbözőség ismerhető föl a háttérben, ami mára már szinte teljesen elhomályosította az eredeti történetet.

- Európában és hazánkban is olyan ultraliberális törekvések jelentek meg, amelyek Hollandiában például az eutanázia-törvény megszavazásával, vagy az egyneműek házasságának és az ilyen párok örökbefogadási kérelmének engedélyezésével jutottak érvényre. Ezen törekvéseknek ismert élharcosaik vannak, akiket szakértőként a televíziós és rádiós műsorokban, a nyomtatott sajtóban egy-egy konkrét eset kapcsán azonnal megszólaltatnak. Erős médianyomás nehezedik a döntéshozókra, ami a sajtó szereplőinek az ügyben való határozott elkötelezettségét mutatja. Az általuk gerjesztett vita ebben az esetben is túllépte a jó ízlés határait. Olyan cirkuszi mutatvány kezdődött el a képernyőn, amelybe jóérzésű ember nem szívesen kapcsolódik bele. Talán ezért is szinte csak az egyik oldal képviselői jelennek meg a nyilvánosság előtt.

Az így megfogalmazódó vélemények a magyar társadalom többségének vagy kisebbségének erkölcsi meggyőződését tükrözik-e?

- A magyarság döntő többsége hagyományos európai - mondjuk ki nyugodtan, keresztény - értékrend alapján ítéli meg ezt a kérdést. Tudomásul kell venni: nem minden ember alkalmas ugyanarra. Aki például a szexuális szokásaiban a sokat emlegetett másságot éli meg - ami egyértelműen magánéleti döntés -, kizárólag saját lelkiismeretének tartozik elszámolni. Ha életformájának sajátosságai a közéletben is megjelennek - anélkül, hogy bármilyen jogszabályt sértenének -, akkor sem érheti ezért bármiféle kellemetlenség. Aki azonban másságot vállal, ezzel egyben azt is vállalja, hogy csak bizonyos feladatokra alkalmas, más feladatokra pedig nem.

A társadalom állapotát, kulturáltságát jelzi, hogy a manapság divatos mássággal szemben hogyan viselkedik. A mai magyar társadalomban az eltérő, egyedi jelenségeket, vagy nevezzük úgy, másságot, kicsiny csoportok értékrangra akarják emelni.

- Két, határozottan szemben álló fölfogás van jelen a társadalomban, amelyek eltérő emberképet és társadalomképet, kétféle jövőképet fogalmaznak meg. Ennek a különbözőségnek a gyökere az emberi szabadság értelmezésében keresendő. Az ultraliberálisok szerint a házasság, az élettársi, illetve a homoszexuális kapcsolat a társadalom szempontjából egyforma értékű.

Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy a választások értéktartalma alapján nem minden másság egyaránt tiszteletre méltó. Van olyan, amelytől szép, színes a világ - a nemzetiségi különbségek például -, van, amit elviselünk, s amit nehezen tűrünk. A döntő kérdés tehát: azonos értékűnek tekintünk-e minden választást, minden másságot, vagy pedig értéktartalma szerint különböztetjük meg őket.

A család, az örökbefogadás esetén hogyan határozhatjuk meg ezen fogalmak értéktartalmát?

- Az örökbefogadásnak az a célja, hogy a gyermek családba kerüljön. A családot az én fogalmaim szerint egy férfi és egy nő házasságra épülő közösségének kell tekinteni.

A szakemberek általános véleménye az, hogy legjobb, ha szülőhöz kerül a gyermek, apához és anyához, nem pedig intézetbe, s számára a két szülő kiegyensúlyozott kapcsolata jelent biztonságot.

A magyar társadalomban ma zavaros kép él a családról. Más az az eszmény, amelyet az ultraliberálisok megfogalmaznak, s médiatúlsúlyuknál fogva hangoztatnak, s más a valóság.

A keresztény ember a házasságra épülő családban gondolkodik, de a tartós élettársi kapcsolat is biztosabb hátteret jelent, mintha valaki tudatosan egyedül kíván gyermeket nevelni. Az életben mégis előfordulnak olyan esetek, amikor a szülő - más kérdés, hogy mennyiben felelős ezért vagy sem - egymaga kénytelen élni és nevelni gyermekét.

Ön a keresztény értékrend alapján beszélt a családról, s ezzel összefüggésben az örökbefogadásról. Milyen értékrendet követ politikájában a kormány?

- Törekvésünk az, hogy a gyermekek egészséges, teljes családban nőjenek föl, s minél több gyermeket vállaljanak a fiatalok. A kormány olyan társadalomban gondolkodik, amelynek alapját a családok jelentik. A támogatásukra szánt költségvetési összeget az 1997. évihez képest több mint kétszeresére emeltük. Az adókedvezménnyel és más családtámogatási elemek visszaállításával, megerősítésével és továbbfejlesztésével érezhetően javítottunk a családok helyzetén. Megteremtettük a gyermeknevelés biztonságát.

Ugyanakkor rendkívül fontos azon minták megjelenítése a társadalomban - iskolában, médiában, egyházi közösségek és civil szervezetek közreműködésével -, amelyek a közösség többségi értékrendje szerint formálják a közgondolkodást, s amelyek segítségével tudatosítható a fiatalokban, hogy a család mint közösség nem nélkülözhető, ha egészséges jövőt és egészséges társadalmat akarunk.

A kormány milyen terveket kíván még megvalósítani a családokkal, illetve az állami gondozással kapcsolatban a választásokig?

- A kétéves költségvetés meghatározza a családtámogatásra fordítható kereteket. Ezen a rendszeren finomítunk a következő néhány hónapban. A képviselők a közelmúltban fogadták el a szociális törvény módosítását. Ennek keretében az OTP-hitel-hátralékkal rendelkezők közül harmincezer családon segítettünk.

A parlament előtt lévő gyermekvédelmi törvénytervezetben a leglényegesebb módosítás, hogy kimondtuk: elsősorban örökbeadással kell az állami gondoskodásba került gyermekek sorsát rendezni. Ha ez nem sikerül, akkor a nevelőszülői kihelyezés a megoldás, ha ez sem járható út, akkor kis létszámú családotthon létrehozása a cél, s csak végső esetben marad az intézményi elhelyezés.

Igen fontos a nevelőszülők kiválasztása és a nevelőszülői hálózat kiépítése. Új szervezeteket vontunk be, ezen belül különösen erős a Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülői hálózata.

Az utóbbi tíz esztendőben a magyarságot mintha hatalmába kerítette volna bizonyos pesszimizmus, miközben a pénzügyi-gazdasági optimizmust vetítik elé, amelynek érezhető hatásaiból ugyanakkor a többség kimarad.

- A pesszimizmus mindig abból fakad, ha nem vagyunk eléggé életpártiak, ha keresztényekként nem bízunk eléggé a Gondviselésben, vagy nem keresztényekként megijedünk a nehézségektől.

Amikor családról és nemzeti jövőről vagy nemzeti újraegyesítésről beszélünk, nagy esélye van annak - és egy-két mutató jelzi ezt, például az öngyilkosságok számának csökkenése -, hogy optimista jövőkép kezd kibontakozni a társadalomban. Úgy tűnik, ezt támasztják alá a születési adatok is.

A politikai ellenzék nagy hibát követ el, amikor folyamatosan sötét képet fest az ország jövőjéről. Az ellenzéknek az a dolga, hogy kritikát fogalmazzon meg, ehhez hozzátartozik azonban az is, hogy észrevegye az eredményeket.

Mit értsünk nemzeti újraegyesítésen?

- A társadalom megerősítését, az egység növelését. A millenniumi ünnepségsorozat megtanított minket arra, hogy a nemzet egésze is képes ünnepelni. Csodálatos

dolog, hogy újból fölfedeztük önmagunkat. Nyilvánvaló, hogy a határokon átnyúló nemzetegyesítés is ide tartozik, amit a státusztörvény megszületése is bizonyít.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu