Bárány Tamás

Olümposzi fényben fürdő tájak

Ahogy a világban dúló förtelmes háborúk híreit olvasom, egyre gyakrabban jut eszembe a múlt század eleji négyéves iszonyat egyik legmegrázóbb dokumentuma, a Viszontlátásra, drága című kisregény, a magyar irodalom legelső gyönyörű háború ellenes írása.

Íróját, Tersánszky Józsi Jenőt ámokfutó madárijesztőneknevezte egy újságriport épp akkoriban, negyvenhárom tavaszán, amikor személyesen is megismerkedtem vele. (A hasonlat elképesztően pimasz volt, de tagadhatatlan, hogy lappangott benne némi igazság.) Egy újonnan alakult könyvkiadó megbízásából kerestem vele a kapcsolatot, amely mohón kutatott kiadható kéziratok után. Így került kezembe Az elnök úr inasévei című regénye, amely kedves, szórakoztató olvasmány, de természetesen nem mérhető a szerző híres remekléséhez, a Kakuk Marcihoz.

Amazt már esztendeje jól ismertem; húszéves voltam, amikor írójával - csupán olvasójaként - megismerkedtem. Az alkalom meglehetősen szokatlan volt: polgári légoltalmi szolgálatot teljesítettem az egyik külvárosi tűzoltólaktanyában, s a hosszú, tétlen telefonügyelet unalmának elűzésére vittem magammal a Kakuk Marci Püskiék kiadásában akkoriban megjelent két vaskos kötetét. Dolgom ugyanis csak akkor lett volna, ha a fővárost légitámadás éri - ám attól negyvenkettőben szerencsére még messze voltunk. Behúzódtam hát az ügyletes szoba sarkába, a néma telefonok mellé és olvasásba merültem.

Nem telt bele tíz perc, és minden elsüllyedt körülöttem: a tűzoltólaktanya, a légoltalom, a második világháború; Kakuk Marcival és Soma barátjával barangoltam Tersánszky sűrű, dúsan burjánzó, emberszabásúvá szőtt világában. Az étkezések rövid közjátékain kívül szinte föl sem ocsúdtam belőle, csupán hajnalban, a huszonnégy órás szolgálat leteltével; addigra végeztem a két kötettel. S időbe telt, amíg a képzeletemben megszínesült, olümposzi fényben fürdő tájakról visszaevickéltem a szürke, valóságos világba.

Olümposzi fényt írtam, s bizonyára nem véletlenül csúszott tollamra éppen ez a fönséges jelző. Mert valóban üdítő öröm a Tersánszky-írások olvasása; hősei mintha fürdenének: az életöröm fénylő melegében, meglelt vagy soha el nem veszített benső egyensúlyuk szilárd biztonságában. E tekintetben is klasszikus ez a nagy író, a szónak most már nemcsak alkotói rangot jelző értelmében, hanem az emberi alkatot, a művészi tartást meghatározó jelentésében is.

Pedig nem volt lényétől távolabb semmi, mint a szikár, meddő klasszicizmus. Tolsztojról, Móricz Zsigmondról szokás leírni, de reá is érvényes: úgy alkotott, mint a természet. Ars est: celare artem, ítélkezik a latin mondás, vagyis: "A művészet ez: rejteni a művészetet."

Szabad fordításban talán így hangzanék: A legmagasabb művészet: a legmélyebb egyszerűség. Ha ez a szabály még a XXI. század elején is érvényes - és konokan hiszek benne, hogy az! - úgy Tersánszky Józsi Jenő a múlt század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja. Semmiképp nem véletlen, hogy Móricz Zsigmond halála után igen sokan benne tiszteltük a magyar prózaírás legnagyobbját.

Szuverén világot teremtett magának. S teremtett hozzá nyelvet, stílust, éghajlatot, és olyan figurákat, akiknek léte kilángol a szűkmarkú időből, és az időtlen létezés magasába emelkedik. Elsőként persze Kakuk Marcira és a körülötte ágáló regényalakokra érvényes mindez, de jut ebből a helikoni fényből többi figurájának is, a Legenda a nyúlpaprikásról Gazsikának, Ruszka Gyurinak, a Margarétás dal kis színésznéinek, no és természetesen a Viszontlátásra, drága elgyötört sorsú Nelájának. Vele különösen közelivé vált a kapcsolatom: harminc esztendeje a televízió kérésére képernyőre segítettem megrázó történetét.

Rögeszmém volt ugyanis - s ma is az lenne, ha a televízió még a régi televízió volna - hogy prózairodalmunk kincsestárában óriási dramatikus értékek szunnyadnak, s a televízió csak egyik kezével teljesített erkölcsi kötelességet - amíg még módjában állott -, amikor a maga példátlanul nagy lehetőségével országos nyilvánosságot adott e kincseknek; másik kezével nagyon is okos, önző műsorpolitikát csinált, hiszen a jó irodalom alapján készült efféle adásaival ugyanakkor kitűnő műsorra tett szert - vagyis ez a gyakorlat jószolgálat volt mind az irodalomnak, mind a nézőközönségnek.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu