Lelki ismeret

Szabad verseny, piacgazdaság

A felvilágosodással hatalomra került, s azóta is világuralmat gyakorló liberalizmus a szabadság nevében irányítja anyagi és szellemi életünket, pontosabban úgy tesz, mintha nem irányítaná, hiszen mást sem tesz, mint figyelmeztet minket a szabadság nevében, nehogy megsértsük a Szabadság géniuszát gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással. Most már legalább kétszáz éve az egész emberiség úgy létezik az egyre szűkebb és szennyezettebb földgolyón, hogy két pogány istenségnek rendelődik alá minden egyéb, s ez a két istenség a Szabad verseny és a Piacgazdaság.

Az áruk és az eszmék szabad versengését a piac törvénye, a kereslet-kínálat elve szabályozza, s ez a liberalizmus apostolai szerint jól és pontosan működik. Amiből sok van, az olcsóbb lesz, ami ritka, az drága marad: lám, így szabályoz mindent a Pénz, a főistenség. (Az egyetlen dolog ugyanis, amiből ha sok van, akkor sem lesz olcsóbb, és ez a pénz - igaz, ha túl sok bankót nyomnak, abból infláció lesz...) Maga a kapitalizmus is ilyen kétarcú dolog: egyrészt többet vesz el, mint ami járna a befektetésért ("kizsákmányol"), másrészt egy töredékéből a lopott haszonnak jótékonykodik, lelkiismeretet nyugtat, szociális piacgazdaságot teremt, iskolát, kórházat, templomot, börtönt épít, mikor mit.

Ugyanolyan hazug és képmutató, mint ikertestvére, a demokrácia, mely többségi és képviseleti alapon működő diktatúraként négyévenként módot ad egy részleges elitcserére, ám az alapproblémákat gondosan megoldatlanul hagyja - de hiszen ezeket majd elrendezi a Szabad verseny és a Piacgazdaság, és ha így növekszik a termelés, a GDP, akkor a makrofolyamatokban lezajló és máris kimutatható pozitív változások érzékelhetővé válnak a kisemberek (elvtársak, lakosság, polgárok) háztartásában is.

Ó, tudom, mielőtt kioktatnának sietve, hogy nincs ennél jobb, a keresztény ember ne sokat ugráljon, mert könnyen kioktatják hívő értelmiségiek, akik mindennél jobban tisztelik a másságot, és akiket mindennél jobban idegesít, ha bármelyik történelmi egyház hívei vagy netán papjai kimerészkednek a templomból, és az utcára (nota bene: a piacra) viszik magukkal együtt meggyőződésüket, világnézetüket, hitüket, mely az ő véleményük szerint nem annyit jelent, hogy mindenki azt hisz, amit akar, és egyébként szeressük egymást gyerekek - ezt ugyanis nem Jézus Krisztus mondta.

Tudom, hogy igen ódivatú és talán kirekesztő is, amit szeretnék, de azért kimondom: szeretném, ha Magyarország ismét keresztény ország lenne, nem szavakban és jelképekben csupán, de értékrendben is, sőt abban leginkább: nehogy azt higgyék egyes magánhívő magánértelmiségiek, hogy a keresztény hit magánügy, ha állam és egyház ügyei valaha is szétválaszthatók úgy, hogy abba nem hal bele egy nép, egy ország, s több nemzedék. Őseink a keresztet karddal is védelmezték, s őseinket a kereszt védelmezte, ha a kardot már kiverték kezükből. Volt élet a Szabad verseny és a Piacgazdaság előtt is - talán még kicsivel jobb is, értelmesebb, emberibb is volt.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu