A zsoltárfordításról (7. rész)

És lészen, mint a fa, mely folyóvíz mellé plántáltatott, megadja gyümölcsét a maga idejében.

Az 1. zsoltár fordításainak revíziója az Istentiszteleti Kongregáció által kiadott Authenticam Liturgiam kezdetű instrukció alapján.

"Quoniam novit Dominus viam justorum, et iter impiorum períbit." Az Éneklő Egyház fordítja a legpontosabban a latint: "Mert ismeri az Úr az igazak útját, és az istentelenek útja elvész." A magyar Liturgia Horarum lényegében jól fordít, de az "elvész" igét magyarázza: "de a gonoszok útja pusztulásba visz." A Szent Jeromos Bibliatársulat kiadása figyel arra, hogy a latinban ´via´ és ´iter´ szerepelnek, tehát keres egy szinonimát: "Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye." Ezzel azonban elerőtlenedik a szöveg. A héber sem használ szinonimát, hanem kétszer is útról beszél: az igazak útjáról és az istentelenek útjáról. Ide nyúlik vissza a "két útról" (nem pedig útról és ösvényről) szóló tanítás: az egyik út az életre, a másik út a pusztulásba visz.

Az, hogy Isten ismeri az igazak útját, a Biblia gondolatvilágában azt is jelenti, hogy szereti. Vajon az istentelenek útját nem ismeri az Isten? De igen, ám nem szereti; és amit Isten nem szeret, az maga a pusztulás. A bűnöst szereti Isten, a bűnt azonban gyűlöli. S ha a bűnös azonosul a bűnnel (bűnös útjával), önpusztításba esik. Ha az ószövetségi ember nem is értette, de benne érződik ebben a zsoltárversben az örök, túlvilági pusztulás, a kárhozat valósága; az újszövetségben ez már nyilvánvaló lesz, amelyet a latin "peribit" ige kifejez.

Ha a római felhívásnak, utasításnak meg akarunk felelni; bizony felelősségteljes munka áll előttünk. Szakembereket kell találni hozzá, biblikusokat, latinistákat (szaktudóst), magyar szakosokat (sőt a nyelvet alkotóan használó költőket), zenetudósokat, a gregorián ének szaktudósait (mert hiszen énekelt liturgiára szánt fordításról van szó), s csak egy ilyen alapos együttműködés után ajánlhatjuk az átnézett, átvizsgált zsoltárfordítást egyházi jóváhagyásra. Az Authenticam Liturgiam egyik legalapvetőbb gondolata az, hogy nem attól lesz jó a fordítás, hogy jóvá van hagyva (kizárólagos jogi szemlélet), hanem csak azért szabad jóváhagyni, mert megfelel a normáknak.

A fentiekből (és az egész zsoltároskönyv hasonló áttekintéséből) kiderül, hogy egyedül a Szent Ágoston Liturgikus Mozgalom zsoltárfordítása felel meg azoknak a normáknak, melyeket Róma most elénk adott. Legalább van kiindulópontunk. Amíg pedig az egyetemes magyar liturgikus zsoltárfordítás meg nem jelenik, a leghelyesebb, ha megtűrjük ezen fordítások használatát egymás mellett. A Liturgia Horarumban azt, ami ott jóvá van hagyva (de megengedve, hogy a Benedictus Dominus Deus Izrael-t ne "atyáink Istenének", hanem "Izrael Istenének" mondjuk!). A Népzsolozsmában és az Éneklő Egyház által használt fordítást, hiszen - amint ez az összehasonlítás mutatja - esélye van a komolyan vételre. A Szent Jeromos Bibliatársulatban megjelent, nem éneklésre szánt, de olvasásra hasznos, alapos Neovulgata-fordítást. És a Szent István Társulat fordítását (amely azonban mint héberből fordított szöveg, nem is pályázhat nyilvános liturgikus használatra).

És addig is Szent Ágoston intelmét követve: "Sed in omnibus caritas" - "de mindenben szeretet legyen!"

Barsi Balázs ofm

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu