A "szegedi ház"

"Szándéka sem más, mint a korábbiaknak: téglát téglára rakva építeni a szegedi házat, azt a bensőséges szellemi otthont, amelyben jól érzi magát mind a város szülötte, mind a magamfajta gyüttmönt, de Szegedet szerető lakója, ha ad valamit arra, hogy különbözzék; tudatosan őrizze, ápolja a szegedi kultúra és história jellegzetes értékeit, emlékeit, egyéniségeit" - vallja életművének lényegi céljáról a szerző. Nélküle, az ő szorgalma, tudása, elhivatottsága nélkül szegényebb lenne a szívünkben, tudatunkban a Bálint Sándor városáról élő kép. "Téglái" valóban élnek és vallanak és befogadják az emlékek, az emlékezet már-már feledésnek induló tényeit, meleg fényeit. Fölélednek a szegedi panoráma régi és új részletei és általuk elevenné lesz történetének láncolata is. Sorra veszi "örökhagyóit" is, akik nélkül szegényebb lenne ez a hullámzó s egyre magasabbra törő történet.

A magyar közelmúlt nagy alakjait veszi sorra, finom és szeretetteljes érzékkel és kritikával. Megemlékezik azokról a kortársakról is, akiknek neve láthatatlanul izzik egy méltán megérdemelt emlékművön. Gondolom, Péter László ércnél, kőnél maradandóbbat állított már eddig is és ebben a roppant változatos és tanulságokkal telt művében nekik.

A "város mostohagyereke" vall a maga sorsáról és arról a légkörről, amely sok keserű napot, sőt éveket szerzett neki. "Pol Pot megye" sötét korifeusai sok szegedi kiválóságot, közöttük őt is érdemei és tudós tehetsége ellenére "karanténba" szorították. Meleg szívvel kívánjuk, adjon néki Isten még sok alkotó évet, lehetőséget.

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged, 2001. Bába és Társai Kiadó.

Dékány Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu