Virgil "átváltozásai"

A hatvan esztendeje sírba tért keresztény költő: Babits Mihály története Tímár Virgil fiáról a szerzetes arcát hívja elő, s a névben azt az antikvitást, tradíciót idézi, amely számára is az egyik legfontosabb volt; klasszikus álmai "hosszúredőzetű tógát" öltöttek, s nézték templomi hűsben "az áthaladó nagy időket".

Virgil ugyanis a latin (s világ)irodalom nagyságát, Publius Vergilius Marótjuttatja eszünkbe, akinek költői remeklései a középkorban különös rangot kaptak, látnoki képessége (a IV. Eclogában) pedig a keresztény (krisztusi) újkor megsejtése. "Vergilius nemzeti mondanivalója igazában még mindig világmondanivaló" - írja Babits. "Itt nem egymás ellen acsarkodó akármely népeknek kicsinyes harcairól van szó. Aeneas nem is annyira harci hős, mint inkább vallási." Állandó díszítő jelzője nem a "sisakrázó", hanem a "jámbor". A gyöngéd érzelmű latin poétának nem kell vele önmagát megtagadnia. Az Aeneis főhőse elaggott atyját "vállain viszi ki az égő városból".

Küldetéses hős, élete áldozata hivatásának... Jövendöléséből kiderül: hitt egy eljövendő új világban, a földre érkező Szűzben, s mint afféle pogány Gábriel, égiek üzenetét hozta a magasság és a föld találkozási pontjára.

A jámbor századok ösztöne bölcsebben tudta (általa is) az igazat, "mint a könnyen ítélő Felvilágosodás" - jegyzi meg Szerb Antal.

Nem csoda, hogy Dante a "legnagyobb rómait" hívja kalauzul túlvilági útjaira az Isteni színjátékban, s hogy a költő neve azon a történelmi változáson esett át, amely a jövendölés komolyságát vette át: Virgil a középkorban névváltozat lett, a név a virgo (szűz) alakjához kapcsolódik.

A nyelvalakítás (alakulás) sajátságos szellemi mozdulat, "az áthaladó nagy idők" tanúja, s amint számos pogány keresztnév a keresztség vizétől kapott egyházi "méltóságot", vagyis választható lett, Róma koszorús költője megbecsültsége révén újszülöttek mellé szegődött: már a VIII. század salzburgi érseke Virgiliusként lépett a szentek társaságába.

Ő volt, aki Rupert hamvait 774-ben átvitette az általa fölszentelt Rupert-templomba (a Szent Péter egyházból); a szentély püspöki székesegyház lett. A város akár templomok történetének tekinthető (jelenleg huszonnégy "úrhajléka" van), s a székesegyház két kápolnája - Ruperté és Virgiliusé - klasszikus egyszerűséggel, meglepő egységével "néma nyugodtsággal" fogad, ahol ráismerni a "régi lángra", és Vergilius, a poéta is "lelkemnek édes atyjaként" szólítható az időben - vezetőül. "Kinek köszönöm, üdvösség ha vár rám" - Dante kérdése ez, bár kijelentő mondatnak szánta, s valójában arra az összetartozásra gondolhatott, amely a római költőben, majd Nagy Károlyban, a császárban villogott, ha Európa sorsáról akart dönteni a kereszténység javára. Az ír Virgil püspök hogy maradhatott volna ki a sorból, ahogyan székvárosának műveltségében jelen van Santino Solari, az olasz építész-tervező, Mascagni a szobrász, Jean Aerts gobelinművészete vagy MozartKoronázási miséje...

Virgil nevének tisztasága a műveltség és a hit együttes ragyogása.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu