Illés Sándor

És azután: János jelenései

Elemér már a mai kor gyermeke. Házunk büszkeségének is nevezhetném: amikor lefut a harmadik emeletről és becsapja maga mögött a kaput, sok kémlelő kisablak kinyílik utána. A liftet nem használja. Köszönni elfelejt, ilyen apróságokra nem ad. Újságot soha nem olvas, de megrögzött televíziónéző. Buliba szokott járni, saját autóján, a papa vette neki érettségire. Én úgy tudom, valamilyen idegen nyelvű főiskolára iratkozott.

Közelebbről csak most ismertem meg, a népszámlálás idején. Egyik nap becsöngetett hozzánk és megkérdezte, jártak-e már nálunk az összeírók.

Kitártam előtte az ajtót és beinvitáltam. Arra gondoltam: sose árt, ha a házban lakók közelebbről is megismerik egymást.

Puhatolózó beszélgetést kezdeményeztem, hogy kiismerjem. Elsőnek a napi politikát pendítettem meg előtte, de nem kaptam tőle visszajelzést. Ami érthető, a mai fiatalok nem foglalkoznak politikával. A sport viszont nagyon érdekelte. Megfigyeltem: az általam ismeretlen teniszezők nevét is helyesen ejtette. Otthon volt a sportban. A kupacsapatok eredményeit is tökéletesen fújta.

Mielőtt beinvitáltam, éppen a könyveim között szerettem volna egy kis rendet teremteni. A külföldi irodalom nagyjai közé keveredett néhány oda nem illő irodalmi mű, azokat rendezgettem. Készségesen segített, kezembe adogatta a köteteket, míg a kis létrán álltam. Aztán maga is szétnézett, és azt mondta könnyedén: "Ezek közül én egyetlenegy kötetet se olvastam. Tudja, nincs rá időm. Nem szeretem a könyvet, porfészek. Érzékeny vagyok erre..."

Egy pillanatra eszembe jutott az a pillanat, amikor először léptem be gyermekkoromban egy könyvtárba. Ha behunyom a szemem, még most is érzem, mert a könyveknek illatuk van. Kissé kesernyés, kissé édeskés, de valami felemelően mennybéli. Mintha szentélyben járna az ember, olyan a könyvek levegője. Hogy poros is? Hát igen. Néha illik kiporolni őket, összeverve a köteteket. Különösen, ha az ember olyan érzékeny, mint Elemér.

Megkértem Elemért a létra hegyén állva, írja fel nekem egy cetlire az általam lediktált művek szerzőinek nevét. Írta is szorgalmasan. De nem volt benne köszönet. Néztem, néztem a papírdarabot, és nem tudtam kiokoskodni, milyen nevet firkantott rá. Pokoli ötletem támadt. Íráspróbát veszek Elemértől. Tudtán kívül. Megkértem, írjon le néhány, általam diktált mondatot. Dosztojevszkijből diktáltam, az ő kötete volt éppen a kezemben.

A macskakaparás az műremek hozzá képest. Eltűnődtem ezen, miközben a fiú whiskyt ivott szódával, mert ezt kért. Az a sikk. Arra gondoltam, hogy az én kisiskolás koromban külön osztályozták a külalakot is. Hogy ne kelthessen olyan látszatot egy írás, mint mondjuk egy befűzetlen sportcipő, amiben manapság fiataljaink járnak-kelnek. A diák odafigyelt, hogyan gömbölyítse a betűket, hogyan tegye kecsesebbé, elfogadhatóvá az írást. Szerintem ez a gondosság - ami ma megszűnt az oktatásban - kihatott a fiatalok öltözködésére, sőt viselkedésére is.

No persze, arra a régimódi írásoktatásra nincs már szükség - mondják - mert bevonult az életünkbe a komputer. A számítógép. Ezen ír nyilván Elemér is, nem pedig töltőtollal bajlódik. És nincs neki rejtett kockás füzete sem, amelybe régen a hozzá hasonló fiatalok a naplójukat vezették. Vagy Elemér egyáltalán nem is ír? Megkérdeztem tőle. Összeszorult torokkal vártam a válaszát.

"Manapság? - nézett rám lenézően. - Írni? Hisz a zsebben a telefon. A mobil, amely bárhol előkapható, s azzal éjjel-nappal összeköttetés teremthető..."

Elképzelem, és ebbe szinte belekábulok, hogy a mamának mobilja van a köténye zsebében, hordja be szegény dermedt ujjaival megragadva a száríziket, hogy befűtsön a kemencébe, és közben nagyon szeretné már hallani az ő kisfia hangját. Beleszól hát: "Sanyikám, hogy vagy? Jaj, vigyázz, meg ne fázz, hideg idők járnak mostanában. Ne feledkezz meg a sálról, kesztyűről..."

Eltűnődöm, és felrémlik bennem: lassan senki se ír már levelet, talán egyszer levélkihordó sem lesz többé. Minek? Ha így fejlődünk, bekövetkezik az a nap is, amikor olvasni is elfelejt majd az emberiség. Utána már csak János jelenései következnek és a világ vége...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu