Életmentő anyatej

Szinte hihetetlen, hogy a világ legtermészetesebb cselekedetét tanítani kellene, mégis így van!

Talán tíz éve történt. A 7-es autóbusz közepén álltam, csúcsforgalomban. A hátsó ajtón felszállt egy fiatal nő, meglátott, elkezdett integetni és átkiabált az emberek feje felett: "Tanárnő, szoptatok!" S mint a színházban, mindenki felé fordította az arcát, hogy lássák ezt a csodabogarat. A főiskolán - ahol tanítottam -, a táplálkozás-élettani órák közé mindig beiktattunk egy előadást a szoptatásról is. Ez jutott a volt hallgató eszébe, amikor meglátott. Tényleg, miért nem tanítjuk az iskolában? Szinte hihetetlen, hogy a világ legtermészetesebb cselekedetét tanítani kellene, mégis így van! Az anyák 98 százaléka képes arra, hogy maga táplálja a csecsemőjét. Nálunk, a hetvenes években az anyáknak mégis csak a 37 százaléka szoptatott. Ma már ez a szám 50 százalék fölött van. Ugyanakkor Svédországban 80 százalék az arány. Az élet első két hónapjában életmentő az anyatej, de legalább hathónapos koráig minden gyermeknek szüksége lenne rá. Ha a kicsi ezt nem kapja meg, annak egész életére kiható következményei lehetnek. A tápszer csak pótlék, lehetőség az életben maradásra. Az anyatej a természet rendje szerint jár minden csecsemőnek, és bűnt követ el gyermeke ellen, aki ezt bármilyen okból megtagadja tőle.

A tej a természet egyik legcsodálatosabb "találmánya". Az összetétele fajspecifikus, vagyis minden emlős fajnak a saját teje a tökéletes táplálék. Így a csecsemőnek női tejre van szüksége. A fókák teje például annyira magas zsírtartalmú, hogy a kicsik napi 3-4 kg-ot is híznak tőle. Szükségük van a vastag szalonna- rétegre, hogy a hideg vízben le ne hűljenek. Minden benne van az anyatejben, amire szükség van, fehérjék, zsírsavak, szénhidrátok, vitaminok, ásványi sók stb., s mindez megfelelő, sőt időben változó mennyiségben van jelen. A szülés után naponta változik a tej összetétele, később már csak hetente vagy havonta úgy hat hónapig.

Shakespeare 1593-ban írt Rómeó és Júlia című tragédiájában, az első felvonásban a dajka így beszél: "Azon az este lesz éppen tizennégy (Júlia) Zsuzsókám is - Krisztus nyugtassa lelkét - (épp anynyi lenne most... elvette Isten), nem érdemeltem meg..." Vagyis a XVI. században olyan szoptatós dajkát választottak, aki egy napon szült az úrnővel. Ma már csak az orvosi egyetemeken tanítják (apró betűben, a lap alján) ennek szükségességét. Mennyi népi megfigyelés, bölcsesség megy veszendőbe!

(Folytatjuk) F. Zs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu