Az egyház és a fajgyűlölet

- A testvéribb társadalomért

A fenti címmel tették közzé augusztus 28-án a Iustitia et Pax Pápai Tanács dokumentumát, amely a Szentszék hozzájárulása az augusztus 31. - szeptember 7. között Durbanban tartott, a faji megkülönböztetés témájával foglalkozó ENSZ-konferencia munkáihoz.

Egységesülés és különbözés

A globalizáció egyre nagyobb léptekkel halad előre: országok, gazdasági rendszerek, kultúrák és életmódok egyre inkább közelítenek egymáshoz. Minden területen nyilvánvaló a kölcsönös függőség, a tudományos felfedezések és a kommunikációs technológiák nagymértékben "összezsugorították" Földünket. Ugyanakkor a különbözőségek is élesebbé váltak, növekszik az etnikai erőszak, az azonosságtudat egyre könyörtelenebbül utasít el mindent, ami idegen. A berlini fal leomlását követően évekig mesterségesen elfojtott nacionalizmusok éledtek újjá, a gyarmati időkből örökölt országhatárok gyakran figyelmen kívül hagyták a történelmet és a népek azonosságát. 1988 óta tehát sajnálatos módon nem javult a helyzet a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ehhez kapcsolódó intolerancia terén. Azt lehetne mondani, hogy rosszabbodott, miközben egyre növekszik a kultúrák keveredése, és mindennapi tény a társadalmak soknemzetiségűvé válása. A Szentszék ezért nagy jelentőséget tulajdonít a most megrendezésre kerülő világkonferenciának. Örömteli, hogy Dél-Afrikában megszűnt az apartheidrezsim, de az utóbbi évek etnikai tisztogatásai, fajgyűlölő öldöklései megmutatják, hová vezethet a végsőkig fokozott gyűlölet. Továbbra is fennállnak olyan helyzetek, amelyek súlyosan megsértik minden ember egyenlő méltóságának elvét. Bár mindenütt eltörölték a rabszolgaságot, ennek ellenére a gyakorlatban tovább él, nevezetesen Afrikában különböző csoportok között, vagy gyermekek, prostituáltak, illegális bevándorlók kegyetlen kizsákmányolásának különböző formáiban. Továbbra is fennáll az antiszemita előítélet, amely a múlt században a zsidó holokauszt kiváltó oka volt. Ne feledjük el, hogy a XX. század a faj nevében tervezett öldöklésekkel kezdődött és fejeződött be.

Felhívás a szívek megtérésére

Gyilkosság, gonoszság, irigység, büszkeség, léhaság, mind az emberi szívből származik, ezért a katolikus egyház szüntelenül a személyes megtérésre szólít fel. Folyamatos szükség van a megtisztulásra, hogy szívünket ne a félelem, az uralomvágy, hanem a nyitottság, a testvériség, a szolidaritás vezérelje. Ez a vallások alapvető feladata. Különösen a keresztényekre hárul az a felelősség, hogy hirdessék minden ember méltóságát, az emberi faj egységét. Amikor háború vagy más szörnyű körülmények folytán az emberek egymás ellenségeivé válnak, az első és legradikálisabb keresztény parancsolatot kell szem előtt tartaniuk: szeresd ellenségedet, a rosszra válaszolj jóval. Az elmúlt években a rasszista cselekedetek büntetésére tett erőfeszítések sem az egyes államokon belül, sem nemzetközi szinten - például Ruanda és a volt Jugoszlávia esetében - nem járultak hozzá a magatartásformák megváltozásához. Ezek a büntető intézkedések szükségesek és fontosak, miközben a társadalom számára nélkülözhetetlen értékek kollektív érvényre juttatását is szolgálják.

A katolikus egyház bocsánatkérése

II. János Pál pápa a jubileumi szentév során bocsánatot kért az egyház nevében, hogy az egyház emlékezete megtisztuljon az "ellentanúság-tétel és botrány" minden formájától, amely a keresztények nevéhez fűződött az elmúlt évezredben. Az emlékezet megtisztítása azt jelenti, hogy mind az egyéni, mind a közösségi tudatból kiküszöböljük a múltból örökölt neheztelés, erőszak formáit egy új és szigorúan történelmi-teológiai megítélés alapján. Ebben az összefüggésben 2000. március 12-én ünnepélyes szentmise keretében az egyház bocsánatot kért az Izrael népe ellen elkövetett bűnökért, olyan tettekért, amelyek megsértették a szeretetet, a békét, a népek, a kultúrák és a vallások jogait, a nők méltóságát, az emberi faj egységét, minden népet.

A kiengesztelődés egyetlen útja

A bocsánatkérés mindenekelőtt az egyház életét érinti. Ugyanakkor jogos az a remény, hogy a politikai vezetők, a népek, különösen azok, amelyek tragikus konfliktusokban élnek, akik a gyűlölet, régi sebek emlékének rabjai, a megbocsátás és a kiengesztelődés szellemében a nyílt és a becsületes párbeszéd útján törekedjenek a nézeteltérések megoldására. Az elmúlt években Afrikában, Latin-Amerikában, Kelet-Európában vagy Ázsiában nemzetek és etnikumok közötti háborúk vagy polgárháborúk végén, katonai vagy kommunista diktatúrák összeomlásakor a törvényhozás az igazság keresése érdekében a felelősök megnevezésére törekedett. Ezek a törvények arra irányultak, hogy helyreállítsák a nemzeti békét, bizonyos feltételek mellett amnesztiát kínáltak fel. A tapasztalat azt mutatja, hogy az igazságot kutató nem jogi intézmények önmagukban nem végezhetnek sikeres munkát. A súlyos pusztulást szenvedett, megosztott országoknak el kell kötelezniük magukat a kiengesztelődés folyamatában. Ennek feltétele az őszinte megbocsátás. Hiányában a sebek továbbra sem gyógyulnak be, bosszúra szítanak, újabb pusztítást okoznak. Az egyház tudatában van a nehézségeknek, de a megbocsátásban nem a gyengeség, a gyávaság jelét látja. Éppen ellenkezőleg. Hirdeti a megbocsátás útját, mivel rendíthetetlen bizalommal van Isten végtelen megbocsátásában.

Újraolvasni a történelmet

Az egyház a történelem hűséges újraolvasatát ajánlja, amely mentes a részrehajló ítéletektől, és elősegíti egymás jobb megismerését és elfogadását. A kiengesztelődés csak akkor lehetséges, ha a különféle vallások, kormányok és a nemzetközi közösség őszintén és tevékenyen a "béke kultúráját" választják, ha nem fegyverekkel akarják megoldani a problémákat, ha véget vetnek a fegyverkereskedelemnek, a fegyvergyártásnak. A helyi egyházak tevékenyen részt vehetnek a kiengesztelődés elősegítésében, a békeközvetítő szerepét tölthetik be. A már meglévő struktúrákat tovább kell erősíteni, különös tekintettel az ENSZ-re. A struktúrák és különféle folyamatok azonban nem elégségesek a tartós béke megvalósítására, amelyre nincs kilátás megbocsátás nélkül. A megbocsátásnak két követelménye van: el kell ismerni, és a lehetőségekhez képest orvosolni kell az elkövetett rosszat. Az első lépés az igazság tiszteletben tartása. A hazugság, a megbízhatatlanság, a korrupció, az ideológiai vagy politikai manipuláció lehetetlenné teszi a békés társadalmi kapcsolatok helyreállítását. Az igazság keresése azonban azzal a veszéllyel jár, hogy bosszúszomjjá alakul. Az igazság mellett a másik követelmény az igazságosság, amely mindenkor tiszteletben tartja minden személy alapvető méltóságát.

A törvény szintjén minden személynek joga van a jóvátételhez, ha anyagi vagy erkölcsi kár, sértés érte. A Szentszék tisztában van azzal, hogy a kártérítés nagy nehézségekbe ütközik. Nem az egyház feladata, hogy konkrét megoldásokat javasoljon, de hangsúlyozza, hogy a kártérítés kötelességéhez tartozik a fejlődő országok segítése a gazdag nemzetek részéről. Nemcsak erkölcsi kötelességről van szó, hanem a fejlődéshez való jog követelményéről is - olvasható a dokumentumban. (VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu