Havibúcsú

Sokadik alkalommal várta idén is híveit a Szeged-alsóvárosi Havas Boldogasszony - szögediesen a Havi Boldogasszonyként is tisztelt Napbaöltözött Asszony. Ez a messze kisugárzó egyházi esemény a Dél-Alföld leghíresebb búcsújáró helye, ahova még az elmúlt század derekáig elsősorban az Alsóvárosról a környék homokos területeire kirajzott tanyavilág népei jöttek. Sok keresztalja már a búcsú (augusztus 5.) előestéjén megérkezett, és a templomban egész éjjel imádkoztak, énekeltek. Aki egy kicsit megszunnyadt, az "humott". Jó időben sokan kint maradtak, és a templom falának dőlve együtt imádkoztak, énekeltek a bentiekkel. A Szeged-alsótanyaiak (a mai domaszékiek, zákányszékiek, mórahalmiak, ásotthalmiak, a rúzsaiak, az öttömösiek, pusztamérgesiek, és a röszkeiek) együtt érkeztek Makra Ferenc búcsúvezetővel, aki kitűnően szervezte meg a helyi búcsúvezetőkkel a gyalogos zarándoklatot. Hatalmas búcsúének-repertoárját a maga és elődei által egybegyűjtött és beköttetett ponyvakönyvéből merítette, amelyeket pár éven belül megtanultak tőle. De érkeztek Felsőtanyáról, Csengeléről, Balástyáról és a többi, zömmel Szeged-Felsővárosról kitelepedett tanyák népei, sőt érkeztek Dócról, Sándorfalváról, Pusztaszerről, Baksról, Csanytelekről, Kistelekről is.

Megérkezéskor beköszönő ének Máriához, vagy Ének a Havas Boldogasszonyhoz címmel a templomba lépéskor énekeltek és a már bent lévők felállva, énekükbe belekapcsolódva köszöntötték őket. Jöttek bár előző este, vagy másnap hajnalban, egy-két út menti keresztnél megálltak kosztolni. Megálláskor saját keresztjeik korpuszával "megcsókoltatták" az út szélén függő Krisztust, s a lobogókat annak talapzata mellé állították. Rövidet pihentek és máris haladtak, hogy mire esteledik (vagy fölkél a nap), már beérjenek. Amíg létezett az úgynevezett Csöpörke-tó a templom közelében, addig vizében mosták fáradt lábukat az érkezők.

Volt egy partrésze, ahol kristálytiszta vizet lehetett inni és meríteni kis cserépkorsókba, később üvegekbe, amit hazavittek, és szenteltvíz gyanánt sok mindenre használták.

A búcsú éjszakáján sok vidéki pap misézett, noha akkor még nem volt minden - 1950-től önálló községünknek temploma, papja. Ezért egyes papok több, úgynevezett tanyaközpont népéért is mondottak misét. Ám amikor megépültek a templomok, szinte egész éjjel miséztek sorban a papok. Így aztán nem is lehetett elálmosodni, s vég nélkül köszöntötték a Havi Boldogasszonyt.

Az 1900-as évek elején a templom előtt lehetett ponyvára kirakott Máriaének-lapokat olcsón kapni, s azokat ismert dallamokra mind együtt énekelték.

Az ünnepi nagy búcsúmisét általában a szegedi püspök koncelebrálta, melyben a környék falvainak papjai mellett egyre több távolabbról való, saját keresztje alatt népével érkezett pap is részt vett. Ilyen csodálatos búcsúmisékre már magam is jól emlékszem, amikor (1944 és 1948 között mint alsóvárosi zárdanövendék) ministrálhattam.

A búcsúkörmenet valósággal körülölelte a hatalmas téren álló templomot. Utána mindenki vett valamilyen havibúcsús emléket az otthoniak számára, és mielőbb útra keltek hazafelé. Este a környékbeli kocsmárosok nagy búcsúbálokat rendeztek, ám a tanyaiak legkésőbb a kisvasút (1927-ben épült és Pusztamérges, illetve Ásotthalom felé döcögve minden tanyaközpontban megállt) utolsó járatával, később biciklivel hazamentek.

1946 után az akkori politika megtiltotta a kereszt alatt való búcsúra járást. "Szétkergettek bennünket a koministák. De nem sokkal odébb mögint köröszt alatt ballagtunk, de mostmán csöndben. Talán az 1950-es évek elejin vótunk gyalogszerrel utoljára a havibúcsún" - emlékezett tíz évvel ezelőtt az 1897-ben született Lékó Etel mórahalmi asszony.

A súlyos és félelmetes diktatúrák idején a körmenetet is betiltották, s csak az 1980-as évek második felében Hamvas István alsóvárosi prépost idején volt ismét lehetőség a - nagy létszámú - körmenetre. Időközben az elkergetett ferencesek is visszatérhettek Szegedre, s most ismét régi fényében ragyoghat szabadon reánk a Gyulay Endre püspök által körbehordott oltáriszentség, mely után keresztaljak sora halad egy-egy település zarándokaival. Most már buszokkal és vonatokkal érkeznek, akik között évek óta látom és hallom a nagykátaiakat a harmonikásokkal. S látom a felvidéki, a bánáti, a dunántúli, sőt erdélyi testvéreket szép, hagyományos viseletükben, merthogy a szegedi Havi Boldogasszony minden évben megújuló szeretettel várja övéit, s ők jönnek, jönnek őt dicsérni.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu