Jegyzetek a liturgiáról

A Szentháromság hite

Egy kiváló egykori dogmatikaprofeszszorról mondják tanítványai, hogy a Szentháromságról szóló előadásokat azzal zárta, hogy egy-egy hallgatónak el kellett énekelnie a Szentháromság-prefációt, egyik óra végén az egyszerű, a következő óra végén az ünnepélyes és a harmadik óra végén a legünnepélyesebb tónusban. Valóban, az úgynevezett Atanáz-hitvalláson kívül (amely általam ismeretlen okból szinte a szemünk láttára megy át a sajnálatos ismeretlenségbe) ez a klasszikus szöveg foglalja össze legvilágosabban a Szentháromságról szóló tanítást.

Mint minden prefáció, ez is az Atyát szólítja meg: hogy hálát adjunk neked... mindenható Atya, örök Isten. A következő mondat kimondja: Ki a te Egyszülött Fiaddal és a Szentlélekkel egy Isten vagy és egy Úr. Az Atanáz-hitvallás ezt hoszszabban kifejti: "Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a felsége".

A prefáció így folytatja: egy vagy, de nem a személy egyetlenségében, hanem a Háromság által közösen birtokolt egyetlen lényegben. Az Atanáz-hitvallás szerint: Miképpen a keresztényi igazság kényszerít, hogy külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak valljuk, úgy a katolikus isteni tudomány tiltja, hogy három istent vagy három urat mondjunk."

Mert amit kinyilatkoztatásod alapján a te dicsőségedről hiszünk, ugyanazt tartjuk bármiféle különbségtétel nélkül a te Fiadról is, és ugyanazt a Szentlélekről is - folytatja a prefáció. Az Atanáz-hitvallás bővebben megmagyarázza: "...nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, nem-teremtett a Szentlélek. Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek. És mindazonáltal nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló; miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen. Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek; és mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, hanem egy a mindenható. Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek; és mindazonáltal: nem hárman istenek, hanem egy az Isten."

Hogy az igaz és örökkévaló istenség megvallásában imádjuk mind a személyek sajátosságát, mind a lényeg egységét, mind a fölség egyenlőségét. "Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, más a Szentléleké... Az Atya senkitől sem alkottatott, sem teremtetett, sem született. A Fiú csak az Atyától vagyon: nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született. A Szentlélek az Atyától és Fiútól vagyon: nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott. Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák, egy a Fiú, nem hárman vannak a fiúk, egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek."

Mivel hitünk törvényei szerint a szemléletnek és hitnek a szeretethez és dicsérethez kell vezetnie, azért: dicsőítik őt az angyalok és arkangyalok, a kerubok és szeráfok (akik Istenhez legközelebb állva szemlélhetik az ő titkait), s nem szűnnek meg minden napon kiáltani és egy hanggal mondani: szent, szent, szent!

Sokan próbálják meghatározni, mi a kereszténység lényege. Ki a szeretetre szavaz, ki a kegyelemre, ki egyébre. Persze mindez egymástól el nem választható. Ha azonban arra gondolunk, mi az az igazság, amely nélkül a kereszténységből semmi nem érthető, amelyből viszont minden más következik, hogy mi az az igazság, melyet csak Krisztus hozhatott, akkor a Szentháromság igaz hitét kell a kereszténység központjának látnunk. A falusi templomokban néhány évtizeddel ezelőtt még minden vasárnap reggel elrecitálták a "Szentháromság-olvasót". Valóban, nemcsak hitünknek, de lelki életünknek, az imádságunknak és liturgiánknak, hittanításunknak és elmélkedéseinknek is mindenekelőtt és mindenekfölött szentháromságosnak kell lenniük.

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu