A Fájdalmas Anya

Máriabesnyőn, a kapucinus rendház Mária-múzeumában látható Pieta-Fájdalmas Anya szobra (fából faragva) az együttérzés (ezt jelenti az olaszban a pieta) teológiai értelmezését emeli ki, és azt is, amit Szilárdfy Zoltán művészettörténész valamint Barna Gábor néprajzkutató így fogalmaz: "testi és lelki bajokban szenvedők menedéke". Legutóbb Sümegi GyörgyKiskunsági Madonnák című (feltűnést keltő) könyvében sorjázza azokat a Mária-ábrázolásokat, amelyek évtizedekig (az elhanyagolt vallásos néprajzkutatás miatt - ideológiai okokból!) ismeretlenek voltak a nyilvánosságnak, de a mostani - (újra) fölfedezésük megerősíti a tudást: Jézus Anyja a magas művészet világ-kincsesházán kívül sokszor egyszerű (ismeretlen), de tehetséges faragó helybéliek "magángyűjteményében" ugyanazt a lelkiséget példázza, melyet egy Michalengelo is érezhetett. Andrássy Kurta János 1944-ben publikálta munkáját (A magyar nép szobrászata), s "az ismeretlenségből kiemelte" "a hétköznapiság fölé emelkedett vallásos népélethez, a templomi vagy otthoni (tiszta szoba, Mária-ház) ájtatossághoz, devócióhoz, a búcsújárás, a körmenetek és Mária-ünnepek ünnepköréhez kapcsolható" szoborábrázolásokat, köztük a szóban lévő Fájdalmas Anya ikonográfiai jelenlétét, amely talán a legmélyebben járta át a magyarság hívőn megvalló részének élet-devócióját. Erdélyi Zsuzsanna archaikus imádságokról írva bőségesen kifejti ezt a történelmünkben is elöljáró buzgalmat, s anya és gyermek fájdalomban találkozó transzcendens egyesülését.

Felmagasztalt anyai fájdalomról beszél Bálint Sándor, amikor a Szentkereszt felmagasztalása és a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepének közvetlen közelségét említi, s ha valaki belelapoz Babits Amor sanctus (Szent Szeretet), Sík Sándor Himnuszok könyve vagy a mostanában boltba került, Tóth István fordította himnusz-válogatásba, az imént említett Sümegi-könyvvel "megerősítve" áll a mai kor előtt is a bizonyság-képlet: "Jóság anyja aki volt, tövistelen rózsa", aki "Fia keresztjét viselte lelkébe." Kereszt mindenkinek adatik!

A Fájdalmas Anya kultuszát pontosan máig nem tisztázta a kutatás, de minden bizonnyal a keresztes hadjáratok "Szentföld-élményében" keresendő a gyökér, s az azokat követő szenvedéstörténeti misztériumban, ferencesek, szerviták ügybuzgalmában.

A Máriabesnyőn látható Pieta meditáló Mária-alakot mutat fájdalomtól megnyúlt arcot, az elesett, "halálba-halt" Krisztus gyöngeségében mégis a biztos tartást, hiszen az anyák soha föl nem adhatják. Az élet neheze rájuk testálódik, ha igazán anyák. Ott van ez az érzés magyar nyelvű költészetünk kezdeténél, s a XX. század gyötrelmeiben:

Mária voltam, Mária,

Jézus voltál ölemben.

Tested soványodott,

Szájad keskenyedett,

Tekinteted távolodott.

Jézus voltál ölemben,

Mária voltam, Mária

Hervay Gizella (közel húsz éve elhunyt erdélyi költőnő) soraiban mintha Jacopo da Tordi középkori ferences világszerte ismert gondolata tömörülne hét sorba: egyéni sors- és nemzet-kérdés, és ha vers, imádság-próza is még a pozsonyi (barokk) könyvből, melyet a "Fájdalmas Anya képe előtt kell elmondani." Ma sem változott búcsújárók szokása: a "pietás", az ölében lehajtott fővel, kicsorduló könnyel. Szeged tudósa, a "legnagyobb szögedi" méltán írhatta. "A Mária-kultusz ősziségét és folytonosságát annyira hangoztató tridentinus (tridenti zsinat!) buzgóságnak (a XVI. században) egyenesen kapóra jönnek ... a primitív faszobrok, amelyek a barokk templomok káprázatos pompájában a régi jó idők meghitt egyszerűségét, a szülőföld archaikus világát, a hit középkori töretlenségét idézik."

De lehet-e hitet "időzíteni"? Emberi dimenziókba alig fér bele. Inkább abba a liturgikusnak mondható időbe, amelyről Európában a rendkívül érzékeny Anette von Droste-Hülshoff próbált verseiben megközelítően szólni, vagy Paul Claudel, a francia költő és diplomata. Belső történések idejét ki képes mérni?

Amint csak jelzés az a magángyűjteményben található (Sümegi György könyvében színesen ábrázolt!) Fájdalmas Anya-szobor, amely plasztikus tagozataival, sík-dimenzióival, rövidüléseivel a bibliai misztérium jövendölését igazolja az Anyának, amikor még a Gyermek csak egészen kicsi volt: A te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok.

Indulás és beteljesedés az anyai hivatásban így találkozik: Öröm és szomorúság.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu