Kell-e gyűlölnünk apánkat-anyánkat?

Szent Lukács evangéliumát gyakran nevezzük az isteni irgalmasság evangéliumának. Jogosan, mert nincs még egy evangéliummegfogalmazás, amely annyit foglalkozna az isteni irgalom és türelem témájával, mint éppen Szent Lukácsé. Gondoljunk csak a tékozló fiú példabeszédére, vagy a jobb latornak biztosított megbocsátásra és üdvösségre, amelyről csak nála olvasunk. Ezért is tűnik meglepőnek a mai evangéliumi részlet, amely nagyon határozottan, kompromisszumok és kiskapuk lehetősége nélkül szól a Jézus-követés feltételeiről. A Megváltó által meghirdetett vallásosság nem merülhet ki különféle szokások, előírások megtartásában. Ezt már az Ószövetség is tudatosította, amikor a törvények megtartására buzdítva, mintegy összefoglalásként hirdeti meg: "Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel". (Dt 6,5). A döntő, mindent megalapozó az Istenhez fűződő személyes kapcsolat. Jézus most ezt, küldetése tudatában és erejében, a saját személye iránt követeli meg. Az ő személyében érinti meg az embert és jut el szívéhez Isten végérvényes uralma, annak rejtett kibontakozása. Innen érthető a szavak keménysége: "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját... sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom." Megzavarhatja az embert, hogy a szeretetet főparanccsá emelő Jézus most gyűlöletről szól.

Máté evangéliuma, a félreértést kerülendő, a "jobban szereti" kifejezést használja. (Mt 10,37). A szentírás-magyarázók a lukácsi megfogalmazást tartják eredetibbnek, részben, mert jobban megfelel a szövegösszefüggésnek, de azért is, mert a sémita nyelvhasználatban tényleg van a gyűlölni igének egy gyengébb jelentése: kevésbé szeretni (vö. Gen 29,30-31). Így az értelme: aki nem szereti kevésbé nálamnál apját..., vagy magyarosabban: aki jobban szereti nálamnál apját...

Jézus ezzel a követelményével az üdvösség új rendjére utal, amelynek alapja az ő személye. Eddig az ember egzisztenciális biztonságát a szülőkre, rokonokra, saját képességeire és anyagi javaira építve találta meg a földi életben. Most a Mesterhez fűződő személyes ragaszkodás az elsődleges és alapvető, mely megelőz minden emberi szeretetkapcsolatot. Nem törli el, nem teszi fölöslegessé azokat, inkább olyan alap és kiindulópont, amely amazokat is képes gazdagítani. Érzi az ember a követelmény súlyát, de zavarba jön: mit is tegyen, hogyan fogjon hozzá. Egyáltalában lehetséges ilyen szeretet a Mester iránt, mely felülemelkedik legnemesebb szeretetkötelékeinken?

Abból indulnék ki, hogy a tanítványi lét egy folyamatot tételez fel. Minél inkább megismeri a tanítvány Mestere tanítását, szívének, életének lényegi vonalait, annál jobban kötődik hozzá (legalábbis ilyen volt az ókori tanítvány-mester kapcsolat). Minél jobban átjárja életünket az Evangélium, minél inkább hasonlóvá válunk Krisztushoz, annál erősebb az iránta való szeretet. Nem kell kérdezgetnünk magunktól, hogy most kit szeretek jobban, Jézust vagy gyermekeimet. De ha gyermekeim szeretetében előjönnek az evangéliumi megoldások, gazdagodik általuk a szülő-gyermek kapcsolat, jó úton járok. Ha evangéliumi értékekért anyagi áldozatot tudok hozni (vö. Lk 14,33), akkor jó esélyem van arra, hogy közel álljak a krisztusi követelményhez. A többit Jézus Krisztusra kell bízni, ő a "szívek és vesék vizsgálója".

A jézusi szavak értelmében ugyanez áll a keresztjeinkre. Mindenkinek hordoznia kell a saját keresztjeit. Szent Lukács kiemeli a saját kereszt gondolatát. Ebben is Mesterünk követői vagyunk, és ha azzal a lelkülettel hordozzuk, mint tette Jézus, nem kell attól félnünk, hogy tönkremegyünk, és ez is a "nagyobb szeretet" jele lehet.

Többször is találkoztam az életben olyan emberi gondolkodásmóddal, mely a vallásgyakorlás nehéz éveiben azzal nyugtatta lanyhaságát, hogy örüljön Isten, én még valahogy kitartok mellette. Sokan arra hivatkoznak, hogy ők vallásosak, de józan életűek, kerülik a bigottságot. Ezen persze az elkötelezett, komolyan igyekvő vallásos életet értik. Jézus mércéje a tanítványi létet a szeretet oldaláról értelmezi, a szeretet pedig kizárja a lanyha, langyos megoldásokat.

Az evangéliumi részlet is figyelmeztet a toronyépítő és az erősebb ellenféllel szemben hadba vonuló kudarcának példázatával, hogy a tanítvány nem kerülheti meg a magas mérce követelményét, önvizsgálatban kell keresnie a Mester "nagyobb szeretetének" útjait.

Gaál Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu