Uj Ember

2000. december 3.
LVI. évf. 49. (2732.)

1000 éve velünk és
értünk a
Katolikus Egyház

Főoldal
Lelkiség
Jegyzetek a liturgiáról - Zsoltárt imádkozunk
A költő-egyházatya: Ambrus
Advent első vasárnapja
A hét liturgiája C év
Katolikus szemmel
Jegyzetlap
A megsérült ereklye
Kit támogassunk?
Andrissal a barátságról
Élő egyház
Régi lángnál új szövétnek
Az Egyetemi Katolikus Gimnázium megáldása
Cserkészünnep Nagybecskereken
Kétszázéves a Szent Szív Társaság
Cserkészvezetők találkozója
Karácsonyi csomagküldés
Rendhagyó tábor Kárpátalján
Élő egyház
Mások védelmére hivatottak zarándoklata
„Legyetek hősök, szentek!”
Találkozások a Szentatyával
Püspöki megnyilatkozások
Fórum
Gyászolni is engedd...
Mi lesz a veszteségeinkkel?
Vörösmarty Mihály „magyar Isten-élménye”
A költő születésének 200. évfordulójára
Ki kicsoda
Katolikus világiak a magyar közéletben
Veszmprémi főegyházmegye
Imádkozó fiatalságért imádkozunk, dolgozunk
Keszthely — két plébánia, három templom
Vaszary Kolos arcképe a keszthelyi temetőkápolnában
Mária Oltalom Háza Hévizen
Nándor püspök naplója
Fórum
Pápai érdekességek IV.
Az olvasó írja
„Unum Omnes”
Ifjúság
Szent Pál és Barnabás nyomában Ciprus szigetén
Advent a meglepetések időszaka I. rész
Új hang - Az idegenek köztünk élnek...
„...nekem nincs szükségem”
Rejtvény
Kultúra
Aranylakodalom
Kaland a Rádióban
Öreg pap — tűnődő, esti imája
Magyar szentek
Molnár C. Pál művészete
Fórum
Kereszténység és politika — német szemmel
Beszélgetés Josef Duchac-csal a Konrad Adenauer Stiftung magyarországi képviselőjével
Rejtvény
Mozaik

Megújult a veleméri templom
Egy címlapfotó története
Jó hír
.

 

Kereszténység és politika — német szemmel

Beszélgetés Josef Duchac-csal a Konrad Adenauer Stiftung magyarországi képviselőjével

A kelet-német átalakulásban jelentős szerepet játszottak az egyház által szervezett békemozgalmak. A lipcsei Miklós templom volt az azóta híressé vált békemenetek kiindulási pontja 1989-ben, s ezek a demonstrációk igen jelentősen támogatták a politikai átmenetet. Josef Duchac is rész vett ezeken a felvonulásokon 1989 októberében, máig döbbenetes élményként tarja számon, amint ötvenezer ember skandálta a Stasi-ellenes jelszavakat az utcákon. A titkosrendőrség emberei közben a háztetőkről kameráikkal felvették a tüntetőket. Az emberek féltek, mert az ’53-as berlini eseményekre gondoltak, emlékeztek arra, ahogyan az orosz tankok vérbe fojtották a felkelést, s azt is tudta mindenki, mi történt 1956-ban Magyarországon.

Milyen következménye lett a tüntetéseknek? Milyen személyes élményeket őriz a kelet-német átalakulásról? — kérdeztük először Duchac úrtól.

— Azzal mentem haza Gothába, hogy el fognak bocsátani munkahelyemről. Ám akkora már annyira meggyengült a rendszer, hogy erre nem kerülhetett sor. Sőt, később a piactéren, tömegdemonstráció keretében, dialógus, egyfajta elszámolás kezdődött a kommunistákkal. A lakosság legnagyobb részének bizalmát az egyház, illetve az egyházak élvezték az NDK-ban abban az időben. Az evangélikus egyház szuperintendense vezette az egyház által szervezett piactéri elszámoltatást, katolikus részről én lettem afféle moderátora ennek az eseménynek.

Egy évvel a tüntetések után szabad választásokat tartottak a kelet-német területen...

— Az egyház iránti általános bizalom látványos jele volt, hogy a Thüringiában rendezett első szabad választásokon nagyon sok keresztény beállítottságú jelölt győzött. Különös, hogy Erfurtban, ebben a protestáns városban, amely Luther fellegvára volt egykor, sok katolikus politikust választottak meg. Magam is köztük voltam, s Thüringia első szabadon választott miniszterelnöke lettem. Az általam igen fontosnak tartott ökumenizmus a közéletre is vonatkozik, ennek egyik példája, hogy a tartomány első kultuszminisztere egy evangélikus lelkésznő volt.

Az egyház szerepe a politikai változásban jelentős volt, de milyen a keleti tartományok hitélete?

— Németország keleti felében a ténylegesen templomba járó lakosság aránya jelentősen kisebb, mint Magyarországon. Az egykori NDK területén jelentős különbségek voltak a vallásosságot illetve a vallásgyakorlást illetően, s ezek a különbségek az új tartományokban, sőt azokon belül is megfigyelhetők. Thüringiában például vannak hagyományosan katolikus kötődésű területek — ilyen például Eichsfeld —, ahol jelentős a rendszeresen templomba járók száma. Mecklenburgban ugyanakkor, ahol a katolikus értékrend kevésbé van jelen, jóval kevesebben gyakorolják a vallásukat, mint Thüringiában. Ez egyébként a választási eredményekből is látszik. Amikor miniszterelnöknek választottak 1990-ben, mindössze egyetlen egy mandátum hiányzott ahhoz, hogy a CDU abszolút többségben kormányozhasson. Utódom, Bernhard Vogel, pedig abszolút CDU-s többség birtokában vezeti a tartományt immár nyolc éve.

Minek tulajdonítható Ön szerint a konzervatív politizálás sikere?

— Úgy vélem, elsősorban annak, hogy Thüringia kormányzata következetesen ragaszkodik a keresztény értékeken nyugvó politikához. Komoly jelei vannak ennek a családpolitikában, az oktatás, a szociálpolitika, a gazdaság irányítása terén. Nem kétséges hogy a kormány a fő kereszténydemokrata irányelvek, a szolidaritás, a szabadság és az igazságosság alapján hozza meg döntéseit.

Hogyan ítéli meg a magyarországi politikai törekvéseket?

— Nagy felelősségtudatról tanúskodik a magyar püspöki konferencia 1996-ban kiadott, az „Igazságosabb, testvériesebb világért” című pásztorlevele. A mostani kormány tevékenysége nyomán már felfedezhetők az akkor elvetett mag csírái. Az első két év azt mutatja, hogy legalábbis elkezdték a szociális háló kifeszítését, s erőfeszítések történtek az egészségügy területén is. A kormány a katolikus társadalmi tanításból egyértelműen átveszi az emberi személy megbecsülésének fontosságát, ebből következik a szolidaritás és a szubszidiaritás, a kisegítés elvének átültetése a politikai gyakorlatba. Úgy vélem, a korábbi, szocialista kormányzás négy éve meglehetős visszaesést jelentett e területeken.

Hogyan él, hogyan érzi magát Magyarországon?

— Törekszem megismerni az ország sajátosságait, magamévá tenni az itteni szokásokat. Sokan támogatnak ebben, igen jó kapcsolatok fűznek többek között a kultúra, a tudomány, az oktatás területén működő magyarokhoz, egyházi személyekhez. Személyes, magánjellegű barátságaim is kialakultak az elmúlt három év során. „Hivatalból” ápoljuk a kapcsolatokat a hozzánk közel álló pártok politikusaival, nemcsak itt a fővárosban, hanem vidéken is. Egyébként úgy érzem, a magyarok befogadtak és elfogadnak. Semmiképpen sem mondhatnám, hogy a magyar befelé forduló nép volna, ám vannak külföldi ismerőseim, akik panaszolják, hogy nehezen találnak „közös nyelvet” a magyarokkal. Mi mindenesetre, a feleségemmel együtt, nagy örömmel jöttünk Magyarországra, s nem törekszünk arra, hogy minél előbb visszakerüljünk „Szent Erzsébet földjére”.

Milyennek látja Magyarország és Thüringia kapcsolatát?

— Thüringiában nagyon tisztelik Árpád-házi Szent Erzsébetet, de ettől függetlenül is igen élénk a tartomány és Magyarország kapcsolata. Nagy múltja van ennek különösen a kultúra területén. Egy feltételezés szerint Bachnak, aki Eisenach szülötte, egyik őse magyar származású, de Liszt Ferenc munkássága Weimarban, s ugyancsak itt, magyar művészek kapcsolódása a Bauhaus irányzathoz, közismert. A Bauhaus csoport tagja volt Papp Gyula, akinek a közelmúltban nyitotta meg kiállítását Vogel miniszterelnök úr, amikor a német egyesítés tizedik évfordulója alkalmából Magyarországon járt.

Támogatja-e a Konrad Adenauer Stiftung Magyarország uniós csatlakozását?

— Nagyon fontosnak tartom, hogy az ország legerősebb pártja elhatározta, hogy kilép a Liberális Internacionáléból, s felvételét kéri az Európai Néppártba. Minthogy ez az Európai Parlament legnagyobb pártja, a lépés Magyarország uniós csatlakozása szempontjából is jelentős. Az Európai Néppárt egyértelműen a keresztény értékeket képviseli, így a jövőben könynyebb lesz megtalálni az utat a Fidesz és a KAS között is. Számunkra ugyanis meghatározó, hogy alapítványunk, amely a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjának a nevét viseli, az Ő nyomán a keresztény értékrendet képviseli és ilyen törekvéseket érdemesít a támogatására.

Szikora József

Josef Duchac 1938-ban született a csehországi Bad Schlag városkában. Szülei, négy gyermekükkel együtt, 1946-ban a thüringiai Gothába költöztek. Josef Duchac itt fejezte be iskoláit, majd egy helyi vegyi üzem alkalmazottja lett. Munka mellett vegyészmérnöki diplomát szerzett, 1986-tól a gyárban főosztályvezetői megbízatást kapott. Közéleti szerepet is vállat, 1959-től — az NDK-ban „többpártrendszer” volt — a CDU (Kereszténydemokrata Szövetség) tagjaként a Gothai járásban tanácstag, a lakásgazdálkodás felelőse lett. 1989-ben a Gothai járás CDU szervezetének elnöke, 1990 októberében az akkori erfurti kerület kormányzati megbízottja, és thüringia szóvivője, novemberben a tartomány első szabadon választott miniszterelnöke. 1992-ben lemond hivataláról, a KAS munkatársa lesz. 1994-ig a portugáliai, 1995 és 97 között az északkelet-európai kirendeltséget vezeti. Három éve áll a KAS magyarországi szervezetének élén.

 

A Konrad Adenauer Stiftung

tízéves magyarországi tevékenységének fő területe a politikai képzés. Legfontosabb hazai partnerei a Haza és Haladás Alapítvány, valamint 1996-ig a Barankovics Alapítvány. Ugyancsak számos közös rendezvényt bonyolított le a KAS a Miniszterelnöki Hivatallal, a Belügyminisztériummal, az Alkotmánybírósággal, egyetemekkel, kutatóintézetekkel, civil szervezetekkel. Az elmúlt tíz évben közel háromezer képzési célú rendezvényt tartottak, mintegy 115 ezer résztvevővel. A KAS kiemelt jelentőséget tulajdonít a politikusok és a média közötti összhang megteremtésének, ennek érdekében számos tanfolyamot, németországi tanulmányutat szerveztek. A KAS ahhoz próbálja Magyarországot hozzásegíteni, hogy sajátos problémáira — német és más külföldi példák alapján — önmaga találja meg a megfelelő megoldást.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu