 |
 |
 |
 |
2000.
december 3. |
1000
éve velünk és
értünk a Katolikus Egyház |
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Cserkészünnep Nagybecskereken Hol volt, hol nem volt, a valamikori Torontál vármegye Nagybecskerek (ma Zrenjanin) nevet viselő városkájában (a Délvidéken, Szerbiában) 1995 októberében harmadszori nekifutás eredményeképpen megalakult (bár akkor még név és szám nélkül) a 17-es számú Kaszap István cserkészcsapat. A kezdet kezdetén, kellő tapasztalat és gyakran helyiség nélkül, saját tévedéseinkből és a kicsinyektől tanulva indultunk meg az élet rögös ösvényén a megvalósítandó cél, az „emberebb ember, magyarabb magyar” megvalósítása felé. A cserkészportyák, fáradhatatlan lelkesedéssel megszervezett és véghezvitt évenkénti téli és nyári táborok különös módon összekovácsoltak bennünket. A csapat létszáma nőttön-nőtt, mígnem megelégedéssel állapítottuk meg, hogy már nem csak néhány ember igyekszik helyesen, cserkészszellemben élni, hanem maga a szellem él a csapatban, és annak minden tagjában külön-külön. Végül azután előkerült a nagybecskereki cserkészezrednek évszázadunk tízes éveiből származó (piros-fehér-zöld alapú) zászlója, és az akkori nagybecskereki Piarista Gimnázium 1909-ben kiadott értesítője, amely (az akkori Magyarország területén !) első ízben közölt ismertetőt a Baden-Powel-féle cserkészmozgalomról. A csapat újraalapításának ötödik évfordulóján, ez év október 28-án minden megvolt ahhoz, hogy igazi születésnapot ünnepeljünk: az ősök emléke ott volt a levegőben, Isten szolgájának, Kaszap Istvánnak életéről filmet vetítettek. Az ünnepség a valamikori Piarista Gimnázium Szent Istvánnak szentelt kistemplomában megtartott szentmisével kezdődött, amelyet Huzsvár László, a bánsági részek püspöke mutatott be. A vendégek az egész Vajdaság területéről érkeztek, mégpedig — nem kis meglepetésre — ajándékcsomagokkal. Az ünnepélyes köszöntő után átvehették az elismerő okleveleket azok a fiatal vezetők, szülők, illetve kívülálló személyek akik önfeláldozó munkájukkal, tanácsaikkal vagy anyagiakkal hozzásegítettek ahhoz, hogy akkor, ott a nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesületben volt mit megünnepelni. Öt éve létezik egy kis csapat a Vajdaság szórványvidékén, Bánát szívében, ki mondaná, hogy olyan nagy dolog. A nagybecskereki, kisebbségben élő, az utóbbi években igencsak megcsappant létszámú, már-már nyelvet váltó magyar fiataloknak azonban ez egy valóságos kis sziget, működő közösség, ahol megtanulhatják értékelni és szeretni anyanyelvüket, és erőt meríthetnek a nemzeti öntudat megéléséért és továbbadásáért folytatott küzdelmükben. A 17-es számú, Kaszap István cserkészcsapat internetes honlapja: www.17cscs.8m.com Halmai Teréz
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
A
nagy esemény elmúltával még egyikünkben sem tudatosult teljesen, hogy
megértük, átéltük és részesei voltunk a nagy jubileumnak. Ki gondolta
volna még öt éve... Akkor kezdődött a mese, és a becskerekiek valamennyien
őszintén remélik, hogy még nagyon sokáig fog tartani. 
