Imádkozó fiatalságért imádkozunk, dolgozunk

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az igaz ember azonban igyekszik kifürkészni. Vannak, akik viszonylag egyszerűen megtalálják helyüket a létező keretek valamelyikében az Úr elkötelezett szolgálatára, és vannak, akik a keresés során úgy érzik, ahogyan ők szeretnék szolgálni az Urat, azt a formát — legalábbis részben — maguknak kell megteremteniük. Aki azonban úgy gondolja, hogy gyökeresen újat talál ki, az könnyen vakvágányra kerül. A hagyományból kell táplálkozni annak is, aki az új formák megteremtésének nehéz fájába vágja fejszéjét. Ők a rendalapítók. Vannak ma is ilyen „nyughatatlan” emberek? Igen vannak. Szükség van rájuk? A történelem tanúsága szerint igen.

Márfi érsek látogatóban az új szerzetnél

A Veszprém közelében lévő Nemesvámoson magam is találkoztam Isten fiatal vándorainak egy csapatával. Nevük Mária Keresztes Közössége. Nincsenek sokan. Két fogadalmas fiatalember és két novícius. Egyelőre, mert Ádvent elején újabb három fővel gyarapodik kis csapatuk. Egy családi ház jelenleg klauzúrás rendházuk, de ha sikerül, hamarosan kolostorépítkezésbe kezdenek a község központjában.

Sajátosságuk, hogy szigorúan Szent Benedek regulája szerint élik ima és közösségi életüket, nagy súlyt helyeznek a szép és elmélyült liturgiára és papi, hitoktatói közösségszervező munkájukkal segítik az egyházmegyét. Egyelőre csak hittant oktatnak, és készülnek a papságra. Egyik tagjuk Veszprémben szeminarista.

Márfi Gyula érsek augusztusban hagyta jóvá a közösség szabályzatát. Egyelőre három év próbaidőre. Egyházjogi kifejezéssel élve még nem teljes jogú szerzetesrend, hanem „krisztushívők hivatalos társulása”. Pártfogójuk Adolf Fugel baseli kanonok, teológia professzor. Lelki vezetőjük pedig Horváth Ciprián pannonhalmi bencés atya.

A közösség vezetője a 24 éves Gere Dávid Márk a budai Szent Imre templomban volt ministránsvezető. Érettségi után hitoktatói képesítést szerzett és a főváros egyik legnehezebb sorsú környékén, a Terézvárosban volt katekéta. A nagyvárosi gyermekek sanyarú szellemi és erkölcsi állapotát megtapasztalva döbbent rá, hogy a kommunizmus mekkora pusztítást végzett a magyarság lelkében, ami leginkább a felnövekvő új korosztályok életét nehezíti meg.

Barátaival együtt csillapíthatatlan vágy ébredt benne olyan közösség iránt, amely hatékonyan imádkozik és dolgozik egy új, nemes nemzedék felnevelése érdekében. A tervezgetéseket tett követte. Szellemi és anyagi segítségükre volt az Erdélyből származó, német nemzetiségű Fugel atya, aki a nemesvámosi házát rendelkezésükre bocsátotta.

Sajátos küldetésüket Márk testvér így foglalja össze: „Célunk, hogy a közösség csendet és belső békét biztosítson Isten kereséshez és megtalálásához. Az egyéni imaélet mellett a közösség tagjainak megkülönböztetett feladata kialakítani és megőrizni a közös Isten-dicséret rendjét és szellemét. A liturgia tevékenységünk csúcsa és életünk forrása, amelyből önmagunk töltekezhetünk és amelyből a híveket táplálhatjuk. Azt szeretnénk, hogy közösségünk ne csak önmagának éljen, hanem a liturgiával teremtsen imádkozó központot Krisztus Egyházában, s erre épülve környezetünknek lelkipásztori központtá növekedhessünk.”

Szimpatikus, komoly, nagy feladatot, sok nehézséget magukra vállaló fiatalok. Isten segítse őket, hogy közösségük vonzása eljusson más ifjú szívekhez is. Fontos hogy közösségi imaéletben edződő kis csapatuk kiállja a próbát és gyarapodásuk révén Isten országa is gyarapodjék.

Eszményképük szép és kifejező: a kereszt alatt kitartó Mária...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu